Állami főreáliskola, Debrecen, 1915

11 vonal közötti szalagon az ötszörös, sokszor tízszeres túlerővel hömpölygő orosz támadások és a mi hős fiaink ellentámadásai töltik ki. Minden magaslatért vagy völgyért, országútért vagy ösvényért dermesztő hidegben, esőben, hóban, éjjel-nappal pihe­nés nélkül dúlt a harc. Az egész világ bámulta, a magyar nép pedig szívszorongva leste ezt a halálos küzdelmet. A nemzeti lété­ért, családi fészkéért aggódó magyarság lelke a naponként érkező hírek és harctéri jelentések szerint remény és kétség, az öröm és fájdalom kínos érzelmei közt hullámzott. December közepén a magyar huszárok világra szóló hősies bravúrja következtében kivívott limanovai és Hindenburg lodzi csatája után a könnyebbülés érzése suhant át felettünk, azomban új-évre ismét az orosz gőzhenger szörnyű nyomása szakadt ránk. De a magyar katona, a mi hős honvédeink a kitartás és köteles­ségérzet rettenthetetlen erejével, f aggyal, viharral dacolva álltak őrt a Kárpátok óriási bástyájának résein és ágyúiknak halált­szóró torkával, félelmetes szuronyrohamaikkal s ha máskép nem lehetett, puskatussal, sarkantyús csizmával vagy éles fogakkal őrölték az orosz haderő kancsukától és gépfegyvertől hajtott, foly­ton tóduló nyers tömegeit. De még mindig sok volt az élet s kevés a molnár. Eljött tehát januárban hű német szövetségesünk és segített garatba töl­teni azt a sok, ellenünk hajszolt s bennünket letiporni akaró életet. Nagyobb erővel indított támadáskor a Zborói, Lupkovi és Uzsoki hágóktól délre fekvő, öblös völgyekbe engedtük pusztító tűzben az oroszt s azután a völgyet környező magaslatokról és az oldal­támadásra alkalmas keresztvölgyekből mértük a szigetként elő­renyomuló muszka-oszlopok ellen az elsöprő támadásokat a fron­tunk megett levő és csapatösszevonásra alkalmas útak és vas­utak segítségével, miáltal a Kárpátok gerincét az orosz fősereg tartalékaival és tömeges hadfelszerelésével sohsem léphette át. Ez a taktika, amely kizárólag a Kárpátok szerencsés terep­viszonyai folytán volt lehetséges, különösen Przmyslnek március 22-én történt hősies eleste után vált értékessé. Az orosz hadve­zetőség ugyanis a vár feladása után a nagyszámú körülzáró sere­get a Kárpátokba dobta s ekkor a véres téli tusák borzalmai megújúltak. Dukla és Uzsok közt március 26-tól újabb orosz offenzíva vihara tombolt a Kárpátokban. A világháború központjává a hadiesemények ezidőben a Kárpátokat tették. Az oroszok legfőbb célja most az volt, hogy minden áron, kiapadhatatlannak hitt emberanyagukat nem kímélve, áttörjenek a Kárpátokon, lezúduljanak Alföldünkre s birtokba ve­gyék fővárosunkat. És elkezdődött megint a szörnyű emberirtás,. a túlerő irgalmatlan őrlőmunkája. Szövetségesünkkel vállvetve,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom