Állami főreáliskola, Debrecen, 1915

10 nak egész tömegét vonultatták fel s így a bölcs katonai beiátás". az oroszok újabb támadó céljának megfelelő új csoportosítást tartott jónak s főparancsnokságunk nov. 6-án elrendelte a Galíciában küzdő seregek visszavonulását a Dunajec mögé egészen Krakkó körletéig. Ezzel egyidejűleg az oroszok átalár.os nagy támadása indult meg a Keleti-tengertől a német—lengyel határon kidomborodó s Krakkón keresztül a Kárpátok gerincén egészen a Tatárhágóig nyúló több mint ezer km. hosszú íven. S míg Hindenburg fent északon híres lodzi és második mazuri csatáját vívta,. Dankl, József Ferdinánd és Böhm-Ermolli hadseregei pedig Krakkót és általa az Odera-völgyön át vezető bécsi és berlini útat védték, addig a tekintélyes haderőkkel a Kárpátokba zúduló orosz hadsereg megállítása és tömegeinek megőrlése Boroevics és Pflanzer-Baltin hős katonáinak jutott osztályrészül. A második kárpáti betörés november közepén kezdődött az uzsoki szorosnál. Ez a terület most is a nyugat-galiciai centrumunk jobb szárnyát képezte és az Orlói-szorostól egész a Radnai-hágőig terjedt. Ezen több mint 400 km. hosszú front legfontosabb szakasza és egyszersmind a legvéresebb tusák színhelye az Orlói-szorostól az Uzsoki-hágóig terjedt. Itt is különösen a Lupkovi-hágótól délre vezető Laborca és az Uzsokitól vezető Ung-völgy, a Sátoraljaújhely—Lisko—Przmysl és az Ungvár— Sambori vasutvonalak birtokáért folyt harcok voltak a legborzalmasabbak. Ennek az volt az oka, mert az oroszoknak balszárnyuk biztosítására most is nagy szükségük volt a Kárpátok birtokára, különösen Przmysl második ostroma miatt, amely erről az oldalról leghamarább felmenthető lett volna, de a NagymagyarAlföldet is, amely itt legmélyebben, egész Homonnáig nyúlik be a Kárpátokba, itt érhették volna el leghamarabb s itt szerezhették volna meg legkönnyebben a Budapest felé vivő útat. Hosszú volna azonban azt az öt és fél hónapig tartó második kárpáti betörést, a vérrel és iszonnyal teli téli hadjáratot, a magyar föld védelméért folytatott szörnyű haláltusát részletezni. Megjelölöm azonban területét és főképen a küzdelem déli pontjait. A Zborói-hágón át a Topoly-völgyében Bártfáig, a Duklaihágón át az Ondova-vö'.gyében Sztropkóig, a Lupkovi-hágón át és a Ciróka-patak mentén a Laborca-völgyében Homonnáig, az Uzsoki-hágón át az Ung vö'gyében Nagybereznáig, a Vereckei és Beszkidi-hágókon át a Latorca-völgyében Szolyváig^ a Wyskovi-hágón át a Nagyág-völgyében Ökörmezőig tartott a harc, míg a Tatár- és Radnai-hágó katonáink legendás hősiessége folytán alig látott ellenséget. Ezt a hatodfél hónapig tartó hosszú időt a Kárpátok gerince és az említett városokon átmenő