Állami főreáliskola, Debrecen, 1915

7 és a Tylici (688 m.), amelyeket a Poprád áttörésénél az Orlói szoros zár be; az Északkeleti Kárpátokban a Zborói hágó (592 m.) a Topolyát a Wislyoka völgyével, majd az 502 m. magas Duklai hágó, amely az Ondovát köti össze a Wistok völgyével; a 602 m. magas Lupkovi vagy Mezőlaborczi hágó (vasúttal), amely a Laborc völgyét köti össze az Oslava révén a San völggyel; a 889 m. magas Uzsoki hágó (vasút) az Ung völgyét a San és. Strij völgyével; a Vereckei (741 m.) és Beszkidi (vasút) hágók a Latorca völgyét a Sztrij és Opor völgyével; a Wyskovi hágó a Nagyág völgyét a Svica-patak révén a Dnyeszterrel; a Körö:mezői vagy Tatár-hágó (931 m., vasút) a Tisza völgyét a Fekete Bisztrica révén a Dnyeszterrel köti össze; végül a Felső-Visó völgyén feljutunk a Borsai hágóhoz (1093 m.) s ezen át az Aranyos Besztercéhez, amely után már a Keleti Kárpátok átjárói, leginkább a Romániába futó patakok szűk medrét követő szorosai következnek. Ezek a Radnai hágó (1257 m.), a Borgói (1093 m.). Tölgyesi (645 m.), Békási (565 m.), Gyimesi (729 m.), Ojtozi (865 m.), Bodzái (634 m.) szorosok; továbbá a tömösi vagy predeali (1040 m., vasút) és a Törcsvári (1240 m.) hágók, a Vöröstoronyi szoros (352 m.), a Vulkán-hágó (1624 m.) és a Duna Vaskapuja (54 m.). íme ezek azok a nagyobb rések, amelyek a Kárpátok magas: gerincét hellyel-közzel járhatóvá teszik. , Mindezekből láthatjuk tehát, hogy hazánk északi, keleti és jórészt déli határain a leghatalmasabb építőmester: a természet, egy óriási ívben egységesen húzódó kolosszális várfalat emelt a Kárpátokban, amely félelmetes tömegével, felhők közt ormol'ó gerincével, járhatatlan, sűrű erdőivel, veszélyes szakadékaival és aránylag csekély számú hágóival és szorosaival mint élő tiltakozás, dacos fővel kiáltja minden idők minden ellenségének: „Ne bántsd a magyart!" És hogy a mozdulatlan Kárpátok zord hatalmú védelmi ereje a múltban is mily nagy volt, azt évezredes történetünkből, mint tükörből híven láthatjuk. És itt mindenekelőtt azt a históriai tényt kell megállapítani, hogy a Kárpátok vonalában a magyar állam területe a honfoglalás óta erőszakos hódítás által egy talpalatnyi csorbát sem szenvedett. Ellenkezőleg a magyar királyok hatalma gyakran átterjedt a Kárpátok külső lejtőjén elterülő országokra is. A mai Qalicia Halics és Lodomeria néven III. Béla királyunktól egész Zsigmondig, a mai Bukovina és Románia északi része a Szeret folyóig Moldva néven, déli része az Olt folyóig Havasalföld néven, attól nyugatra eső területe pedig Szörényi bánság néven IV. Bélától egész Zsigmondig, mintegy 200 esztendőn át többnyire a magyar királyok jogara alá tartozott. S amikor észa-