Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 20. szám - Az ügyvédi díjszabás

170 képviseletére hivatoft, de azért mindig az egyéni érdeket is képviselő kir. ügyészt. T. karlársak! A mai együttes ülés napirendjére felvett tárgyak, az ügyvédi díj kérdése és a biró és ügyvéd közötti érintkezés kérdése első tekintetre talán az ügyvédi kar sajátos érdekeinek látszanak, mélyebb vizsgálatra azonban kétségtelen, hogy ezek a magyar igazságszolgáltatásnak a kérdései. Az ügyvéd megfelelő díjazásának a kérdése oly nagy horderejű, olyannyira mélyen belenyúl magának az ügyvédség intézményének a karakterébe, hogy azt méltán nevezték el a most Würzburgban megtartott németbirodalmi ügyvédi kongresszuson a szabad ügyvédség egyik legnagyobb garancziájának. Ma az összes társadalmi köröket a kenyér kérdése uralja. A megélhetés gondja az, a mely minden egyébre irányuló törekvést visszaszorít. A legutóbb Németországban is felszínre került, de az én nézetem szerint szerencsésen visszavert numerus claususnak is ez volt a mozgató ereje. Az ügyvéd megfelelő díjazása nem csupán az ő gazdasági kérdése, hanem az igazságszolgáltatást és így annak másik tényezőjét a biróf is érdeklő az a fontos kérdés, hogy meg akarjuk-e erősíteni a szabad ügyvédség fennállhatásának ezt a nagy garancziáját és súlyt fektetünk-e arra, hogy a pervezetés egyik nagy és fontos munkája a teljesen szabad jogvédő kezében maradjon, a kinek erre való hivatottságát csakis a törvényben megállapított feltételek, nem pedig azok a subjectiv tekintetek határozzák meg, a melyek kétségtelenül fennforognának, ha az ügyvédi létszám korlátozásáuak bármilyen formája mellett is más emberek kezébe teszik le annak a meghatározását, hogy a törvény objectiv feltételeinek mindenben megfelelt egyén az ügyvédség gyakorlására bocsáttassék-e vagy sem. Ezért a magyar birói kar, az ügyvédi kar anyagi existentiájának a kérdését nem tekinti az ügyvédi kar specziális, hanem az igazságszolgáltatás egyik fontos érdekének, a miért is a birói kar egyetemét képviselő Országos Bírói és Ügyészi Egyesület örömmel járult ahhoz, hogy az ügyvédi kar anyagi existentiájának legfontosabb kérdése az ügyvédi díj kérdése a mai együttes ülés napirendjére tűzessék. T. kartársak! A kiket a magyar igazságszolgáltatás nagy czéljainak a megvalósítása iránti törekvés az együttműködésre utal, a kiket a törvény a jogok védelmében az egymás mellett, az egymással való közös munkára kötelez, azok kell, hogy át legyenek hatva annak közös tudatától, hogy ez az együttműködés, ez a közös munkálkodás csak úgy lehet sikeres, ha az egymással való érintkezésben is megtalálják és alkalmazzák azt a méltó formát, a mely úgy a közös czél magasztosságához. mint annak a közjogi állásnak megfelel, a melyet az igazságszolgáltatásnak ez a két tényezője az igazságszolgáltatásban elfoglal. A kiinduló pont itt nem lehet más, mint feltéllen elismerése annak, hogy a biró és ügyvéd két egymás mellé rendelt egyenrangú tényezője a magyar igazságszolgáltatásnak ; továbbá a kölcsönös tiszteletben tartása annak a jogkörnek, a melyet a törvény az egyiknek és a másiknak a jogszolgáltatásban kijelöl. A birói hatalom fenséges természete megköveteli ugyan, hogy a biró az Ítélkezéskor felülemelkedve minden érdeken felelte álljon mindazoknak, a kiknek jogairól és kötelességeiről Ítélkezik, felette álljon tehát a jogsegélyért hozzá folyamodó feleknek és azok jogi képviselőinek is és ebben az értelemben és ebben a funclióban igenis alá van rendelve a birónak mindenki, tehát az ügyvéd is, de a birói hatalomnak ebből a természetéből nem lehet, nem szabad következtetést, vonni arra, hogy ennek az alárendeltségnek érvényesülni kell a biró és ügyvéd közötti érintkezésben az egész vonalon. A bírónak áz ítélkezésben megnyilatkozó ez a hatalma, a mely akkor és az eldöntendő jogeset halárai közöli minden egyéb hatalmai absorbeál, olyannyira érintetlen kell hogy maradjon, hogy minden állam törvénzliozása erre az alkalomra még külön fegyelmi joghatóságot is biztosított neki e hatalmának mindenkivel szemben való feltétlen gyakorlására, de hatalma ezen gyakorlásának nem kell, nem szabad oda fajulnia, hogy érintse a jogvédőnek a törvényben biztosított jogkörét, hogy érintse tekintélyét avagy, hogy pláne korlátozza a jogvédelem szabadságát. A birói hatalom ilyetén gyakorlásáról vallott ezt a felfogásomat én nagyon jól össze tudom egyeztetni azzal a már kiiejezett erős meggyőződésemmel, hogy az Ítélkezés körén kívül az ügyvéd és a biró egyenrangú tényezők az igazságszolgáltatás mezején, a kik mindkellen a törvény által rájuk ruházott hatáskörben egy közös czélt szolgálnak: a jogok védelmében az igazságot érvényre juttatni. A birói hatalomnak a rendeltetése: a jogok védelme. A köz- és a magánjogoknak védelmében merül ki a bírónak is a valódi leiadata: és ebben a feladatában épen azok támogatják és támogathatják a leghatásosabban, a kiknek törvényszerinti feladatuk: a feleik képviseletében gyakorolt jogvédelem. Ha mind a két karnak a tagjai ezeket a szempontokat tartják mindig szem előtt, ha egymás mellett működve mindig tiszteletben tartjuk egymás jogkörét, ha féltékenyen őrizzük meg egymás tekintélyét, akkor megtaláltuk a kellő megoldását annak a mai együttes ülésre kitűzött másik kérdésnek is, hogy milyen legyen a biró és ügyvéd közötti érintkezés a jogszolgáltatásban. Abban a hitben, hogy ennek a két kérdésnek megvilágítása által azoknak megfelelő, mindenkit kielégítő megoldását közelebb visszük a megvalósuláshoz, és abban a reményben, hogy ez a mai együttes ülésünk meg fogja erősíteni a biró és az ügyvédi kar tagjai közölt az együvétartozás érzetét, első együttes ülésünket megnyitom. Az elnöki megnyitó után dr. Márkus Dezső, majd dr. Blauner Mór ügyvéd értekeztek az ügyvédi díj kérdéséről és azt a legtökéletesebben, minden oldalról megvilágították. A zajos helyesléssel fogadolt értekezések után elnök a második kérdés tárgyalását október hó 17-ére halasztotta el. Az első esti felolvasó együttes ülést az ügyvédi körben társas vacsora követte, melyen épen úgy mind az előadáson a birói, ügyészi és ügyvédi kar teljes számban volt jelen. A megjelentek soraiból ki kell emelnünk a következőket: Székely Ferencz igazságügyminiszter, Gűnther Antal a m. kir. Curia elnöke, Nagy Ferencz az Országos Jogászgyűlés elnöke, Szivák Imre a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, Zsigmondi/ Jenő az Ügyvédi Kör elnöke, Fóliák Illés az Országos Űgyvédszövetség elnöke, Vági Mór curiai tanácselnök, Térfi Gyula, Szászy Béla, Reiner Ignácz és Riekl Gyula miniszteri tanácsosok, Slipl Károly koronaügyész helyettes, Juhász Andor a budapesti kir. törvényszék elnöke Balogh y György a budapesti büntetőtörvényszék elnöke. Schnszter Rudolf közigazgatási biró, Pap István, WettStein Gyula és Forster József curiai bírák, Andorffy Károly tábla biró, Pap József az Ügyvédi Kamara titkára, Szilágyi Artúr Károly az Ügyvédi Kör alelnöke, Vámossy Károly; Visontai Soma, Baraes Marczell, Darvai Fülöp, Kelemen Samu és Bródy Ernő ügyvédek stb. stb. Az együttes ülés második pontja, a mely 1911. október hó 17-én folyt le hasonló siker mellett, — a biró és ügyvéd közötli érintkezés kérdését tárgyazta. — Úgy dr. Nagy Dezső ügyvéd, mint dr. Biber Gyula Ítélőtáblai biró nagy í»zakavatotlsággal oldották meg az érdekes kérdést. Az előadók felolvasásának kivonatát a következőkben közöljük : Az ügyvédi díjszabás. Előadta dr. Blauner Mór ügyvéd, az Országos Űgyvédszövetség titkára. A nyugati államokban törvény, rendelet vagy részletes joggyakorlat irányítja a birót az ügyvédi díjmegállapításoknál, — nálunk egy primitív értékfokozatos skála, melynek tételei 30 évet meghaladó idő óla mit sem változtak, daczára annak, hogy ezen hosszú idő alatt az általános drágulás az ügyvédi termelési költségeket megtöbbszörözte. Teljesen érzéketlen ügyvédi díjmegállapításunk az érdemleges, tehát az ügyvéd értékesebb tevékenységével szemben, melyet ridegen a currens-skála télelei szerint dijaz bíróságunk. Rendes perekben, perorvoslaloknál a szokásos díjazás alig éri el a leírói és kezelési készkiadásokat. Az ügyvédi díjmegállapításoknál nyoma sincs annak a gondos individuahzálásnak, melylyel a szakértői díjak oly megfelelően és megelégedésszerüen állapíttatnak és kirívó az aránytalanság a kisebb előképzettségű és a perben kevesebb munkát végző szakértő nagyobb és az ügyvédnek szűkkeblűén megszabott díjai közt. A bírák szűkös fizetési viszonyai és a képzés egységességének hiánya, melynek megszűntével a biró saját tapasztalatából lógja az ügyvédi munka vesződséges voltát és azon gazdasági hátrányokat, melyeket ügyieleitől az elfajult verseny folytán elszenvedni kénytelen, megismerni, ma még komoly akadályai annak, hogy egy jó díjszabás tájékoztatása nélkül a birói értékelés az ügyvédet megérdemelt díjazásához juttassa. Az óhajtott díjszabás akkor válik be, ha díjtételei megállapításánál a megbízó gazdasági érdekén (pertárgy értéke) kívül az ügyvéd termelési költségeit (előállítási, önfentartási és családfentartási) is méltatja. A termelési költségek a végzett munkában jutnak kifejezésre. Több, nehezebb, hosszabb munka, több termelési költségbe kerül. Az államhatalom állal alkotott díjszabás azonban a verseny árképző hálásaitól függetlenítendő. A codificált díjrendszerek élesen megkülönböztetik a currens és érdemleges munka díjazását. Előbbieknél előre meghatározott fix számszerű télelek meghatározása indokolt, míg az érdemleges tevékenység értékelésénél nem nélkülözhető a birói mérlegelés, melyet egy előre meghatározott minimum és maximum megállapításával helyes határok között lehet tartani. Ezen elvek figyelembe vétele mellett olyan díjszabást tartanék a mi viszonyaink között helyesnek, mely a currens munkálatokra (egyszerű incasso, váltókereset, makacssági, egyességi tárgyalás stb.) a jelenleg is szokásos skálaszerű díjtételeket alkalmazza, inert az ügyvédség a currens munkálatoknak a köztudatba átment értékelésén a bekövetkezett drágulás da-