Állami főreáliskola, Debrecen, 1915

8 "kon a lengyel, délen a török hatalomnak kellett e területeket átengedni, a Kárpátok hatalmas tömegétől védett kis Erdély önálló nemzeti életét még akkor is meg tudta őrizni, amikor a Nagymagyar-Alföld a délről beözönlő török hatalom prédájává lett. S ha idők folyamán nagy erővel, meglepetésszerűen betört ellenséges hadaknak: kunnak, besenyőnek, tatárnak, töröknek, muszkának sikerült is egyes hágókon hazánkba mélyebben behatolni, ez mindig múló sikerű, véres fővel visszavert támadás volt. S ha már a múltban ilyen nagyértékű honvédelmi szerepet töltöttek be a Kárpátok, akkor most e szörnyű világháború idején, amikor nemzeti önállóságunk, kulturánk, verejtékes munkával megszerzett minden javunk a keleteurópai orosz nagyhatalom borzalmas áradatának pusztító célpontjáúl volt kitéve, most igazán a múltban soha nem tapasztalt nagy és szent hivatás várt a Kárpátokra. Mert ha az orosz-tenger emberözöne a Nagy-Alföldre zúdúlva kiéli és letarolja a magyar Kánaánt, akkor nemcsak bennnünket, de szövetségeseinket is megfosztja ettől a bőségszaruhoz hasonló éléskamrától és egyszersmind hadseregünk legértékesebb katonarezervoárjától. Ez az ellenségnek nemcsak nagy erkölcsi diadala lett volna, hanem a középeurópai szövetségnek helyrehozhatatlan kudarca, s azóta bizonyára fejünket lehajtva, megtorlást lihegő szájjal beszélnénk a háborút befejező szomorú békéről. De hogy ennek épen az ellenkezője van, hogy e pillanatban világra szóló nagy diadalok hosszú sora után mi vagyunk a győzelmes, a békét diktálni hívatott fél, abban oroszlánrésze van a Kárpátoknak, a Kárpátok védelmi erejének. A Kárpátok honvédelmi szerepe 1914 szeptemberében kezdődik. Amikor a második lembergi csata után Dankl tábornok kraszniki és Auffenberg komarovi nagy győzelmei dacára a többszörös orosz túlerő miatt a védelemre kedvezőbb állást kellett hadseregünknek elfoglalnia: szeptember 11-én Frigyes főherceg hadseregparancsnok elrendelte az általános visszavonulást a San, majd a Dunajec-Biala folyók vonalára. Ennek a védelmi vonalnak megfelelően a harcvonal körülbelől a Duklai hágónál ért a Kárpátok gerincére s innen a Borsai hágóig mintegy 380 km. hosszúságban húzódott a Dunajec-Biala mögött elhelyezett centrumnak jobbszárnyát alkotva. Mivel pedig ekkor az orosz főerő hadászati célja a Bécs és Berlin felé vezető útnak, az Odera völgyének elfoglalása volt, ekkor a Kárpátok átalában, mint mellékharctér jött számításba. Ez is volt egyik oka, hogy a Kárpátok hatalmas védelmi erejében bízva, a hágókat csak alig felszerelt, régi egylövetű Werndl-fegyverekkel ellátott öreg népfelkelőkre bíztuk. Azomban a másfél millió harcossal operáló orosz gőzhengernek még a ten-