Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-19 / 49. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁQ 1910 Jullus 19 saját, évtizedeken át vallott politikájuk alapján vállalkoztak és hogy épen ebben különböznek Mezőssy Bélától, aki — ezt bizony tagadni nem lehet — nem a saját 48-as elvei alapján lett őrszem. Zelenyákék. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.) Az áldatlan, elsekélyesedett és oktalan fölirati vita csak nem akar véget érni. Ma már a néppárt híressé vált tagját, Zelemják Jánost léptette sorompóba. Zelenyák hihetetlen részvétlenség mellett mondott hihetetlenül üres dolgokat. Beszéde alatt az egész képviselőház nyári álomba merült. Utána Szmrecsányi György beszélt a kormány ellen és nagy tüzesen foglalkozott az állítólagos és úgynevezett választási visszaélésekkel. Természetesen a temperamentumos, fiatal honatyának sem volt nagy sikere. Ennek pedig két oka van. Részint a meleg, részint pedig a vádak alaptalansága. Részletes tudósításunk itt következik : A többes mandátumok. Az ülést negyed tizenegykor Návay Lajos alelnök nyitotta meg, akitől később áz elnöklést Berzeviczy Albert vette át. Elnök: Bemutatom Zichy János képviselő ur levelét, amelylyel a szabadbárándi és a pécsi kerületben történt megválasztásáról, Serényi Béla képviselő ur levelét, amelylyel a miskolci I. kerületben történt megválasztásáról, Lukács László képviselő ur levelét, amelylyel a körmöcbányai kerületben történt megválasztásáról, Székely Ferenc képviselő ur levelét, amelylyel a marosvásárhelyi I. kerületben történt megválasztásáról és Hieronymi Károly ország.gyűlési képviselő ur levelét, amelylyel az iglói kerületben történt megválasztásáról lemond. Javaslem, hogy a Ház a lemondásokat tudomásul véve, hatalmazza föl az elnököt, hogy az ilyképen megüresedett kerületekben az uj választások iránt intézkedjen. (Helyeslés.) A Ház ilyen értelemben határoz. A néppárt őse. Következnek a fölirati vitához való hozzászólások. Az első a néppárt legrégibb képviselője, Zelenyák János, aki a római-görög mithológíából vett idézetekkel bizonyítja, hogy a tizenkilencedik század a „materialisztikafeküdni, az örag asszony csendes, szívós és könyörtelen. Egy teljes órai küzdelem után győz.) Az öreg ember (egészen bágyadtan) : De csakugyan megígéred, hogy nem haragszol meg? Az öreg asszony : Megígérem. Az öreg ember: Becsületesen ? Az öreg asszony (őszintén) : Becsületesen. Az öreg ember (nagyon melegen): Hiszen olyan mindegy most már: milyenek voltak a régi dolgok. Együtt éltünk sok-sok esztendőt, És most itt vagyunk öregen, nyugodtan, boldogan. Az öreg asszony: Igen. Mondd hát el. Az öreg ember : itt vannak a gyerekeink. Az unokáink. Az Öreg asszony: Igen. De most mondd meg. mióta nem szerettél. Az öreg ember: Én voltaképen mindig szerettelek. Az öreg asszony: Voltaképpen ... Nem arról beszélünk. Mióta nem szeretsz? Mióta nem szeretsz szerelemmel? Az öreg ember (habozik.) Az öreg asszony: Régóta? Az öreg ember (int a fejével.) Az öreg asszony: Nagyon régóta? Az Öreg ember: Nagyon. Az öreg asszony: Mikor kezdődött? A tizedik évben ? . . . (Nem.) Az ötödikben. (Nem.) Az elsőben ? (Nem) Hát mikor ? Az öreg ember : Az esküvőnk előtt. Az öreg asszony (összeroskad a székében). Az öreg ember (elszánja magát) : Hát hallgass ide. (Nagyon gyöngéden.) Drága, öreg feleségem, édes jó párom : nem szerettelek. A szónak abban az értelmében, ahogy liberalizmus" százada, mig a huszadik század a liberális szociálizmusé. Híve az általános, titkos választójognak. Foglalkozik a középosztály nyomorával és a vidéki gazdaközönség züllését panaszolja, A városi jólét elkábítja a falusi embert, a falusi nép titkos vágyakozását élelmes emberek fölhasználják, városi cikkeket varrnak a nyakába, elkapatják, mig mégperdül háza előtt a dob és ő földönfutóvá lesz. Az agrárpolitika föladatait ismerteti a nép romlásának megakadályozására, A birtokszabadságot ellenzi, mert a szabad akarat romláshoz vezet. Az örökségi adó revízióját sürgeti. A vidéken a birtokfölosztás nagyon elkedvetleníti az embereket. Kis parcellákon nem akarnak gazdálkodni s birtokukon az első alkalommal túladnak. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat,hogy a házszabályok értelmében a beszédet nem szabad olvasni. Zelenyák János: De kérem, én nem is olvasok . . . Elnök: Láttam, hogy olvas, ott van az irás a képviselő ur előtt. Zelenyák János most már kevésbbé folyékonyan beszél tovább arról, hogy a munkásokat milyen mértékben rontja a szociálizmus. Közben be-bepislant az előtte levő füzetbe, mire az elnök figyelmezteti, hogy a beszédet olvasni nem szabad. (Derültség.) Legalább föltűnően nem! (Nagy derültség.) Zelenyák János: Az egyházpolitikai törvények revízióját kéri, sőt kész tervvel áll elö, hogyan lehet a házasságkötést megreformálni. A büntető szankció azért sérelmes a felekezetek papjaira nézve, mert nem követnek el bünt és mégis megbüntetik őket. A felekezetnélküliséget a valláserkölcsi érzület érdekében eltörléndönek tartja, A néppárt fölirati javaslatát fogadja el. Apró incidensek. Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el. Szmrecsányi György: A választási visszaéléseket teszi szóvá, pedig tudja, hogy komoly eredményt nem ér el . . . Rudnyánszky György: Hát akkor miért beszél? Szmrecsányi György : Mert nem üres szalmát csépelek. Majd meglátja a képviselő ur, hogy nemsokára teli szalmát fogok csépelni. Zboray Miklós (Rudnyánszky felé): Miért nem beszél ,ő ? (Zaj. Elnök csönget.) Szmrecsányi György: Szóvá fogom tenni a választási visszaéléseket, hogy a tisztelt többség lássa, mennyire avult a mai választási rendszer és a közigazgatás mennyire nem áll hivatása magaslatán. (Helyeslés minden oldalon.) Lengyel Zoltán minapi interpellációja nyomán az egyetemi állapotokkal foglalkozik. Kérdi, lehet-e, megengedhetö-e hogy perverz tanok, az emberek használják, csak egy hétig szerettelek szerelemmel. Csak eöy hétig voltam mámoros, türelmetlen és reszkető. Az öreg asszony (dadog): De . .. hogyan... mikor történt ? Az öreg ember : Szerettelek : az eljegyzésünk napján. És szerettelek még egy hétig. Az öreg asszony: És azelőtt ? És azután ? Az öreg ember: Nem. Az öreg asszony: De hát. .. Az öreg ember: Tetszettél nekem. Tetszettél nekem, mint ahogy egy erős, egészséges, csinos, üde leány mindig tetszik egy férfinak. Az eljegyzésünk napján pedig .. . délelőtt ... tiz órakor . .. mikor együtt sétáltunk a Dunaparton, egyszerre megéreztem, hogy szeretsz. És ahogy együtt mentünk és ahogy te szép voltál, fiatal, erős, ' izmos leány, megszédített ez a gondolat. És mire a szigetre értünk, megfogtam a derekadat és megcsókoltalak. És akkor mámoros voltam egy teljes hátig. Belőled ugy áradt ki a mohó, boldog, szomjas, tüzes, kutató leányszerelem, hogy elszéditett. Egy hétig mámorosan, őrjöngően szerettelek. Az öreg asszony: És azután ? * Az öreg ember: Azután semmi. Az öreg asszony: Semmi? Az öreg ember: Semmi, Az öreg asszony: Egy cseppet se szerettél ? Az öreg ember: Hát értsük meg egymást . . . Az öreg asszony (a szavába vág): Miért nem hagytál ott akkor ? Az öreg ember: Értsük meg egymást, A szerelemnek egyszerre vége lett. Meghide¡redtem. Kijózanodtam. Hidesren néztelek. internacionális tanítások hangozhassanak el Pázmány egyetemének katedrájáról ? Áttérve a választási visszaélésekre, a munkapárt hatalmi túlkapásait teszi szóvá, (Helyeslés a baloldalon ) Választási visszaélések alatt nem korcsmai verekedéseket és záptojásdobálásokat ért, hanem a közigazgatási tisztviselők illetéktelen beavatkozását. Áz ellenzék ellen emelt vádakat cáfolja, majd konkrét adatokkal áll elő a felvidéki választási visszaélésekre vonatkozólag. Ismerteti a választási visszaélések genezisét" Mindenki emlékszik az 1906. évi Bánfíy—I Jeszenszky-féle választásokra .. . Bichter János : Hiszen maga akkor még gye. rek volt . . . Szmrecsányi György : Igen, én akkor még a gimnáziumba jártam, de a közbeszóló képviselő már tevékeny részt vett a választási visszaélésekben. (Nagy derültség), sőt néppárti programmal. (Nagy derültség.) Igen örülök, hogy most, azon az oldalon látva viszont, neki ezt megmondhatom. (Zaj. Elnök csönget.) Elmondja a régi 1895—96. évi nevezetesebb választási visszaéléseket. Huszár Károly folytonos közbeszólásokkal erősiti Szmrecsányi adatait. Elnök: Figyelmeztetem Huszár Károly kép. viselő urat, hogy közbeszólásaival a szónokot ne zavarja. Szmrecsányi György: Kérdi, megtorolták-e ezeket a régi visszaéléseket, melyekkel a külföld is foglalkozott, lesújtó kritikával illetve bennünket. A kis gazembereket futni hagyták, de Szalavszky trencsénmegyei főispán, akiről kiderült, hogy mindenkit félrevezetett, még a belügyminisztert is, királyi kitüntetések érték sőt Jeszenszky a mostani választásokhoz maga mellé vette. (Zaj.) Szalavszky ma is főispánja Trencsénmegyének és most is hallatlan visszaéléseket követett el. A munkapárti körbe való belépést aláirta az egész vármegyei tisztikar, sőt a törvényszék is. Felkiáltások balról: Hallatlan! — Ez a birói függetlenség. Szmrecsányi György: Felolvassa ez ügyben március 23-ikán a kormányhoz intézett interpellációját, melyben nevekre hivatkozva, kérdi a miniszterelnöktől és a közoktatásügyi minisztertől, hogy tud-e az illetők törvénytelen választási korteskedéseiről és hajlandó-e a vétkes tisztviselők ellen fegyelmet inditani. (Zaj. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: Kosztka Mihály tanfelügyelő hivatali visszaéléseit külön teszi szóvá. Felhívja rá a munkapárt és függetlenségi párt figyelmét, mert Kosztka a koalíció alatt épen ugy buzgólkodott a függetlenségi jelölt érdekében, mint most a munkapárti mellett. Felkiáltások a jobboldalról: Okos ember! Egy hang balról : Köpönyegforgató. Nem borult lángba a fejem. Semmit se éreztem abból, ami mámor ós szerelem. De egy hét alatt megszerettelek. Másképen. Barát módjára. Szeretőm — mondtam — nem lesz, de feleségem nagyon jó lesz. Jónak találtalak. Okosnak. És mindenekfelett nagyon szerettél. Meghatott, könyekre indított, hogy hogyan szerettél. Alázatosan, boldogan, hálásan, hűségesen szerettéí. Pribék volnék — mondom magamban — ha itt hagynám ezt a leányt. És maradtam. Az öreg asszony: Szánalomból maradtál. Az öreg ember (megzavarodik): Nem . . . nem szánalomból . . . hálából. Az öreg asszony: Szánalomból. Az öreg ember: Ez különben is mellékes. A szerelem előbb-utóbb úgyis véget ért volna, A kérdés az: boldog voltál-e? Az öreg asszony: Boldog voltam-e? Az öreg ember: Igen. _ légy őszinte. Nézz vissza negyven évre. Érezted-e csak egy félórára, csak egy percre is negyven év alatt, hogy nem szeretlek ? Volt-e egy perc, amelyben nem , voltam gyöngéd, hűséges és jó ? Az öreg asszony (meghatva): Nem volt. Az öreg ember: Még a szerelmet, a mámoros és tomboló szerelmet is megmutattam neked. Emlékezz vissza, Az öreg asszony : Ez igaz. Te vagy a leggyöngédebb, a legfigyelmesebb, a legjobb férj a világon. Az öreg ember: No látod. És tudod, miért inertem én most mindent elmondani n®" ked ? Az öreg asszony: Miért? Az öreg ember- Nem azért mondtam el, mert egy szó kicsúszott a számon és mert órái? evötörtél a magyarázatért es