Délmagyarország, 1910. május (1. évfolyam, 1-7. szám)

1910-05-26 / 4. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG 1910 május 2b Tisztelt Uram! Ha rövid idő alatt milliókat jövedelmező vállalatot óhajt létesíteni, közölje velem azonnal teljes címét. Helyesebben tenné, ha személyesen felkeresne mielőbb! — míg mással nem érintkezem. Tisztelettel: (A névjegy hátlapján a cim.) Nem irja ki, hogy hangszergyárat akar, de foglalkozásából erre biztosan következtetni lehet. Épitöanyag-gyár. Egészen nj, Magyarországon nem létező anyaggyár alapítását javasolja egy budapesti épitész. íme: A Festi Napló április 30-iki számában 488. szám alatt közzétett hirdetésre vonatkozólag a következő ajánlatot teszem: Egy uj épitő-anyagot termelő gyár felállítása lenne célom. Nevezett anyag Németország, Belgium, Hollandia stb. külföldi országban már általában nagy elterjedtségnek örvend. — A kir. József-műegyetemen végzett kísérletek és az ott készült minták kitűnőek. — Több jeles szaktekintély kiválóan nyilatkozott róla. — A termelt anyagok elhelyezése biztosítva van Budapesten. — Az alkalmas terület, mely a nyersanyagot szolgáltatja, birtokomban van. — Az elérhető anyagi haszon igen tetemes lenne. Amennyiben a tett propozíció megfelel Önnek, ugy bővebbi információval készséggel szolgálok. — Esetleg telefonértesítésre is válaszolok. 59—71. telefonszám. (Név és lakcím.) Tojás-konzeruáiás. Ez egészen eredeti ötlete egy hunyadmegyei aljegyzőnek, aki a következőket irja: B. hirdetésére értesítem, hogy egy nagyobb töke értékesítésére nekem van tervem. Ez pedig a tojás-konzerválásból áll. Ugyanis ismeretes a tojás árának ingadozó volta, míg nyáron át egy láda tojás hatvanhatvanöt kor., addig télen százhúsz-száznegyven kor, s igy elrakok olcsó tojást nyáron, amit télen nyolcvan-száz százalék haszonnal eladok. Nekem több évi kísérlet után sikerült oly metódüst feltalálni, melylyel a tojást hat-nyolc hónapig eltartom, anélkül, hogy a frisstől megkülönböztethető legyen. Megjegyzem, hogy az én metódusom az eddig ismertektől teljesen eltér. Egy megbízható emberrel társulnék ezen találmányom érvényesítése céljából. Az üzlet alapitható akárhol, de legjobban Budapesten. (Teljes név és cim.) Befejezés. Ezzel befejeztük társadalmi razziánkat, amelynek utolsó része annak bizonyítására szolgált, hogy vannak Magyarországon emberek, akik komoly fölhívásokra is visszhangot adnak és gondolatkörük nem merül ki egy kétes házasság esetleges gyönyöreiben. Ezek az emberek fogják valamikor megteremteni az uj Magyarországot, ezek az ötletes derék magyar emberek, akikkel szeretnénk melegen kezet szorítani. Talán annak a megállapításával fejezhetjük be razziánkat, hogy némi szolgálatot tettünk vele a közönségnek, amely bizonyára érdeklődéssel olvasta közleményeinket, az érdekes emberi dokumentumok kis kincsesházát. Erre a legutolsóra fektetjük a legnagyobb súlyt, mert esetleg haszna is lehet belőle iparunknak. Talán akadnak pénzes, vállalkozó szellemű emberek, akik egyik vagy másik tervet meg akarják valósítani. Ezeknek készséggel szolgálunk az ötletek tulajdonosainak címeivel. Minden füstölgő kémény, minden olyan üzem, amely dolgot ad kemény munkáskezeknek, egy lépéssel előre viszi gazdasági helyzetünket és sokat lendit az evickélő, küzködő magyar kulturán. A szegedi Bán£fy-párt ma este Végman Ferenc pártelnök elnöklete alatt népes értekezletet tartott, amelyen a választás napjára tették meg az előkészületeket. A pártelnök bejelentette, hogy a város állandó választmánya az első kerület választási elnökéül Ivdnkovics Sándor dr-t, küldöttségi elnökéül pedig Csonka Ferencet küldte tó Bejelentette továbbá, hogy a választás színhelyéül a választmány a. városházát jelölte ki s a Bánffy-párti szavazók a Széchenyi-tér felől közelitik meg a szavazóhelyiséget. Az értekezleten kiderült, hogy Szeged első kerületében Bánffy ellen Mezei Ernő, az ismert publicista föl akart lépni függetlenségi programmal, de mert a szegedi függetlenségi párt nem támogatta, ettől a szándékától elállott. Kétségtelen, hogy Bánffyt egyhangúlag választják meg a szegedi első kerület képviselőjévé. A főrendek és az nj adótörvény. A főrendiház az uj földadókataszterről szóló törvény tárgyalása alkalmából tavaly március 21-én tartott ülésén határozatilag kimondta, hogy amig a főrendiház szervezetéről szóló 1885-iki törvény illető pontját a törvényhozás kifejezetten meg nem változtatja, az adócenzus tekintetében az 1885-ik évre megállapított földadó veendő zsinórmértékül. Az uj földadókataszteri törvény folytán változás fog előállani a főrendek névjegyzékében s ennélfogva a pénzügyminiszter utasította a pénzügyigazgatóságokat, hogy az 1885-iki állapotot feltüntető birtokiveket őrizzék meg, mert ezekhez fogják az érvényben lévő törvény alapján kivetett adót hozzácsatolni. A fonok sikkasztott — a hivatalt föloszlatják. — fi belgrádi leszámoló! Szegedre helyezik. — (Saját tudósítónktól.) Az európai államok között fönnálló nemzetközi vasúti egyezmények értelmében a kontinens és a Balkán minden államában van egy hivatal, amelynek az a föladata, hogy a vasutakkal való forgalmat elszámolja. A hivatalok föntartása természetesen pénzbe kerül és a szerb kormány, amely tudvalevőleg nem túlságosan dúslakodik az anyagi javakban, már régebben szabadulni szeretett volna ettől a költséges intézménytől, im a szerb nép nemzeti büszkesége, amelynek amúgy sincs valami bő alkalma a kielégülésre, határozottan tiltakozott az ellen, hogy állami önállóságának egy oly fontos bizonyítékáról, mint a büszke cimü nemzetközi vasúti leszámoló hivatal, lemondjon. Mint most a Délmagyarország a leghitelesebb forrásból értesül, ezt a belgrádi ekszpozituráját a nemzetközi vasúti viszonylatoknak mégis be fogják szüntetni. Az ok fölöttébb különös és szokatlan. Az illető hivatal vezetője ugyanis, egy kitűnő német ember, a felgyülemlett nemzetközi pénzekből, még a leszámolás előtt, körülbelül hatvanezer frankot elsikkasztott. Ez a sajnálatos körülmény most már arra a végleges elhatározásra birta a szerbiai illetékes köröket, hogy a leszámoló hivatalt a legrövidebb idő alatt föloszlassák. Az ülések, amelyeken a belgrádi hivatal igazgatóbizottsága és a részes vasutak kiküldöttjei ezt a határozatot meghozzák, junius hó 8-án és 9-én lesz a dalmáciai Raguzában, Ezahir bennünket annál inkább érdekel, mert a megszűnt belgrádi hivatalt a szegedi központi vasúti leszámoló hivatalba olvasztják be, amely ekkép kibővül, illetőleg öt uj hivatalnokkal szaporodik meg. Ekkép a szegedi hivatal fogja ezután a keleti vasutak szerbiai relációit az európai államokkal elszámolni. Junius tizedikén a szegedi leszámoló hivatal igazgató-bizottsága tart ülést Raguzában s azon Benke Elemér főfelügyelő, hivatalfőnök is részt vesz. Ezen az ülésen fogják elhatározni a belgrádi leszámolónak a szegedibe történő beolvasztását is. A dánosi pikkolő. — Balog Tuta árulója borfiú Szegeden. — -A dánosi cigányharamiák Scharf • Mórica, a most már tizenhároméves fiúvá serdült Lakatos István, aki a pestvidéki törvényszék szenzációs tárgyalása folyamán a gyilkos cigányok ellen terhelően vallott, most szürke, de becsületes polgári : pályán Szegeden keresi a kenyerét, mint a Tisza-szálló egyik pikkolóia, A kis Pista fiút a Gyermekvédő Liga vette a szárnyai alá s egyengette az útját a polgári életbe és az gyámkodik felette mai napig is. Lakatos Pistát előbb iskolába járatták s amikor három elemi osztályon keresztül elsajátította a tudás elemeit, Sopron egyik előkelő éttermében borimnak szegődött s két esztendő előtt onnan került hasonló minőségben a szegedi Tisza-szállóba, ahol a fehér asztal körül fürgén, elevenen és figyelmesen szolgálja meg a vendégek által adott csekélyke borravalókat. A jómodoru és simulékony fiu a „múltja" iránt érdeklődő vendégekkel szerényen és szívesen elbeszélget. Ilyenkor fölcsillanó tekintettel mondja, hogy mennyire örül az uj életnek. — Mikor a bíróság előtt kivallattak és én mindent elmondtam, amit tudtam, láttam és hallottam, hát Kolompárék avval fenyegettek, hogy megölnek. Én elszaladtam a csendőrökhöz, akik oltalomba vettek és átadtak a Gyermekvédő Ligának. Arra a kérdésre, hogy szereti-e a mesterségét, Lakatos Pista csak tétovázva felel: — Jó pálya ez kérem, jobb mint a csavargás az országúton, de tudnék én ennél jobbat is magamnak. — Taláu kevés a jövedelem? — A keresettel egy ilyen fiúnak, mint én, meg lehet elégedni. Tiz korona havi fizetés és a borravalóból is megkeresek husz koronát. — És mit csinálsz a pénzzel ? — Átadom a Ligának. Már van is kétszáznegyven korona spórolt pénzem. De jobban szeretnék ur lenni. Olyan ur, akiket én itt kiszolgálok. És ilyenkor fölragyog az arca. — Tanitó szeretnék lenni, — mondja , önérzetesen. — Nagyon szeretnék tanulni. — Hát mért nem kérted meg a Ligát, hogy taníttasson? — Mert akkor még kicsi voltam és félénk, meg aztán nem is tudtam, hogy a Liga taníttatja azokat a fiukat, akik szeretik a könyvet. Én pedig nagyon szeretem. — És vannak-e könyveid? — Nincsenek, — feleli szomorúan, — de azért már olvastam Jókai Mórtól és Verne-tői. Azért szeretnék tanitó lenni, hogy olvashassak sokat. Most nem is igen érek rá, mert sok a dolgom. De meg azért is jó a tanítónak, mert abból igazgató lesz, az pedig már nagy ur. — És nem ismersz a tanítónál nagyobb urat ? — De igen. A csendőrtiszt az nagyobb ur, de én arra gondolni se merek, hogy én valaha csendőrtiszfc is lehetnék. — Hát mi van abban olyan jó, vagy olyan szép? — A csendőrtisztek jót tesznek az emberekkel. Engem is csendőrtisztek mentettek meg Kolompár éktől, meg a csavargástól. — Ha megbecsülöd magadat, ezen a pályán is boldogulni fogsz. — Én is gondolom. Nekem a minisztérium megígérte, hogyha majd nagy leszek, hát szép üzletet nyit valahol az én nevemre. — Hát édesanyádat szeretnéd-e látni? Ha az édesanyját emlegetik, tüstént sirásra görbül az ajaka a jószívű fiúnak. Lakatos Mari, a Pista édesanyja tudniillik most tölti Balassagyarmaton fegyházbüntetését a dánosi gyilkosságban való részesség miatt. — Nemrég meglátogattam az édesanyámat, — mondja szomorúan — nem is akart rámismerni. Azt mondta, hogy ez az úrfi nem is az ő fia. Nem jó szemmel nézte rajtam a vadonatúj fekete uri ruhát. Alig akart megcsókolni. De mikor aztán mondtam neki, hogy milyen urimódon élek, hogy csupa nagyurak közt forgolódom, mog hogy pénzem is van, akkor nagyon megörült és megígérte, hogy mihelyt kiszabadul, meglátogat. Én pedig magam mellett fogom tartani és megkeresem neki a kenyeret. — Más rokonod nincs, csak az édesanyád? — De igen, van édesapám is, de nem tudom hol van, merre jár. Él a nagyapám, meg a nagyanyám is, de azokat se tudom megtalálni. Vagy két hónappal ezelőtt hallottam a hitét, hogy Budapest környékén egy faluban megtelepedtek. Mindjárt oda utaztam, de ott hiröket se hallották. És ez a kis nyiltfejü, komoly ambíciójú cigánycsemet« még valahol vendátdőtulájdonos lesz.