Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-27 / 132. szám

12 DÉLMAG YARORSZAQ 1910 október 2 9 — A szemeit nem látom. Ilyen esetben pedig a szem a lélek tükre. A bölgy még egy kicsit följebb hajtja kalapja szélét: — így jé? — Nem jó. Az arca teljesen árnyékban van s a szemeit még mindig nem látom. — Nem tudom már hátrább tolni a kalapomat, — szólt a fiatal szépség. — Ön nagyon irigy hölgy, — jegyezte meg, általános derültség között, udvariasan a biró. S3 Utcai forgalom kétezer év előtt. A mi nagyvárosaink éjjeli-nappali forgatagában, a gépzakatolás, korom, füst, emberi zsivaj, kocsirobogás ós tolongás közepette azt hisszük, hogy mindez csak a rohanó huszadik század kizárólagos tüneménye és a boldog régiek hírből sem ismerték a nagyvárosi élet lármáját és lázas lüktetését. Pedig a császárok korabeli Róma ugyancsak erősen versenyez ebben a tekintetben a mi modern életünkkel. A régi római világ egy alapos ismerője igy festi az akkori utca képét: A tömeg maga oly tarka volt, mint akár a mi nagy kikötő-városainké. Minden provinciából és a provinciák határain túlról is özönlöttek ide emberek, hogy e hasonlíthatatlanul bő forrásból hasznot és élvezetet merítsenek. Foglyokat, rabszolgákat hurcoltak ide a legészakibb germánok és a legdélibb etióp-népek fiaiból, vagy pedig küldöttségek jöttek, hogy az ismert világ legnagyobb városában az egyetlen hatalmas uralkodónak hódoljanak. Jöttek ide művészek, irók, költők ós tudósok, mert itt akadhattak legméltóbb közönségre, itt pezsgett legélénkebben a művészeti és tudományos élet. Jöttek filozófusok, hogy a dicsőség e gyújtópontjában lángelméjüket ragyogtassák. A tartományi élet homályosságából ideözönlött minden ország aranyifjusága e fényes és pompás világvárosba, ahol a becsvágy előtt a legtágasabb tér nyilt, mely a kipallórozódásra s tanulmányra, nemkülönben mulatságra s élvezetekre a legnagyszerűbb intézményekkel volt berendezve. Jöttek mindenféle kalandorok és csalók is e városba, mely „az erényt s a bünt a legnagyobb jutalomban részesítette"; zsebtolvajok és méregkeverők és hivatásszerű gyilkosok. Vegyük még hozzá azoknak a rengeteg seregét, kik üzleti, személyi, vagy közÜgyekben jártak itt, továbbá a bámulok árapályát, kiket e csodaváros hire-neve vonzott ide. Igv támadt azután a városiak s idegenek, a foglalkozás ós élvezet, a munka és dologtalanság keverékéből a város utcáin oly embertolongás, mely, mint valami hatalmas folyam, szakadatlanul hömpölygött, oly tompa morajjal, mely éjjel-nappal zúgott és olyan látványt mutatva, mely folyton változó képeivel a szemet lebilincselte. A kép elevenségét emelték a boltok, szük bódék, műhelyek és korcsmák, melyek az utca két oldalát elfoglalták és tárva-nyítva állottak a betekintő előtt. Itt egy borbély forgatta a beretvát, ott a csodadoktor osztogatta drága pénzen tanácsait és orvosságait, a boltosok csalogatóul mindenféle hírekkel kedveskedtek, ugy, hogy boltjaik a városi pletyka fészkei valának. Lacikonyhák messzeható illatukkal, korcsmák, csapszékek lógó, vagy ajtóhoz láncolt kancsókkal csábítgatták az embereket. A legfényesebb boltok a Via Socra-n voltak, a fórum közelében. Itt árultak az ötvösök, ékszerészek, gyöngy- és drágakőkereskedök, miiasztalosok, ércmüvesek. Itt árulták a női divatcikkeket, kristály- és elefántcsont-tárgyakat, pávafarkból készült legyezőket, finom illatszereket, bókateknő-müveket s ezüst serlegeket, remek asztalokat s ebédlői kereveteket, szobrokat és rabszolgákat. Itt volt a középső Jánuszcsarnokban a pénzváltóhely, itt sürögtek-forogtak az ügyvédek és mindazok, kiknek közügyekben dolguk volt, mert közel volt a fórum és a különböző bazilikák, hol ügyeik elintézésre vártak. Q3 A Cigánybáró jubileuma. Schnitzer bécsi librettista érdekes adatokat mond el a Cigánybáró cimü operett történetéből, abból az alkalomból, hogy e hó, október 27-én lesz huszonöt éve a Cigánybáró bécsi premiérjének. Schnitzer adatai között a legérdekesebb egy levél. E levélben Strauss János morális aggodalmait fejezi ki a cigányleány jóslatának erre a szövegére vonatkozólag : „Ki lesz papunk? . .. „Édes istenem, a mai kabaré-korszakban ugyan melyik zeneszerzőnek van aggodalma a szöveg miatt? A szövegkönyv szerzőségének is megvan a maga külön története. Jókaitól származik a Cigánybáró cim s a cím által adott első impulzus, továbbASsaffi, a cigányasszony és Barinkai alakjai, illetve ezeknek a nevei; maguknak az alakoknak rajza nem. Amikor Schnitzer, aki baráti viszonyban volt vele, fölkérte Jókait, hogy együtt írjanak operettszöveget. Jókai a mü sujetje gyanánt a Szafíi cimü novelláját ajánlotta, amely akkoriban jelent meg német fordításban. A novella tartalma azonban egyáltalában nem nyújthatott anyagot operett-szövegre és Schnitzer arra kérte Jókait, rajzolja meg a tervet, miképen képzeli, hogy ebből a novellából drámai konstrukciót faragjanak. A nagy regényíró erre meg is csinálta az első fölvonás szcenáriumát, amely azonban fantasztikus kuriózumnak bizonyult. Schnitzer tehát kénytelen volt egyedül nekiülni az operettnek, ami annál nehezebb volt, mert közben a maestro aggodalmaira is folyton tekintettel kellett lennie. Strauss Jánosnak •ugyanis nagyon kevés önbizalma volt és minden csekélység megrémítette. Egy semmiség elég volt neki arra, hogy elfogja a félelem. Amikor az egyik próbán Schnitzer a rendező ama kérdésére, vájjon az egyik párbeszédből kihagyhat-e valamit, közömbösen azt felelte: „Csak törülje ki bátran, azon az egy mondaton nem fog múlni a dolog." — Strauss megdöbbenve rohant a líbrettistához és rátámadt: — Hát már te is elveszettnek látod az ügyet? Látom abból, mert neked már minden mindegy! Nos, az 1885. október huszonhetediki este megnyugtathatta kissé a híres komponistát. A siker legelső garanciáját azonban mindenesetre Jókai vágta zsebre, aki — mikor még egy betű sem volt az operettből — a puszta ideáért tízezer pengő forintot kapott Schnitzertöl. Szerencsére azonban Schnitzer sem fizetett rá a dologra. , • , . ÜZLETHELYISÉGÜNK KIADÓ. Mélyen leszállított árban vásárolhat férfi fehérnemüeket, zsebkendőket, nyakkendőket, kalapokat, ernyőket, férfi-, női- és gyermekharisnyákat stb. TERII és KOCSIS ¡SSÄ SZEGED, DUGONICS-TÉR 1. SZ. Betegek figyelmébe! Az orvosi tudomány föladata az emberi test betegségeinek leküzdése. Ez legbiztosabban elérhető egy uj gyógymóddal. Ezen gyógymóddal való kezeléssel a legrégibb betegségben szenvedő is egészségét visszanyerheti. Ernst Márk, az amerikai magyar orvos 40 éven át ugy bel-, mint külföldön folytatott tanulmányozásai és e téren szerzett tapasztalatai alapján ezen uj gyógymóddal, — egyedül csak az általa szerves anyagokból előállított gyógyszerekkel, — a legnagyobb sikerrel gyógyít mindennemű külső és belső betegséget. Rövül idő alatt bámulatos eredmény tapasztalható. Asthma, tüdővésznél, a sziv, ideg, gyomor, máj, vesebajnál, elhízásnál, vérszegénység, sápkór, sárgaság, angolkór, vizkórnál, csuz és köszvénynél, valamint fájdalmas és szabálytalan havi bajnál, mindennemű szembetegség, nemi betegség és ennek következményei eseteiben. Orvosi tanácskozás ingyen. — Gyógi/helyiséff: Szeged, Ráró Jósika-utca 4,i. szám alatti saját házában. — Rendelési idő: délelőtt 9—11-ig, délután 3—5-ig. — Ingyen rendelés szegényeknek: d. e. 11—12-ig. TÖRVÉNYKEZÉS Emberölés jogos önvédelemből. — fi »Nyugat« az esküdtbíróság előtt. — Szabadka Pál erzsébetfalvai géplakatossegéd augusztus 6-án Csepelen összeveszett egy Euer Gusztáv nevü emberrel és szóváltás közben az Euerliez csatlakozott Vaíkó Sándor munkást késével ugy megszúrta, hogy az sérüléseibe még aznap belehalt. Az ügyészség Szabadka Pál ellen haláltokozó súlyos testisértés miatt tett vádat. A pestvidéki törvényszék esküdtbirósága tegnap tárgyalta ezt az ügyet Rónay Kamii kúriai biró elnöklete alatt. A tárgyaláson a vádlott azzal védekezett, hogy őt egy nagy társaság megtámadta, bottal ütötte és csak önvédelem, bői rántotta elő kését. A kihallgatott tanuk ellenben azt vallották, hogy Szabadka Pál Valkót megszúrta, még mielőtt valaki őt bán" talmazta volna. A fötárgyalásnak két érdekes momentuma volt. Az egyik az, amely az előzményekből derült ki, hogy eleinte egy más embert fogtak el ama gyanú alatt, hogy ő szúrta meg Valkót. Egyes tanuk igen szépen meg is erősítették vallomásukkal a gyanút és ha a csendőrség véletlenül ki nem deriti a valódi tettest és azt le nem tartóztatja, lehetséges, hogy ma a teljesen ártatlan ember ült volna helyette a vádlottak padján. A másik, igen visszataszító momentum az volt, hogy amikor a megszúrt embert a társai egy korcsmába bevitték, a korcsmáros vonakodott neki helyet adni, mond. ván, hogy ha ö minden verekedő embernek menedéket nyújtana, akkor mindig tele volna a helyisége sebesültekkel. A bizonyító eljárás után Gál Endre dr fő. ügyészhelyettes mondotta el vádbeszédét. Utána Lánczi Jenő dr védő érdekfeszítő és tartalmas védőbeszédében kidomborította, hogy egyes tanuk autoszuggeszció által mennyire képesek a valónak vélt dolgokat fantáziájukkal kibővíteni. Fölolvasta Ambrus Zoltánnak, a kitűnő lélekbúvárnak, — akinek mélysége itt-ott a Flaubertét vagy a Dostojevskijét éri el és igy csak természetes, hogy Magyarországon kevesen olvassák, — a „Nyugat" legutóbbi számában a tanúvallomások értékéről szóló mélyen szántó értekezését és végül, a jogos önvédelemre való hivatkozással, védence fölmentését kérte. Az esküdtek a vádlottat nem vétkesnek mon• dotlák ki, mire a biróság is fölmentette § Rablás a temető mellett. Vakmerő rabiétámadás ügyét tárgyalta ma a szegedi királyi törvényszék esküdtbirósága. Három fiatal parasztlegóny junius tizennyolcadikán éjjel a makói görög temető mellett megtámadott egy földbirtokost s pénzét elrabolták. A nevezett napon Nagy D. Sándor makói gazdálkodó teljesen ittas állapotban igyekezett tanyai birtokára. Amint az országúton dülöngélt, utolérte egy kocsi, amelyen Szilágyi István, Vigh József és Balogh József ültek. Amint a három ember meglátta a gazdálkodót, fölhívták a kocsira. Nagy D. Sándor felült a kocsira, de hamarosan észrevette, hogy a három ember egészen ellenkező irányban hajt. Erre le akart szállni, de nem engedték s mikor a görög temető mellé értek, a három ember fölszólította, hogy adja elő a revolverét. — Nincs revolverem, — felelte Nagy. — Hazudsz! — kiáltottak rá. — Hallottuk, hogy lövöldöztél az uton, mi detektívek vagyunk s a törvény nevében letartóztatunk. Azon ürügygyei, hogy a revolvert keresik, átmotozták a meglepett gazdálkodó zsebeit s elvették pénztárcáját, amelyben százhatvanöt korona volt. Amikor a pénzt megkaparitották, Nagy Sándort ledobták a kocsiról s tovább hajtottak. A mai tárgyaláson csak Szilágyi Istvánt és Balogh Józsefet vonhatta felelősségre a biróság. Vigh József, a harmadik vádlott, öngyilkos lett. A tárgyaláson a két vádlott tagadott, de a tanuk ellenük vallottak. Nagy oly részeg volt az eset alkalmával, hogy nem tudta fölismerni a tetteseket a vádlottakban. Bebizonyosodott azonban, hogy az egyik makói korcsmában látták, hogy Nagynál pénz van s ekkor érlelődött meg bennük a rablás gondolata. Este hat órakor hirdették ki az ítéletet. Az esküdtek rablás bűntettében mondták ki bűnösöknek a vádlottakat s a verdikt alapján a biróság másfél-másfél évi börtönre ítélte őket. A vádlottakat Korniss Béla dr és Szakács József dr védték, akiknek kérelmére föltótelesen szabadlábra helyezte a biróság az elitélteket. Az ítélet ellen különben a biróság semmiségi panaszt jelentett be. § Sikkasztó gazda. Németh József dorozsmai gazda Tajthy József dorozsmai kereskedőtől rábízott negyven koronát, a szegedi Tranbcégtöl beinkasszált összegből pedig tizenhárom koronát elsikkasztott. Az eset után megszökött. A rendőrség fogta el Németh Józsefét, akit ma vont felelősségre a szegedi királyi járásbíróság. Sikkasztás vétsége miatt egy hónapi és tizen-, négy napi fogházra ítélte a biróság. § Tolvaj pincér. Kétrendbeli lopásért került ma a szegedi királyi járásbíróság elé L. A. szegedi pincér. Az volt a bűne, hogy egyik pincér-