Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-14 / 189. szám

14. DELMAQYARORSZÁQ 1913. augusztus 12. dani, hogy tegnap délután kelkáposztát evett, este pedig zöldbab-főzeléket vacso­rázott. Arra vonatkozólag azonban nem lehetett kielégítő választ kapni tőle, hogy mióta van Szegeden és hogy nem járt-e a napokban a Délvidéken, ahonnan aztán könnyen behurcolhatta a veszedelmes ra­gályt. Az orvos véleménye szerint, ha reggelig életben marad Ördög, akkor még­sem kolerabeteg. Állandóan egy ápolónő van mellett. Ez a puszta tényállás. Tekintve, hogy Temesmegyében több, Romániában pedig rengetek sok koleraeset fordult elő, a szi­gorú óvóintézkedések föltétlenül helyén valók. Megijedni azért nem kell, mert könnyen lehetséges, hogy dsak erős bélhu­rutról van szó, amit az első stádiumban a kolerától megkülönböztetni nem lehet. Az eddigi megállapítások szerint Ördög meg­betegedése előtt gyümölcsöt nem evett, Ti­sza-vizet /nem jvott, az (pedig majdnem lehetetlen, hogy a.szegények házában kap­ta volna meg a kolerát — főzeléktől. Hi­szen ott sokan étkeznek és több megbete­gedés nem fordult elő. Ez a gyanús eset, mindenképen csak arra alkalmas, hogy figyelmeztessen bennünket: vigyázzunk! színház, művészet. * Hamlet a moziban. A filmvállalatok előtt valóban semmi se lehetetlen: most Sha­kespeare Hamlet-jót. viszik a vászonra. Lon­donból jelentik, Ihogy egy angol filmtársaság nemsokára átadja a nyilvánosságnak a Ham­let-filmet, A leghíresebb angol drámai színé­szeik egyike, Forbes Robertson játsza a fil­mem a dán királyfi szerepét * Kertész Mihály moziszinész. A Ma­gyar Színház egyik ügyes színésze, Kertész Mihály, aki Szegedről került a fővárosbov még a nyár elején kivándorolt Dániába, Ko­penhágáha. Kertész a (híres Nordisk-filmgyár­nál kapott állást, miután sok magyar dara­bot rendezett ideihaza is, amelyet azután filmre tették át. Az egyik kopenhágai lap, a „Folkets Avis" most érkezett száma meg­állapítja Kertészről], hogy elegáns megjele­nésű, pompás arejátébu fiatalember, aki Ger­ti ardt Hauptmann Atlanti® oimü darabjában teljes sikerrel debütált Kertész ezer dán ko­ronát kapott a szerepe eljátszásáért s egy­szersmind pompás szerződést, amely a jövő esztendőre is a színházhoz köti havi ezer ko­ronával. Eddigi diszpozícióik szerint Wilde Oszkár „Dori-an Gray"-j élben Doria.nt fogja j á tszani legközelebb, * Magyar bamutató Münchenben. Ninc nap, hogy valamelyik német szinbáz kii ne adná uj évadja, programját és alig akad pro­gram, amely ne ígérne egy vagy két magyar darabot. A müncheni Kammerspiele tegnap adta ,k.i újdonságai sorozatát és a sorozatban ott látjuk Földes Imre A vörös szegfű cirnü uj színmüvét. Ez a darab először német nyel­ven kerül bemutatóra. * Margit a varrógépnél. Rokka helyett varrógép mellé ültette a Fauszt Margitját a montreali operaház igazgatója. A párisi mjsá­gok, amelyek hirt adnak erről a furcsaságról, megjegyzik, hogy ez nem az .amerikai rende­ző uj "fölfogása, hanem — nagyszerű reklám Egy varrógóp-g-yáros nagy .összeget fizetett a •montreali igaagatónak azért, hogy Margit hí­res idalát Thude királyáról ne a rokka mellett, iianem az ő pompás .gyártmányú, zajtalanul működő varrógépe mellett énekelje. A monitre ali újságok aztán másnap — persze uigyam­Ci-n.k kellő dij ázásért — mind megállapították, h: gy a varrógép olyain zajtalanul működött, h. >y Margit áriájának egyetlen hangja és szava sem veszett el. Egy pap és egy apáca szerelmi románca. — Tannhauser a reverendá­ban. - Káplánból férj. ­(Saját tudósítónktól.) Mártonffy Ernő, volt nagyvárad újvárosi rém. kath. káplán, a nagyvaradi latin szertartásai egyházmegye áldozó papoa, nagytehetségű fiatalember, akit széleskörben kitűnő hitszónoknak ismernek, kilépett a .klérus kötelékéből. Mártonffy Ernő talán tiz évvel ezelőtt mint .kékreverendás diák kispap került Nagyváradra. 1907-ben mint praematurus, jelesen érett fiatalember hagyta ei a barátságos öreg iskola falait. Tbeoiogiai tanulmányai elvégeztével elnyer­te az ordót, fölszentelték áldozárrá és a nagy­várad-újvárosi rém. katlh. plébánia káplánja lett. Egyházirodalmi munkásságot folytatott, de hajlamai vitegiíbb problémák felé kezdtek bontakozni. Tanulmányt irt, pedagógiai mü­vet, „Hogyan kell szavalni?" cimmel. Fiatal monucbus számára ugyan egyháziasahb és a szentek előtt is kedvesebb témáik kinálkozná­nak, —a szavalás ügye és miikéntje kissé szi­nészies probléma — de azért az ártatlan iro­dalmi passziózásért (Mártonffy Ernőt megro­vási kaland igazán nem illethette. Gyanakvó ós figyelő szemekkel az idősebb és magbékéltebb lelkű klerikusok részéről csak azután kezdett találkozni, hogy észrevet­ték, felfedezték a hiúságát. Ez a fiatal káp­lán nemcsak hiu és külsőségiekre, .kényelemre, szép életre, jó dolgokra sokat adó ifjnemlber volt, de a szerelem tilosból is mosolygó gyü­mölcseit, az elleplezett női .formák, toalettek mögül kandikáló ,izes és hamvas gyülmöcsö­ket is egyre gyakrabban kívánta meg. Nagy élvezettel harapott bele — ba szerét ejthette — mi Éva asszonyunk édes almájába, Ahogy a kánonjog mondja: suadente diaibólo. Sátán sugallatára. Világias hajlamairól lassankint mind bi­zonyosabb meggyőző-dióst szereztek a,z újváro­si plébánián. Papi körökben már nem .is volt titok. Nemsokára iSzéchenyi Miklós gróf nagy varadi megyés püspök is tudomást szer­zett a fiatal és magytalentumu pap eltévelye­déseiről és elszórakozásairól. A püspök eré­lyes dorgatóriumban részesítette a káplánt. De Mártonffy Ernő világias hajlamai a (dor­gálás után se változtak meg. A természetet se vasvillával, sem pedig püspöki óvással nem lehet kiűzni. Erre aztán szigorúbb fenyítés következett. Széchenyi .Miklós püspök elhe­lyezte a fiatal káplánt Gyulára. Büntetésiből történt az elhelyezés. .Mártonffy Ernőnek men nie kellett a (gyulai plébániára. Várad és a szép városi élet elmaradt mögötte. Várták rá •az uj ihivék. És a regény tulajdonkép itt kezdődik. Mártonffy Ernő, aki hirtelen magányálban ismét (buzgó és bűnvalló lélek lett, egyideig csak a híveinek ólt (Gyulán. Nagyon szép és hatásos hitszónok-latokat, tartott. Valamelyik vasárnap éppen a szószéken volt és beszólt .melegen, sugárzóan ez világ bűnös és kárbo­zatos .dolgairól, mikor belépett a templomba egy szép, fiatal .máriaraduai apácanövendók. Az apáca lesütött szemekikel sietett ei a pad­sorék mellett és az egyik lépcsőn, a szószék köreiében letérdelt. Áhítatosan hallgatta a fiatal káplánt, akinek hitszónaklat köziben vé­letlenül reátévedt a szeme. Rajta .felejtkezett aiz átszellemül finom apáca arcon a mélyen fekvő sötét szeme. A fiatal palp .csakhamar szerelmes lett a máriaradnai apácába. Legközelebbi alkalom­ra! bemutatták a szép ifjai nővérnek. Lassacs­kán mély rokonszenv, három hónap múlva Ibenső vonzalom keletkezett közöttük. Leveleztek egymással. És Mártonffy Ernő nagyon formás poétikus leveleket tudott ír­ni. Mikor a leány szülei — gazdag aradme­tgyei földbirtokosok —- megtudták, hagy áll a Ibál, tiltakoztalk. Ebből .a szerelemből nem le­het boldog frigy. Nem lehet istennek tetsző ioötés a pap-apáca lakodalom. A fiatalok erre szökést, terveztek. Mikor jóbban megfontolták a .dolgot, ugy találták, hogy ,a szökés párásán még jobban kompro­mittálná az egyházat. Ezt pedig .nem akar­ták. Végül más konklúzióra jutott a káplán. Felettes egyházi hatóságának, a nagyvá­radi püspöki széknek (bejelentette, hogy kilép az egyházból, magnősül, elveszi a máriarad­nai apácát. Tervét 'valóra IÍS váltotta, Mártonffy Er­nő mult héten levetette a reverendát. Kilé­pett a papi rendből. Miniliogy egyelőre nem .remélhetik a fia­talok, hogy a leány szülei anyagi támogatás­ban részesítenék őket, elhatározták, hogy (vilá­gi pedagógia pályára lépnek. A káplán tanár lesz, az apáca tanárnő. Addig is, amig anyagi helyzetük megen­gedi, hogy a (budapesti tanár és tanárnőképző intézetbe felmeliessenelk, Mártonffy Ernő az állami kataszteri hivatalnál nyer állást és abból ifog élni. Amig elveheti nőül, akit a szi­ve választott. Suadente diabolo. A sátán su­gallatára. Mert a házasságok égben köttetnek. Még a papok -és apácák iközt is. Mit akarnak a horvátok? — Skerlecz Iván álláspontja. — . (Saját tudósítónktól.) A fiumei rezolu­ciót meigelőző ta.náesko|zások ífolyamán a horvátok a magyar koalíciótól Ígéretet vet­tek arra nézve, hogy beleszólást biztosithat­nak maguknak a horvát terület közlekedés­ügyeibe. Mielőtt a vasúti pragmatika a kép­viselőház elé került volna, az akkori kor­mány háta mögött memorandumot terjesz­tettek a király és a trónörökös -elé. Azt kér­ték a memorandumban, hogy a horvát auto­nóm kormány belügyi, igazságügyi és köz­oktatásügyi szakosztályai mellé külön köz­lekedési szakosztály állíttassák föl, amely a magyar kereskedelmi minszténiumtól és a budapesti vasúti és hajózási főfelügyelőség­től függetlenül kezelné a horvát posta és távírda, vasúti és tengerhajózási ügyeket. Ezeknek természetesen a hivatalos nyeive is horvát lett volna. Hivatkoztak arra, hogy a régebben magyar nyelvű postaszolgálat is horvát lett és hogy a zágrábi posta- és táv­irdaigazgatóság szintén horvát nyelven hi­vataloskodik. A horvát urak egyúttal azt is fölemlítették, hogy a szervezendő uj osz­tály élén legszivesebben. látnák blackói Kus­sevich Tivadar, akkori szombathelyi máy iizletveztőt, jelenleg bosznia'-iheroegovinat osztályfőnököt. A király a lelhető legmerevebben elzár­kózott a terv elől és különösen katonai ag­godalmakat hangoztatott a közlekedési igaz­gatás nyelvi egységének fentartása mellett. Tanácsolta azonban, hogy a magyar-horvát közös ügyek másik ágában, a földmivelési tárca keretében keressenek olyan pontokat, amelyek az autonóm közigazgatás terén a horvát kormány ügykörébe terelhetők len­nének. Igy kaptak azután a horvátok az ál­lategészségügy, a selyemtenyésztés, a szőlé­szet és borászat, a talajjavítás és talajmű­velés, valamint a halászat terén értékes au­tonóm jogokat. Ezek a jogok azonban nem elégítették ki őket, mert nekik a vasút kel­lett. Ez volt azután az oka a vasúti pragma­tika elleni obstrukeiójuknak is. Most, hogy Skerlecz Iván báró királyi biztos komolyan tárgyalni kezdett a horvát pártokkal, majdnem valamennyien a régi nótát fújják és követelik a magyar kereske­delmi minisztériumnak megfelelő hatáskörű horvát közlekedési ügyosztályt: élén Kusse­vich Tivadarral. Ez az ügyosztály rendel­keznék az állami vasutakkal és a postával, amelynek hivatalnokai nem lennének többé magyar állami alkalmazottak, mint például az ottani pénzügyigazgatósági és adóhiva­talnokok: hanem horvát országos 1tisztvise­lők. A horvátok azonkívül maguknak akar­ják a tengeri közigazgatást is, mert ők nem hajlandók tovább tűrni azt az állapotot, hogy a horvát tengerpart kikötőiben a fiumei ma­gyar királyi tengerészeti hatóság neveztesse ki a révkapitányokat. Követelik végül, hogy a fiumei tengerészeti hatóság joga csupán az öt kilométeres fiumei tengerpartra korlá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom