Délmagyarország, 1913. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-16 / 39. szám

1913. február 15. DELMAQYARORSZ'ÁÖ 179 A bajai főispán sajtópöre. — Elnapolták a tárgyalást. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi törvényszék esküdtbirósága szombaton tárgyalta Szemző Gyula, Baja város főispánjának a volt sajtópörét. A volt főispán, amint azt legutóbbi számunkban közöltük, nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás miatt Sajtópört inditott Vukov Lukács szabadkai újságíró ellen, mert az 1911. év nyarán a Szabadkán megjelenő „Vasárnap" cimü hetilapban a következő vádakkal illette: L Egv 86. gyalogezredhez besorozott közlegény kiszabadításának a keresztülvitelét ezernégyszáz koronáért elvállalta. 2. Italmérési engedély kijárásáért ezer koronát fogadott el. 3. Harmincezer koronás váltót Íratott alá egy megyebizottsági taggal, a váltót azonban lejáratkor nem rendezte, hanem csak a bizottsági tag, mint elfogadó fenyegetése után. A tárgyaláson Hevessy Kálmán elnökölt. A vádhatóságot Gergics Károly dr. ügyész, a sértett Szemző Gyulát Jovánovics Sándor dr. zombori ügyvéd képviselte, a vádlott ujságirót Eisner Manó dr. védte. Az esküdtszék megfalaMtúsia után az elnök fölolvasta a vád tárgyát tairt.almaaó cikket, amely után Vukov Lulkács újságíró kihallgatására került a sor. — Neim érzem magam bűnösnek — mondta. — A cilklkleft, amelynek az állításai megtfielel'nek a valóságnak, közérdjekiből irtam. Kérem a valódiság bizonyításának az elrendelését, amelyet részleltesien előterjeszt a védőm. Eisner Manó dr., miután az ügyész és a sértett is hozzájárultak a valódiság bizonyításának a megengedéséhez, kérte a bizonyítás elrendelését. Ez szükséges — mondta a védő — részben azért, mert a sértett a cikk megjelenése idején főispán volt és már csak ezért is szükséges az ügy legteljesebb tisztázása, résziben pedig jogos magánérdekből is kívánatos a bizonyítás elrendelése. Az újságíró ugyanis klötelességszerüleg irja meg a dolgokat 'ós ezért jogos magánérdek az, hogy amit. legjobb tudomása szerint megir, annak bizonyithiaSlsa is a valódiságát. A báróim vádpont bizonyítását kérte a védő a főtárgyalásra beidézett tanukkal, a váltót leszáimóítO'ló szabadkai pénzintézet könyveivel és azokkal a peri iratokat, amelyek Szemző Gyula följelentései következtében a bi réságokat foglalkoztatják. Az ügyész a bizonyítás elrendelésiével kapcsolatosan kérte a katouaszabadiitásra vonatkozólag a katonai ós a telekkönyvi iratok beszerzését. Ebez a védő is hozzájárult. A bíróság, mielőtt határozott volna, kihallgatta Szemző Gyula sértettét, mint tanút.. Az első vádpontra vonatkozólag a következőket mondta: — Ezernégyszáz koronát fölvettem Pánin Jóczától azért, hogy sógorának, Jokies Jiszón-ak a katonaságtól való kiszabadításának az ügyét intézzem el. Ebből magam egy fillért sem tartottam ímeg, hanem háromszáz korona hijján, almit Panin-nak visszaadtam, az ügyben eljárt ügyvédeknek és jegyzőknek adtam. Mintegy kétszáz korom prezentet adtain Csernus dr. vármegyei alügyósznek. — Teljiesen valótlan az, folytatta —ihogy pénzt kaptam volna Gligorovics Szókótól vagy bárkitől italmérési engedély kijárásáért. Tény az, hogy Gligorovits iitialmérési engedélye érdekében szívességiből közbenjártam a. zombori pénzügyigazgatóságon ós meg is kaptia az engedélyit. — Valótlan az — folytatta — hogy Igity Bádót váltó aláirásávial megtévesztettem volna. Igity nagyobb összeggel tartozot^ és ezért a tudtával szerepeltettem mint elfogadót a váltón. A pénzt is ő vette föl a bankban, dle a váltót lejáratkor ő fizette ki. A védő: Van-ie Szejmző urnák azokról az összegeikről, amelyeket Jokies Jiszó ügyében különböző egyéneknek lefizetett, .nyugtája? A sértett: Nincs. A védő: Mennyivel tartozott önnek Igity Rá dó akkor, amikor a váltót aláirta? A sértett: Niem tudóim, de nagyobb őszszeggel. A rédó'.-.Minék a fejében tartozott önnek Igity ezzel a nagyobb összeggel? A sértett: Készpénz kölcsönért, A védő: A kószpénzkölcsönről adott Igity j váltót, kötelezvényt, vagy más irást? A sértett. Neim. Magbiztaim benne. Az ügyész kérte Szemző Gyula megeéketését, a védő azonban a többi tanú kihallgatásáig kérte a határozat függőbentartálsát. A bíróság függőbenhagyta a megeskatést. A bíróság a valódiság bizonyitásia mellett elrendelte a pótvizsgálatot és elnapolta a tárgyalást. Az inkriminált hírlapi cikk álíiitásiáiuak a bizonyítását mellőzte a bíróság, amiért a vlódő fölfolyamodást jelentett be. Hétfőn kezdődik ... A hétfőre kitűzött politikai per, melynek tárgyát, mint tudjuk, az képezi, -hogy Désy Zoltán „Európa legnagyobb panamistajának" nevezte Lukácsot, alkalomszerűvé teszi a visszaemlékezést azokra a franciaországi eseményekre, melyek e panamizmus fogalmát megteremtették. Nálunk miniszterelnök határozottan tiltakozik a vád ellen, mintha bizonyos állami üzletekből eredő haszonból bármilyen összegeket is politikai célokra fölhasznált volna, ami miatt Désy őt panamistának nevezte. Érdekes ezzel szemben, hogy a panama-botrány idején, amikor pedig valóságos embervadásazt volt kompromittált kormánypártiak ellen, Franciaországban egyáltalán nem találták bűnnek, ha egy kormányférfiu politikai célokra pénzt fogadott el. Igy Floqust, akkori miniszterelnök nyiltan beismerte, hogy panama-szindikátustól politikai célokra háromszázezer koronát elfogadott, mert titkos alapjai ki voltak merülve és ő hazafias kötelességet teljesített, amidőn a boulengaismus által alapjaiban megfenyegetett köztársaság védelmére a fölajánlott eszközt elfogadta. Azonkivül belekeverték a botrányba Clemanceaut és Bourgoist is, de a biróság és a közvélemény amilyen kegyetlenül lesújtott megvesztegetett miniszterekre és politikusokra, épp oly határozottan megvédelmezte Floquet, Clemanceaut és Bourgoist, akik rnakula nélkül kerültek ki az afférbői. Clemanceau tudvalevően később miniszterelnök lett, Bourgoist pedig egyhangúlag megváAz igazgató (mosolyogva megveregeti Gábor vállát): Azzal ne törődjön, kedves Battfalvy . . . Magának olyan hatalmas és . . . hm . . . kedves pártfogói vannak, hogy ennél a vállalatnál biztos a karrierje. Nyugodt lehet. Gábor: Igazgató ur . . . engedje meg . . . hogy ezennel . . . lemondjak állásomról... Köszönöm a szívességét . . . Ajánlom magam. (Kimegy.) Az igazgató (leesik a cvikker az orráról). IV. (Battfalvy jóformán üres szobája. 6 maga ágyban fekszik és beteg. Vékony és rongyos paplanára kabátok vannak terítve. A takarítónő (Róza néni) tálcán finom ételt hoz.) Róza néni: Nagyságos ur kérem, egy kis ebéd. Tessék enni. Jól fog esni. (Zavarban van. Máskor nem szokott ennyit beszélni.) Gábor (fáradtan föltámaszkodik, lázas, merev szemekkel nézi az ételit): Honnan van ez? Róza néni (ugy tesz, mintha nem hallaná): Majd jó lesz egy tányér is. Ugy is egy gyomorba jut. Tessék közelebb jönni, majd . . . Gábor: Honnan van ez?! Róza néni: Nagyságos ur . . . . kérem . Már tegnap óta nem tetszett enni. Betegnek nem szabad . . . Tessék enni . . . Tessék! Kedves nagyságos ur . . , Gábor: Honnan van ez?! Róza néni (dadogva): A nagyságos ur mamájának tetszett pénzt küldeni ... A házmesterné ... A doktor ur ... Gábor (remegő szája szélén megjelennek a dombok): Nem igaz! (Fölborítja a tálat.) Róza néni: Jézusom, jézusom! Sirva próbálja megmenteni a széthulló tálakat.) Nagyságos ur . . . Hát enni muszáj! Egy betegnek muszáj enni . . . Hát miért .... Istenem! Gábor: Nem mondtam, hogy ne merje beereszteni a nagyságos asszonyt és el ne merjen tőle fogadni valamit, mert kilököm?! Róza néni: Istenkém, istenkém ... De hát mit vétett szegény? Ugy sirt. Jaj, jaj... Ugy sirt, szegény árva . . . Hát az bün? A koldusnak is adnak kenyeret! Gábor: De én nem vagyok koldus . . . (Előre hajol.) Ki fűtött be a kályhába? Honnan vette a szenet? Róza néni: Jézus Mária! ... A házmesternétől hoztam . . . Isten engem! . . . Mérnök ur, mit csinál? Nem szabad fölkelni! Hiszen itt még hideg van. Mérnök ur az istenért! Megöli magát! Telefonálok a doktor urnák! Mérnök ur! Nem engedem! Feküdjön vissza . . . Nem engedem! Oh! Gábor (durván mellbelöki a nőt, aki vissza akarja tartani az ágyban): Takarodjon! El! El! Kitartott koldust csináltok belőlem erőszakkal?! En belőlem?! Róza néni: Jézus Mária! (Elrohan telefonálni.) Gábor (elvánszorog a székig, melyen a ruhái vannak lés öltözködni kezd.) < V. A doktor: Hát hol van Battfalvy? Mi történt? Róza néni (sirva): Elment! Felöltözött, kiment! Jaj istenem! Mig én telefonáltam. Az utcán összeesett. A mentők vitték el. Jaj . . . jaj . . . A doktor: De hát ml történt? Miért? Miért?! Feleljen hát!! Róza néni: Oh, óh... . Az ebéd miatt, meg a kis >szén miatt . . . amit a nagysága küldött . . . A doktor (az ajkába harap): Megölték! Róza néni: Jézus Mária! Hát nem volt mit enni, hát nem volt mivel fűteni. És a szegény nagysága ugy sirt! Hát nem szabad segíteni egy szegény, szerencsétlen, jó emberen? A doktor: Nem. Neki nem. Battfalvy Gáboron nem. Hova megy bevásárolni? fcfcoti Jenő, FeXetesawtcai uri- fe nó'idWat üzletébe. Rendkívül előnyös bevásárlási hely mindenféle férfi és női divatcikkekben. - Mélyen leszállított árak.