Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-16 / 167. szám

LS 16. Szeged, 1914. julius 16. délmagyarország 5. védelemügyd minisztérium a szegedi katonai védők használatára, mert e nélkül a katonai védelem nem teljesíthető. Megjegyzem, hogy a honvédségi büntetőtörvénykönyv a honvédelemügyi minisztérium kiadásában jelent meg annak idején. Tisztelettel: Eirner Manó dr. A képviselőház ülése. — Teleszky az ország hiteléről. — (Saját Itudósítónktól.) Az ellenzék részéről elhangzott kritika urna se'm maradt válasz nélkül. Teleszky János pénzügyminiszter magyarázta meg ma igen logikusan, hogy az illetékemelés nem is olyan sötét, mint a hogy ,feltüntetik. A jövedelemiszaporodás indokolt, mert az igazságszolgáltatásra alaposan ráfizet az ország. Tiltakozott Teleszky azon vádak ellen, hogy a kormány szégyenletes kölcsönökkel operál. — Az államhitel nincs olyan rossz helyzetben, mint az uraik hiszik. Azaz önök sem hiszik, csak terjesztik, feltételezem a magyar ellenzék hazafiságáról, hogyha valóba ír olyan rossznak tartaná az állam pénzügyi helyzetét, azt nem terjesztené hitelezőink között . . . A Ház többsége részéről a pénzügyminiszter szólamai harsány tapsban részesültek. Az ülésről ez a tudósitás szól: Beöthy Pál elnök tiz óra után öt perccel nyitotta meg az ülést. Hegedűs Kálmán az állandó igazoló bizottság nevében jelenti, hogy Károlyi Mihály grófot föltételesen igazolt képviselőnek ismerik el. Az ellenzék zajos éljenzésse! fogadja a bejelentést. Ezután áttérnek a napirendre, amelynek első pontja az illeték vitáról szóló javaslat folytatása. Kun Béla azzal kezdi beszédét, hogy amikor a nemzeti hadseregért és a demokratikus választói jogért harcoló ellenzék a technikai obstrukcióhoz nyúlt évekkel ezelőtt, kigyót: békát rájuk kiáltott a munkapárt. Nos- hát mást szóval harcolnak, komoly szónoklatok hangzanak el és ez sem tetszik a munkapártnak. Nem karhatalommal és nem sópénzzel választottak bennünket . . . Az elnök a szónokot rendreutasítja. Felkiáltások az ellenzéken: Betörik a fejed, ha igazat mondasz. Kun Béla: Bennünket nem a kisemberek terheinek emelésére küldöttek ide, már Pedig ez a törvényjavaslat nem más, mint burkolt adóemelés. Amig erről beszélünk, a túloldal hallgat és néma csöndbe merül. Az iffaz+gügyminisiztier ugyan fölszólalt, de nem annyira a tárgygyal foglalkozott, mint inkább minduntalan elkalandozott attól. Hol Vannak azonban a hires munkapárti legények, akik nagy emberek, ha nincsen benn az ellenzék és egymás között provokálnak müvitát ilyenkor. Egyetértenek az igazsághgyminiszterrel? Félkiáltások a munkapárton: Igen, hogyne értenénk egyet! Kun Béla: A Háznak tiltakoznia kellette az ellen, hogy a szegény emberek terheit ameljék. Az önök szerinti korcs képviselőház is . . . Az elnök félbeszakítja ós rendreutasítja a szónokot. Batthyány Pál gróf: Igaza van! Az elnök Batthyány Pál grófot is rendttentasiaja. Kun Béla: Reflektál Balogh igazságiigyminiszter beszédére. A miniszterrel szemqn kijelenti, hogy a javaslat igenis veszóD'ezteti a /nemzet exisztenciáját. Rosszak a közgazdasági viszonyok már évek óta, a Pénzügyi helyzet sivár ós mindennek betetőzéséül rossz az idei termés is. Rövidlátó politika az, amely ilyen nelhéz viszonyok között evvel a javaslattal előállott, Ezután hosszasabban foglalkozik az igazsáigügyminiszternek az ügyvédi nyugdíj- ás gyámalapra adott 5000 koronára vonatkozó kijelentésével. Támadja Tiszát és Balogh ot, inert szociális téren semmit sem alkottak. Teleszky János pénzügyminiszter állott ezután szólásra: — Röviden válaszolni akarok, — mondotta — az elhangzottakra. Azt a vádat 'emelték, mintha ezt a. javaslatot a mostani, nyáron való tárgyalással be akartuk volna csempészni. Többen az ellenzékről: Ugy van! Ugy •van! Teleszky János: önök ezt mondhatják, de ennek elbírálására mi vagyunk hivatva. Én örülök a kritikának. Ha a kritika olyan észrevételeket hoz, amelyek az alapelvekkel megegyezők, ugy szívesen honorálom azokat, örülök, hogy ez a javaslat az ellenzék kritikája után emelkedik törvényerőre. A kritikából tudom, hogy a részletektől eltekintve, megelégedést keltett. Fráter Lóránt: Jól vonja le a konzekvenciákat! Teleszky János: Ebből a javaslatból azt kiolvasni, hogy fináncországot akarunk csinálni, helyt nem álló dolog. Erre a törvényjavaslatra szükség van azért, mert a polgári perrendtartás a legközelebbi időben életbe lép. Egyes szónokok ezt az összefüggést nem akarják látni, de Kelemen Samu rá mutatott. Bikády Antal: Kelemen tetszik nekik. Ábrahám Dezső: Mondta más is. Teleszky János: Mondta. Magyarország nincs olyan helyzetben, hogy egyes jövedelmi források apadásába belenyugodjon. A polgári perrendtartással az állam költségei lényegesen .emelkednek. Két millióra tehető ez az összeg. A birói létszámnak emelésére is szükség lesz. Kun Béla: A szükség már is megvan. Teleszky János: Az állam lényegesen ráfizet az igazságszolgáltatásra. Nagyon bámultam, hogy Apponyi Albert gróf olyan hibába 'esett, hogy a 'bélyegbevételt igazságügyi bevételnek mondta. Nagyobb tévedés, mint ez, lehetetlen. Sehol annyi közszolgáltatás nincs egyesítve, amelyet bélyegek ellenében gyakorolnak, mint nálunk. A bélyegjövedelem legkisebb része folyik be az igazságszolgáltatás révén. A leletkérdés sem oly sötét. Polónyi Dezső: Nagyon kellemes! (Derültség.!) , Teleszky János: A száztizenhétezer millió jogilleték bevételből, leletezés révén egymilliókétszázezer korona folyik be. Polónyi Dezső: Ez téves adat. Teleszky János: Ennyi folyik be az államkincstárba! Az ellenzék igyekszik pénzügyi helyzetünket niagyon sötétnek festeni. Szégyenteljes kölcsönöket említenek. Ha azt a tézist elfogadjuk, hogy a kölcsönöket bevételi tételeknek veszik, meg kell állapitanom, hogy 1897. éta mindig igy volt. Feltételezem az ellenzék hazaflságáról, ha az 61la)n helyzete valóban olyan sötét volna, hogy akkor nem beszélnek róla. Az állam hitelezői vannak olyan jól informálva, mint az urak, ugy sem helyeznek súlyt az önök beszédeire. (Nagy éljenzés és taps a munkapárton.) Az ország ellentálló képességét bizonyltja, hogy a nehéz viszonyokat túléli. Hogy világsz-r,te nehéz a helyzet, bizonyítja a francia példa. Polónyi Géza.: Negyvenszeresen túljegyezték a kölcsönt. Teleszky János: Lukács László ötszázmilliós kölcsönét tizennégyszeresen túljegyezték. Polónyi Géza: De nem az országban. Simontsits alelnök rendreutasítja Polónyit. Teleszky János: Elvárjuk, hogy az ország hitelét rontó beszédektől tartózkodjanak. Rakovszky István: De önök is! Teleszky János: Az ellenzéki szónokok 600 százalékos illetékemelésről szólanak, de nem mondják meg, bogy hol fordulnak elő. A kormány igenis reméli, bogy a perek csökkenni fognak. Szerbia súlyos tévedése. (Oroszország szerepe. — Franciaország sakkhuzása. — Történni fog egy lépés...) (Saját tudósítónktól.) A Neue Freie Presse irja vezető helyen: Ferenc Ferdinánd trón örökös meggyilkolása óta egy kérdés lebeg az ajkunkon: miért nem mondott Szerbia hivatalosan egy szót sem, hegy 'tiltakozzék polgárainak egy része ellen az egész civilizált emberiség szivében mindenütt jelentkező gyanusitással szemben, hogy azt bizonyítékokkal cáfolja? A természetes érzelmekkel szemben való e feltűnő eltompultság okai nagyon különfélék. Sándor király és Draga királyné meggyilkolása óta Szerbia minden politikai váltóját Oroszországra forgatta és a cár bajonetjeinek millióit a saját hadseregéhez számította. A tapasztalatok ezt a nézetet nem, mindig igazolták és Szerbia ma talán ép olyan súlyos tévedésben van, mint mikor a szkutari-i kérdés tette feszültté a helyzetet. Poincaré, a francia köztársaság elnöke, holnap Pétervárra utazik s bizonyára nem véletlenség volt, hogy közvetlenül a cárral való találkozása előtt, közvetlenül az orosz birodalom politikájában irányadó személyiségekkel vaió tanácskozása előtt a szenátusban a hadügyi költségvetés előadója boncolókés alá vette a francia hadsereg állapotait és a belső bajokat könyörtelenül az ország elé tárta. Miért történik ez közvetlenül az elnök pé tervári utazása előtt, miért mondták meg egész Európa előtt, hogy a francia hadsereg, amelynek nagy értékűségét még sem lehet kétségbevonni, még néhány évi munkára szorul, hogy elérje a teljes harcképességet? Azért, mert a francia szenátus az elnök és az orosz cár találkozása előtt a legnagyobb határozottsággal állást akar foglalni a béke éi dekében. A francia és az orosz vezérkar öszzsköttetése a munkásság közössége és az az állandó érintkezés, mely úgyszólván egységessé teszi a két állam hadseregeit, azt sejtetik, hogy az orosz készülődések, amelyeket a francia tőkések fizetnek, dacára a hadügyminiszter ama kijelentésének, hogy föl van szerelve a legutolsó gombig, — még sincsenek befejezve. Az adós hadserege aligha tökéletesebb, mint a hitelezőé. Franciaország mindazonáltal bármelyik pillanatban hadba indulhat és Oroszország is. De a kamara és a szenátus borzadással utasítaná el magától azt a gondolatot, amelyet bűnnek tekint nemzete ellen, hogy francia vért ontson a nagyszerbségért. A nagyszerb dac egy téves felfogásban gyökerezik. Az orosz cárnak emlékei vannak, amelyek borzalommal kell, hogy eltöltsék, ha látja, hogy micsoda részvéttelenséggel kezeli a nagyszerbség a fejedelem-gyilkosságot. A földkerekség leghatalmasabb népei, Anglia, Franciaország és Oroszország és kivülők a hármaszövetségi államok, oly nagyon el vannak foglalva a belpolitikai bajok jóvátételével és olyan sok dolgot ád nekik a mai társadalom forrongása és a tömegmozgalmak fejleménye, hogy csak közvetlen veszedelem »