Délmagyarország, 1914. július (3. évfolyam, 153-182. szám)

1914-07-16 / 167. szám

6. délmag yarorszAg Szeged, 1914. julius 17. esetén, amely nem enged semmi más választást, vonulnának háborúba. A fejedelemgyilkosság Szerbiát izolálta és mosí1 magára bagyatíva, észretérve kell vizsgálnia, hogy hatalmában áll-e még teljesen megválni a nagyszerű áramlattól, lemondani az idegen birtokokra való áhitozásról és az igazságosság politikáját követni most, mikor a belső ellenséget tulnagyra engedte nőni. Talán tud még szabadulni tőle. Talán rákényszeríti magára azt a belátást, hogy teljesíteni kell a népjog és a kultura követelményeit. Az a hallgatás, amely a szerajevói gyil kosság óta eltelt tizenhat napja tart, az a gyű lölködés, amely ez alkalommal is tajtékzik a monarchia ellen, azt mutatja, hogy a vizsgálat befejezése után történni fog egy lépés a szokatlan viszonyok tisztázása céljából. „...ij.BBBOBBBBBBMBaBBBBBBiíBBBBBBaBBBBBnneBBKaiíaBUiíu. A pesti tőzsdén. - Telje3 fejetlenség. - Nincs üzlet! — Senki se tudja, mi lesz. — (Saját tudósítónktól.) A hatalmas lépcsőkön messze visszhangzik a zsivaj: a tőzsde dolgozik. Dél elmúlt, az áru- és értékügynökök hadserege egyesült erővel veri a nagydobot, kinál ós vesz, illetve mostanában csak kínál, mert nincs aki vegyen, legalább is papirt. A baloldali nagyterembe szalmakalapokkal kirakott folyosón visz az ut. -Ki- és besurrannak az emberek, a galopinek viszik a hirt az előcsarnokba és a buffetbe, ahol azok a szerencsétlen számkivetettek -várakoznak', akik előtt nem nyílik meg a belső csarnok kapuja. Letört bizományosok, kizárt ügynökök, öreg matadorok és facér bankhivatalnokok százai nyüzsögtek itt hajdanában; fáradt alakok, akik nem tudnák szabadulni attól a levegőtől, amelyben nevelődtek s ágáltak. Most alig lézeng néhány szomorú mohikán: üzlet nincs, jó hírek nem jönnek, keresni nem lehet se kint, se bent. A nagyteremben balról a gabonások rendes képe. Egy pár ezer métermázsa buza változatlan árakon, ez jóformán az egész effektív üzlet, a hangulat azonban most is, mint mindig, izgatott vagy legalább is lármás. Az emberek egymás hátán alkotják az obligát zárt kört ós próbára teszik az egymás dobhártyáját. Egy -órakor azután kiürül a balszárny. Az értéken, a kulissz körül már napok óta. orgiákat ül az abszolút bizonytalanság. Senki sem hídja, hogy mi lesz, nem gondolkodnak, nem okoskodnak, nem számitanak, hanem megadással tudomásul veszik, hogy Bécsen át Páriis, London, -Berlin és Pétervár nyomott hangulatát a pesti börzének kell leszámítolnia. Nincs vevő a börzén: a nagybankok képviselői itt ülnek köröskörül a székükön ós -a szájukat ki nem nyitják egész délelőtt, legfeljebb Wertheimer, a Kereskedelmi Bank diszponense ad el Hazai Bankot s a Jelzálogbank vesz a komitensének ötven Magyar Bankot; a Bettelheim-cég képviselője fatális nyugalommal nézi, hogyan esik le a Magyar Bank a legalacsonyabb kurzuson alul, amelyen valaha állt; a tekintélyek, a vezérek, a bizalomkeltő arcok nincsenek sehol. Bécs meg van bolondulva, az Alpesit ugy dobják a piacra, mintha tüz égetné a kezét annak, aki hozzáér, tehát a Rima is zuhan alá naponkint tiz-tizenöt koronával. A borona já eadéhnuk felkerült 78.2,^re jfeesusznia, a Közútit 539-en kínálják, a Városit 291-ért vesztegetik, — mi jöhet még itt az özönvizén kiviül? A járadék, a járadék . . . mi lesz a járadékkal? Semmi sem lesz, senki sem törődik vele. Ma már ihat percentes adómentes jövedelem sem csábítja az embereket, noha a magyar állam igéri. (Minden öt percben felhördül egy vastag hang: — Járadékot adok 25-ért! Egy vékony, sipító hang: — Magyar hitelt 42.50-ért adok! Egy kellemetlen, éles hang: — Salgót adok 20-ért! Az ajánlat elhangzik és válasz nem jön sehonnan. Mindenki arra gondol magában, hogy ha most még ötven percenttel lejebb licitálnának, akkor se venne senki semmit. Hogy is venne, amikor Bécsből egyre-másra jönnek a riasztó hirek: ami az Alpesivel történik, *azt már a legnyugodtabb ügynökök is m-egsokalják. -A vasértékek, ezek a drága ós finom értékek egyszerre elvesztették pozíciójukat s a régi jó idők két. legnagyobb játékpapirja, az Alpesi és a Rima megint kísért. Negyvenkettő van. A titkár kis asztala körül egyszerre veszedelmessé válik a tolongás: kezdődik .az exek utalás. A titkár kis könyvében busz kéz kaparászik, a füléhé ordítanak lehetetlen árfolyamokat, liogy a hivatalos jegyzést befolyásolják; -egyszerre fellendül az üzlet, anélkül, hogy valami komoly alapja volna a nagy hűhónak. Félkettő, csöngetés, a rettenetes lármának vége: nem érdemes tovább ugrálni, a titkár működése véget ért. Ami ezután jön, ,az már nem érdekes: az utótőzsdén már csak babra megy a játék. Holnap . . . vájjon mi lesz holnap? t:»a.asababbbaaaaaababb8aabaabaababaaaaabbbakarkarir, 3"fazafi Verái János utóda Szegeden. (Saját tudósít ónktól.) Szakáll József dr. rendőrkapitányihoz nagy hangon, mint régi jó ismerős köszöntött he tegnap délben egy jól táplált, zömök termetű, beretvált képű és Rákóczi-bajuszos ur. Negyven évesnek látszott és nyitván az ajtót ilyesfélekép kezdte: — Kívánok jó uapot a nagyságos rendőrkapitány urnák. Bár hiva nem lettem, megjelenni találtam jónak — Hogy és mint méltóztatik lenni eme nagy melegbe — Tolakodás nélkül, szeretettel kérdi a költő Bende. Szakáll majdnem ijedten nézi az egyre bizalmasabb embert, akiről — a hazafi Veraiak ideje régen lejárván — bizonnyal a legrosszabbat hilszi. De a férfiú egyre bizalmasabb, kezét nyújtja, amit Szakáll kelletlenül fogad. Mégis megtörténvén a kézfogás, a nemes férfin méltó gesztussal a zsebébe nyul, elővesz onnan egy paksamát ós versekkel telenyomtatott lapot ad Szakállnak, nekem, neked és mindenkinek, aki a szobában van. Mondván közben a következőket: — írtam én, Bende Olvasni fogjátok, .nemde — Drága gyermekeim a versek —• Egytől-egyig mind szépek. És Bende ur ettől kezdve — mondjál neki, vagy kérdezzél tőle bármit — rímekben felel. A pénzt is, amit adunk neki, rímelve szedi be. És nemes álpátosszal szavalja el az itt következő versét a vén kujon: •A SZENDE NŐHÖZ. Kis patakok a folyammal vegyülnek És a. nagy tengerrel maga a folyam, Felhő fuvalmi mindég egyesülnek, Egybe össze önti édes mozgalom. Egy magában semmi sincs e földön, Azaz mindent egy törvény követ Hogy egymással mindég egyesüljön És én mért nem mindég te veled. Lám, az eget csókolják a bércek, És hullámok egymást ölelik, Társokat a nő virágtestvérek Lássátok, de soha el nem feledik. Lám a földet a. napfény karolja, Mint hold csókot a tengerre vet, Nekem mit ér mind ez a csók, hogyha Ó.h, ha te nem csókolsz mindig engemet! Hogy az irodalomtörténet, mely Bende úrról annak idején majd megemlékszik, hiányt ne szenvedjen, ide kell írnunk, ami a versek alá is nyomtatva vagyon: Szerző Bende B., segédiró Ilyés Irma, Lám, lám, Bende ur mégis csak modern költő. Nemcsak megél verseiből, sorba járván és molesztálván minden hivatalok és üzletek jóhiszemű embereit, de nagyüzemet is folytat. Ö már segédirót is tart, bizonyára nem kevésbé tehetségeset, mint ő maga. Ez megható és uj dolog. Szinte elképzeljük: Bende B. és Ilyés Irma, amikor elfogva az alkotás lázától, gyártják együtt a verseket. 'Csak azt nem tudjuk elképzelni és megérteni, hogy mért kerüljenek jóhiszemű emberek pénzébe: ezek a lázak, ezek a versek, ezek a vágyak. Hogyan áll a francia hadsereg ? — Kormányválság 4 millió cipő miatt. (Saját tudósítónktól.) A párisi szenátusban (— mint azt már jelentettük —) a nyári szünet előtt kitört a vihar és a Viviani-kdbinet hirtelen szemberült az egész radikális párttal. A vihar abból az európai feszültségből tört ki, amely a szerajevói gyilkosság után minden országban megtöltötte a levegőt és még aktuálisabbá tette a háború gondolatát. Charles Humbert, a hadügyi bizottság előadója elsőrangú katonai szakértő, gyilkos kritikát mondott a francia hadsere!) belső züllöttségéröl, teljesen elhibázott szervezetéről, amely a mai helyzetben végzetes lehet Franciaországra nézve. — A tábori tüzérség messze mögötte murád a német tüzérségnek, — mondotta Humbert. — A francia hadseregnek nincsenek tisztjei, viszont Németország </:&őrangn anyaggal rendelkezik. A vártüzérség sem áll sokkal jobban. Sok ágyúnak a gránátjai öntöttvasból vannak. A francia tarackok nem felelnek meg a háború követelményeinek és szemmell áthatóan silányabbak, mint a németeké. A hadvezetőség semmi hasznát nem vette a francia ipar fejlődésének, A várparancsnokok évek óta hasztalanul követelik a régi anyag fölcserólését. Követelték azt is, hogy a gránátokat több helyre osszák, cl© hiába: ma is csak egyetlen magazinban őrzik őket. A francia ipar jobb minőségű anyagot szállít a külföldnek, mint a hadseregnek. A fölszerelés a lehető léghiány csabb. / Két millió pár cipő hiányzik. Ha háborúra/kerülne sor, a francia hadsereg nem' tudna átkelni a Moselen vagy a Rajnán. Tóul és Verdiin közt az erődítéseket 1875. óta nem javították. Metzet nem lövethetnék, csak akkor, ha csak az első erőditési vonalat, amely tizenkét kilométerre van, be nem vették. Igy gondoskodnak a németek ós igy hanyagolnak ©1 mindent a franciák. A szenátusban óriási izgalmat keltettek Humbert leleplezései. Mesimy hadügyminiszter hasztalan próbálta mentegetni a hadvezetőséget; szavaiban több -volt a beismerés, mint a mentegetés. A viharzó teremben fölpattant Clémenceau, a tigris ós hatalma" temperamentuipa egész dühével rontott 3 kormánynak: — Ilyen körülmények közt nem lesz $ rend. Minket se nem kormányoznak, se »e»' védelmeznek! Clémenceau ezután a vehemens kijei©11' tés után, amely másnapra szállóigévé l©b' igy folytatta.: — 1870. óta nem voltam jelen olyan nyvd' talanitó ülésen, mint ma. Humbert kritikájára felelni kell. Ezeket a dolgokot nem 1©' het a baisser aller alapján kezelni. A kért hitelt nem vagyunk hajlandók megadni. A parlamentnek föl kell állnia és cselekedni© kell. Kövefelem a miniszterelnöktől, hoglf hivja össze a parlamentet néhány rtap alatt' A leleplezések villámcsapás módjára eT' ték a francia büszkeséget, amely az utóbbi