Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 76. szám

317 végzésével írásbeli eljárásra átváltoztatott, s alperes visszváiaszával befejezett írásbeli perben a lelperesnőnek 18G5. évi jul. 1. 1202. sz. a. benyújtott itéletérti folyamodása folytán a megyei törvényszéken ítéltetett: ,,Az alperes Görgey Geiza, ni int néhai Görgey Márton örökössé tartozik az utóbbinak 1835-ik évi jun. 1. 2000 vftról kiállított ködevél alapján a felperesnó Mauks Zsuzsannának 9ü0 vftot vagy is oszt. ért. 378 frt. feltétlenül, és 800 vftot vagy is 336 ftot oszt. ért. csak azon esetben 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni, ha felperesnó az általa válaszában ajánlott, s alperes által visszválaszában megendett és kívánt főesküt az iránt, hogy az alperes által 2. sz. alatt a perhez csatolt 1838. évi oct. 30. Késmarkon kelt 800 ftról szóló nyugta hamis, és nem a felperesnó kezeirása, és hogy őa 800 irtot fel nem vette, leteendi." ,,A kamatok iránti követelésével felperesnó elutasitatik, és a perköltségek egymás iráuyábau kiegyenlítetnek. „A felperesnó tartozik tehát ezen Ítéletnek jogerőre emelkedése után három nap alatt a főeskü letétele iránti folyamodványát ezen megyei törvényszékhez benyújtani, és a főesküt a kitűzendő határnapon oly bizonyosan letenni, minthogy ellenkező esetben a főeskü által bizonyítandó körülménynek ellenkezője valónak fogván tartatni, a felperesnó 336'. oszt, ért. követelesével elutasitatik. „Indokok: A felperesnó Mauksch Susanna keresetét néhai Görgey Márton által Pesten 1835. évi jun. 1. 2000 ftról kiállított B. alatti kötelezvényre alapítja, s miután a reá vezetett feljegyzések szerint ezen követelésének törlesztésére 3(^0 frt. fizettetett, a még hátralévő 1700 vftot alperes Görgey Geiza mint néhai édes atyja Görgey Márton örökösétől követeli, az alperes mint a perfolyama alatt kétségbe nem vont fentemiitett édes atyja örököse, a B. alatti kötelezvény aláírása ellen semmiféle kifogást nem tévén, csak azon ellenvetéseket teszi, miszerint az általa 1860. évi máj. 26. 1805. sz. alatt benyújtott folyamodványában 1. sz. a. beperelt Görgey Mártonnak 1835. évi jun 15. hasonlólag 2000 vftot kelt kötlevele már is kifizetve lévén, ez által 15 nappal előbb kelt és beperelt kötvénye érvényen kivül helyeztetett, hogy néhai édes atyja a beperelt kötvényre mi értéket sem kapott, és hogy ha a beperelt kötvény érvényes lenne is, a 2. sz. alatti, a felperesnó által 1838. évi oct. 30 kiállított nyugta szerint már is 800 vft annak törlesztésére fordítatott. „Minthogy pedig az alperes által 1. sz. a. beperelt kötvény 15 nappal későbben, mint a felperes által beperelt, s a keresetievei alapját tévó kötvény állitatott ki, s ezen két kötvények azonnosságát,s az előbb kelt kötelez vénynek, a későbben kelt kötvény általi érvénytelenítését az alperes semmivel sem bizonyította, a B. alatti kötvényt, a mennyiben annak aláírása az alperes által kétségbe nem vonatott, valódinak tekinteni kellett. „A mi pedig azon további alperesi kifogást illleti, hogy a beperelt kötvényre a 2. sz. a. nyugta szerint már 8f 0 ft. fizettetett, minthogy a felperesnó ezen nyugtát a perfolyama alatt hamisnak, és nem saját kezeirásanak jelentven ki, annak bebizonyítására a főesküjét is ajánlotta, s ezen főeskü általi bizonyításban az alperes is visszválaszában beegyezett, ugy a főeskü a fVlperesnőnek oda ítélendő s az alperes ezek szerint 800 vftbun, csak feltételesen, a többire nézve pedig (eltétlenül elmarasztalandó volt annál is inkább, mert a 2. sz. alatti nyugtának az j alperes általi beperlése, s a beperelt kötvényre vezetett feljegyzetek, a kötelezvény érvényét feltételezvén, a felperesnőt a pénzérték leszámlálásának bizonyítására bíróilag kötelezni nem lehetett. „A kamatok iráuti követelésével a felperesnó azon oknál fogva elutasítandó volt, mivel a kamatok a beperelt B. alatti kötvény világos tartalma szerint csak 1839. évi jun. 15-éig kikötve lévén, a felperesnőnek ezen határidőnek eltelte után csupán csak a tőke iránti követelési joga fentartatott, s az 1839. évig hátralékban lévő kamatok, mivel azok az alperes ellen csakis 1860. évben bepereltettek, oszt. polg. törv. könyv szerint elévültek. A perköltségek a méltányosság tekintetéből egymás irányában kiegyenlitendök voltak. (1865 sept. 21. 1340 sz.) A felperes felebbezi az ítéletet a kamatok, s perköltségek meg nem ítélése miatt, mert abból, hogy a tőke visszafizetésére határidő tüzetett, melyen azonban az meg nem fizettetett, nem az következik, hogy kamat nem jár, hanem inkább az, hogy ha kamat kikötve nem lett volna, a határidő elmulta utan az mégis járna: a perköltségeket pedig a vesztő fél törvény szerint tartozik viselni. Alperes felebbezte azért, mert nem vétetett figyelembe azon ellenvetése, hogy ő nem egyedüli örököse az atyának, az általa örökölt javak ősiek, ezeket pedig adósságokkal terhelni törvény szerint nem lehetett; továbbá mert az 1. sz. alatti kötvénynyel igazolva van, hogy az A. alatti adóslevél kivan fizetve, miután szó szerint megegyeznek, de felperes oly szegény is volt, midőn atyja hazához mint szobaleány jött, hogy ruhája is alig volt. Felperes ellen észrevételeiben megjegyzi, hogy az apai ingatlan s fiágat illető javak egyedül alperes kezein vannak, két leány testvére még atyjok életében kiházasittatott; végre felhozza, hogy örüljön alperes, hogy ily csekély áldozattal rójja le atyai kötelességét, ki ha meg nem hal, kétségkívül nőül veszi felperest, s vele nemzett leányát törvényesítette volna, s akkor alperes annyi ezerét fizetne mennyi százat most fizet. A kir. táblán Ítéltetett. „A keresetbeli kötelezvényben a kamatok kikötve lévén, de a tőkének vissza fizetésé re is határidő tűzetvén, eként azok kikötés nélkül is ezen határidőtől járván, azok felperesnek megítéltetnek mivel még is elévülésük iránt alperes részéről kifogás tétetett, azok csak a hazai törvények visszaállítását megelőző három évtől vagyis 1858. év jul. hó 23. 1861. jul. 23 ig 4°/0 ezentúl pedig 6°/0 lesznek számitandók és pedig az ítélet tartalma szerint 378 frt feltétlenül 336 fttal azonban a f e 1 p e r e s n e k o d a i t é 11 fő eskütől feltételesen, továbbá a perköltségek a perkörülményeinél fogva szüntetnek meg kölcsönösen, ezekre nézve tehát az eljáró törv. szék ítélete megváltoztatván egyebekben pedig indokainál fogva helyben hagyatván a per 8 a t. (1^66. feb. 6 726. sz.) Ezen masodbirósági ítéletet mind a két fél felebbezte. Felperes felebbez égében előterjeszti miszerint a kamatok elévülésének, és 48/()-ra való leszállításának semmi alapja sincs, miután az oszt. törv. az 1838. évtől fogva járó kamatokra visszaható erővel nem bírhatnak, s a bíró a szerződés betűjéhez van kötve, különösen mert a pertolyuua alati elévülésnek semmi tekintetben s ncs helye, de ha volna is az oszt. ptk. szerinti