Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-17 / 64. szám

1.912 március 17. DÉLMAGYARORSZÁG l ellen magzatelhajtási pör van folyamatban. A szavabibetőségében tehát bizni nem lehet. Ügyész ellenzi az uj tanuk kihallgatását. A biróság később határoz. Szécsi István lényegtelen tanúvallomása után Németh Mózes csendőr őrmester kihallgatása következett. Elnök: A Gerzsány-ügyben ön vezette a nyomozást? Tanu: Igen. — Mondja el, milyen szálak vezették a bünügy földerítésére. Az elnök ezt megengedte, amiért a védők tiltakoztak. Az elnök rendreutasította a védőket. Elnök (a csendőrőrmesterhez): 1911 októberében névtelen levelet kaptam, hogy Pálinkás Jánosné elhajtotta a gyermekét. Nyomoztam ebben az ügyben és megállapítóttain, hogy a följelentés puszta kombináció. A magzatelhajtást Gerzsány Mária nevével emlegették. Megkérdeztem Püskásnét, bogy mikor és mit beszélt Gerzsány Máriával? Pálinkásné a következőket mondta: — Elbeszéltem Gerzsány Máriának, hogy a pletyka miatt el akar iizni az uram. Majd segítünk a bajon — mondta Gerzsány Mária — elmérgezzük az urát. A mérgezésért száz koronát követelt. Negyvenet előre, a többit majd a halál vitán. (Csapdában a méregkeverő.) — Páíinkásnénak nem volt pénze — folytatta a csendőrőrmester — én adtam neki negyven koronát. Betanítottam, hogy mit csináljon. Amikor átadta a negyven koronát, Gerzsány Mária adott neki egy kis üveg folyadékot. Puskásné ezt átadta nekem. A folyadékot nyomban megvizsgáltattam a kisteleki gyógyszerészszel, hogy nem-e valami kotyvalék. A gyógyszerész eleinte szabadkozott, hogy ez nem az ő dolga, végre aztán mégis megállapította, hogy a folyadékban arzén van. Az esetet azonnal közöltem telefonon a szegedi ügyészséggel. Az ügyész ur kivánságára aztán ivásban is beterjesztettem a jelentésemet. Sokáig nyomoztunk az ügyben, házkutatást tartottunk Gerzsány Mária lakásán. Megtaláltuk nála azt a megjelölt pénz is, amit én Pálinkásnéval adattam neki. Gerzsány Mária mindent tagadott, még azt is, liogy Pálinkásné járt volna nála. Elnök: Lévainét is kihallgatta ebben az ügyben? Tanu: Igen. Elmondta, hogy a férje betegsége idején Gerzsány Mária járt a házába. — Piguiczkit is kikérdezte? — Igen. Beismerte, bogy ő vitte ki kocsin Sisákékhoz Gerzsány Máriát. (Faggat a védelem.) Huszár dr védő: Amit most Pálinkás Jánosné és Gerzsány Mária között történtekről elmondott, azt közvetlen tapasztalásból tudja, vagy pedig csak Pálinkáimétól hallotta? — Részint Pálinkásnétól hallottam, részben tapasztalatból beszélek. — Pálinkásné ajánlkozott a segédkezésrc, vagy pedig ön kérte föl? — Én kértem föl. — Ezt a ténykedését azonnal közölte az ügyészséggel? — Dehogy közöltem. Előbb alapot kellett teremteni a nyomozásnak. A csendőrségnek ez az utasítása. Amikor a gyógyszerész meglállapitotta, bogy arzén van a folyadékban, ezt nyomban közöltem az ügyészséggel. — Besúgója volt önnek Pálinkás Jánosné? — Erre nem tartozom felelni. A szabályzat értelmében a besúgókat nem is szabad eljárulnunk. — Szóval, megtagadja a választ. Ez is valami. Huszár dr védő: Ön biztatta Pálinkásnét, liogy Gerzsány Máriától kérjen mérget. Mit csinált volna őrmester ur, ha Pálinkásné a Plérget nem önnek adja, hanem beadja az urának? már Pálinkásné dolga. (Derültség.) — Van-e tudomása arról, bogy Pálinkásné kuruzslással foglalkozik? — Ezt a Pigniczki- és Lévai-család terjesztette a nyomozás után. (A főszereplő Szerencsés Fekete Vera.) A biróság Gerzsány Máriát szembesítette a csendőrönnesterrel. Gerzsány Mária mindent tagadott. Az ügyész kérte, a védelem ellenezte a tanu meges'ketését. A biróság elrendelte Szécsi István tanu megesketését. Pálinkás Jánosné és Németh Mózes megesketését fölfüggesztette. A biróság egyben helyet adott az ügyész és Eisner dr előterjesztésének, amennyiben több uj íanut, köztük Szerencsés Fekete Vera, a Csillagbörtönben ülő asszonyharamia kihallgatását. Huszár dr védő Szerencsés Fekete Vera kihallgatásával kapcsolatban előterjesztette, hogy a biróság,hallgassa ki Müller Mór börtönigazgató. A börtönigazgató vallomásával azt akarja igazolni a védelem, hogy a börtön szabályai kizárják azt, hogy Gerzsány Mária és Szerencsés Fekete Vera érintkezhettek volna a börtönben. Elnök a tárgyalást félhét órakor berekesztette és folytatását vasárnap délelőtt kilenc órára tűzte ki. Vasárnap csak délelőtt tárgyalnak. A Délmagyarország müvészestélye. — Fővárosi művészek Szegeden. — (Saját tudósitónktól.) Szombaton este a Tisza-szálló nagyterme zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. A Délmagyar ország szerkesztősége tartotta meg a müvészestélyét, amelyen a legnevesebb fővárosi művészek szerepeltek repertoárjuk legjavával. A hangulat az első perctől kezdve a zongora utolsó akkordjának elhangzásáig emelkedett volt, a tiszta művészettől ittas közönség nem fogyott ki sohasem a tapsból és a tetszésnyilvánítás minden jelével elli almozta a szereplő művészeket. Már maga a lelkes közönség is érdekes és szines látványosság volt. A Tiszaszálló nagytermét még ilyen diszes közönség sohasem töltötte meg. Ahány szép asszony és szép leány csak Szegeden van, az mind ott szorongott és rózsás tenyerével robotolt a művészet kiválasztott félisteneinek. A közönség, talán tudatában annak, hogy az előre jelzett óriási műsor pontos betartása határos a lehetetlenséggel, kételkedve fogadta azt a hirt, hogy több fővárosi művész érkezett meg, mint azt előzőleg jeleztük. A kételyt hatalmas tapsvihar, az őszinte öröm eklatáns megnyilvánulása váltotta fel, mikor Ferenczy Károly szellemtől sziporkázó szavakban kikonferálta, hogy a hatalmas művészgárda a müvészszobában várja a jelenését. — Felhő is itt van! Kende Paula is itt van, Marschalkó is itt van! — zsongott végig a hatalmas termen. Kigyúlt az arcokra a megelégedés rózsája és szorongva várták a művészeket. Száz meg száz szem szegződött a művész-ajtóra, mikor az első szereplő, Szatmári Elek tenorista, Zucker Simon zongoraművész kíséretében kilépett. Hatalmas taps, majd mélységes csend és azután fölcsendült Peinitz csudaszép melódiája. Szatmári finom érzéssel, stílszerű, meleg tónussal Ady—Reinitz: Uj könyvem fedelére, Kató a misén cimü dalokat énekelte el. Sikere őszinte és nagy volt. A sikernek részese Zueker Simon zongoraművész is, aki diszkréten és finoman kisérte a tenoristát. Már az első szám után változott a kaleidoszkopíkusan szines publikum hangulata. Megkezdődtek a dörgő tapsok és az önkénytelenül elröppentett tetszésnyilvánítás hangjítiyal zsongó káosszá vegyültek, Ferenczy Károly mindenkit mosolyra fakasztó konferánsza után Kende Paulát, a Vigszinház művésznőjét, a szegedi színház volt tagját ünnepelte a közönség. Kende Paula hajlongott, hangja megcsuklott, szemeibe könnyek lopóztak a nem várt ünneplés mámoritó zavarában. Költeményeket szavalt, a tőle már jól ismert nagy, tiszta művészettel. Ezalatt a miivészszobábon egy bájos, szőke rnédi igazgatta aranyszőke hajtincseit és a lámpalázat nem ismerő nyugodtsággal kérdezte meg Ferenczy tői: — Most én következem? Az igenlő válaszra, hatalmas tapsvihar közepette kilebbent a közönség elé Fényes Annuska, a gyermekprimadonna. A leányvásárból énekelt dalokat. Ferenczy meg is jegyezte: — Ugy énekel, akár egy nagy . . . A közönség hangulata pedig amellett tanúskodott, bogy bizony Fényes Annuska jobban énekel és táncol, mint sok nagy. A közönség tombolva követelt ráadásokat, de Fényes Annuska a ráadásokat szünet utánra hagyta. Bartos Gyula, a Nemzeti Szinház művésze Ábrányi Emil egy még meg nem jelent és erre az alkalomra irt költeményét szavalta el. Az est fényes sikerét jelentő tapsok még fokozottabban jelentkeztek. Azalatt, mig a közönség Bartos Gyulát éljenezte, a rendezőség néhány tagja Felhő Rózsi keresésére indult. Hamarosan meg is találták a Tiszaszálló 36-os szobájában. Először bezörgettek. — Ki az? — A Délmagyarország szerkesztőségéből. — Bújjatok be. — Gyerekek, őrült lámpalázam van, gyerekek, őrült lámpalázam van! — kiáltással robogott le a lépcsőn a művészszobába. A lámpaláz nem volt mese, mert mikor Felhő Rózsi megjelent a közönség előtt, a viszontlátás örömeitől a szó legszorosabb értelmében sirva fakadt. A közönség nem akart kifogyni a tapsból, Felhő Rózsi pedig a könynyekből. Majd pedig, mikor Felhő finom sanzonokat énekelt, a közönség könnyezett a nevetéstől és az isteni Rózsiból rutinos színésznő lett. Egy egész esztendőre való tapsot kapott ezen az egyetlen estén Felhő. Könynyezve jött le a pódiumról. — Édes közönségem! — csak ennyit tudott mondani ós újra könnybe lábadtaka szemei. Őszinte nagy sikere volt D. Ligeti Juliskának, a Nemzeti Szinház nagyszerű tagjának, aki bájos gyermekverseket szavalt. Ilyen könnyfakasztó szépen csak Ligeti Juliska tud szavalni. Még Fényes Annuska is veresre tapsolta a tenyerét. Egyik vers után a másikat szavalta a közönség dörgő óhajára. — Juliska, menjen, szavaljon még, hisz meghal magáért a közönség, — biztatta Ligeti Juliskát Fényes Annuska. Ez talán a legigazabb kritikája Ligeti Juliska nemes művészetének. Az est slágerszáma Marschalkó Rózsi szereplése volt. Csodás hangjával frenetikus tapsot váltott ki a közönségből. Percekig éljenzett és tapsolt a publikum egészen addig, mig egy gyönyörű ráadással betetőzte sikerét. Óriási kacagás rengte át a termet, mikor Ferenczy Károly saját magát konferálta be. Kupiéit megtapsolták és követeltek mindig ujat. A Lótot énekelje. — Azt nem, legalább kétezerszer énekeltem, már a könyökömön nőne ki. Szépen néznék én ki akkor, ha a könyökömön egy Lótkelevénynyel jönnék a közönség elé. Majd mást. Énekelt is sok mást, a közönséget ilyen vig hangulatban már régen nem láttuk. Énekeihez a zenét Szirmai Albert dr irta és ő is ült a zongoránál. A tapsból neki is jutott bőven, Alig akart a közönség megválni Ferenczy tők — Á Lótot énekelje! ...