Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 20. szám - Dr. Nagy Dezső előadása a biró és az ügyvéd közötti érintkezésről - A biró és ügyvéd viszonya

171 czára sem kíván a jogkereső közönség hátrányára változtatni. A mai skálaszerű díjtételek szolgálnának alaptélelekül az érdemleges munka díjazásánál akként, hogy minimumul az alaptétel másfélszerese, maximumul az alaptétel ötszöröse szabatnék meg. A biró a minimum és maximum közötti járandóságot az érdemleges cselekmény időtartamának, a végzett munka mennyiségének, nehézségének és ritkaságának mérlegelésével határozza meg. Elsőfokú perorvoslatoknál minimum gyanánt az alaptétel kétszerese, Il-odfokú perorvoslatoknál az alaptétel háromszorosa járjon. Várakozási idő az osztrák rendszer szerint félóránkint 4 koronával lenne díjazandó. A tény ál lásfel vé télért a német rendszerben keresztülvitt elv alapján a tárgyalási díjtétellel egyenlő összeg legyen megállapítva. Járásbirósági büntetőügyekben a tárgyalási díj minimuma 15 korona, H-odfokon az alaptétel kétszerese, lll-adfokon háromszorosa legyen. Törvényszéki eljárásban vádtanácsi tárgyaláséit legalább 40, főtárgyaláséri 60, táblai főtárgyalásért 80, curiai és esküdlszéki tárgyalásért 100 korona állapítandó meg legkisebb összegnek. Írásbeli főbeadványok munkadíjának minimuma ugyanezen kulcs szerint alakuljon. A szerződési szabadságot két korlátozással tarlom megszorítandónak. Ha a kikötött díj szertelenül magas, úgy az, az, ügyvédi szaktestület véleménye alapján, mint ez a külföldi rendszerekben is szabályozva van, mérsékelhető legyen, viszont, érvénytelen legyen oly megállapodás, melylyel az ügyvéd valamely ügyfelével szemben díjairól teljesen, vagy aránytalanul csekély ellenérték fejében rendszeresen lemond. Ezen elvek mellett szabályozott díjszabás a bíróságot az alaptalan, rosszhiszemű vagy könnyelmű perek nagy számától szabadítaná meg, mert az ügyvédi érdemleges munka megfelelő díjazása a bíróságnak az ily perektől való lehei mentesítését eredményezte mindenütt. Az igazságszolgáltatás jóságának épen úgy garancziája a hivatásához méltóan fizetett, anyagi gondokkal nem küzdő biró, mint egy gazdaságilag ép ügyvédi kar, mert csak a munkájának megérdemelt ellenértékelésében részesülő ügyvéd képes a vállalandó ügyek selectiójára. A közérdek parancsolja tehát, biráinknak azt, hogy a jövőben az ügyvédi érdemleges tevékenységet individualizálják és meglelelően díjazzák. Dr. Nagy Dezső előadása a biró és az ügyvéd közötti érintkezésről. A biró és ügyvéd közötti érintkezés tárgyalása egyike a legkényesebb kérdéseknek. Oly számos panaszos motívumtól van áthalva, hogy belőle egy általános érvényűt abstrahálni legélesebb elmével is alig lehetséges. Legfeljebb egyes jelenségekre mutathatunk rá és bizonyos óhajokat fejezhetünk ki, hogy milyennek kellene ennek az érintkezésnek lenni az igazságszolgáltatás érdekében. Tény az, hogy az utóbbi évtizedekben e téren örvendetesnek mondható fejlődést nem tapasztalhatunk. Az az igazságügyi politika, a mely 1874-ben a birói és ügyvédi minősítést külön választolta, keserű gyümölcsöket termett. A végzett jogász ifjúság, a mint az iskola padjairól elkerült, két irányba vette az útját, az egyik ment birói, ügyészi, egyáltalán tisztviselői pályára, a másik rész az ügyvédi pályára. Úgyszólván sohasem találkoztak többé, legfeljebb csak a hivatalos irodában. Ez a két kar tagjai közt egymástól való kölcsönös elidegcnülést szült. A biró nem ismerte az ügyvéd, az ügyvéd nem ismerte a biró hivatásának belső nehézségeit. Az ügyvéd a bíróban csak a hatósági személyt látta, a ki vele esetleg hatalmaskodik, a biró pedig az ügyvédben azt, a ki neki munkál okoz és pedig felfogása szerint sokszor felesleges munkát s a kinek anyagi helyzete, legalább az ő szemüvegén nézve felette állónak látszott a szűkös birói fizetésnek. Ez a viszony csendes hadilábra juttatta a két kart egymással szemben, úgy, hogy az állapot csaknem tarthatatlanná fejlődölt s épen ennek lehet tulajdonítani részben azt, hogy az Orsz. Ügyvédszövetség és Birói Egyesület ezt a kényes kérdést együtles ülésének tárgyául tűzte ki. A birói és ügyvédi érintkezésnek javulását első sorban a két minősítés egységesítésétől lehet várni. Erre az álláspontra helyezkedett az igazságügyininiszter megbízásából előadó által tervezett ügyvédi rendtartási törvényjavaslat, a mely nemcsak az egységes vizsgát állítja fel, hanem megköveteli, hogy a fiatalember gyakorlatát kötelezőleg ügyvédnél, bíróságnál és ügyészségnél töltse, hogy megismerkedhessék mindkét jogász gyakorlati hivatás természetével, irányával, nehézségeivel, hogy azokba kölcsönös betekintésük legyen és tanulják meg kölcsönösen becsülni egymás hivatását. A mi az ügyvédeknek és bíráknak a fórumon való érintkezését illeti, előadó vázolja a biró és az ügyvéd szerepét. Az ügyvéd szolgáltatja a birói döntéshez a pernek ténybeli és jogi anyagát. Az ügyvéd a biró előtt harezot folytat ellenfelével, minden hareznak vele járó emócziójával. Az ügyvédtől, a ki csak akkor lehet jó ügyvéd, ha bele éli magát pártállásának igaz voltába, sohasem lehel követelni, hogy azzal a nyugodtsággal szerepeljen a biró előtt, mint a hogy a bírónak meg kell őrizni nyugalmát a tárgyalások alatt, A bíró szerepe első sorban passzív, a kié úgyis a döntő és hatalmi szó. Őrizkedni kell tehát attól, hogy a lelek sokszor szenvedélyessé fajuló harczába belekeveredjék és hogy így a biró saját személyét exponálva részesévé legyen a lelek küzdelmének s ebből folyólag izgult lelki állapotának. A biró ne koczkáztasson előzetes véleményre következtető észrevételeket, a melyet a különben is érzékeny lelek és képviselőik könnyen elfogultságra magyaráznak és a mi bizalmatlanságot kell. Ezen szabálynak meg nem tartása szokta az u. n. izgalmas tárgyalásokat szülni, a hol összekeverednek a szerepek és a tárgyilagos igazság kutatását személyes motívumok és izgalmak fertőzik. Az ügyvéd a legnehezebb viszonyok közöli is igyekezzék a bíróság iránti tiszteletet megőrizni, mert ezzel saját állását is tiszteli meg, s bárminő erős harcza legyen is, ne feledje, hogy kevesebb indulattal s löbb nyugodtsággal jobban biztosítja ügyének diadalát. Az ügyvédnek legfőbb kötelessége legyen, hogy a tárgyalásra teljes készültséggel menjen. Nincsen siralmasabb látvány s mi sem árt jobban az ügyvéd tekintélyének, mint a fórumon kapkodó és szalmázó jogi képviselő. A biró legyen türelmes az ügyvéd netaláni hosszas fejtegetéseivel szemben. A biró és az ügyvéd a kartársat lássák egymásban, a kinek a törvénykezés különböző szerepet juttatóit ugyan, de egy közös nagy czélra, az igazság keresésére. E különböző ezélú és irányú tevékenységnek a közös czél ezen magasabb harmóniájában kell íeloldódnia. A magánérintkezésben a biró és ügyvéd vessék le tógájukat s egymásban csak a kartársat lássák. A kölcsönös megértésnek egyik feltétele a lársadalmi érintkezés. Szerencsés gondolatnak találom azt, hogy a bírói és ügyészi egyesület és az országos ügyvédszövetség ezt az eg}üttes ülést rendezték, a hol őszintén elmondhatják s el is mondták, a mi szivükön fekszik. Ez egy jobb jövő kiindulási pontja, a bírák és ügyvédek közötti viszony és érintkezés egészséges fejlesztésének útján. y A biró és ügyvéd viszonya. Előadta dr. Biber Gyula táblabíró. D'Aguesseau kanczellár szerint az ügyvédi kar olyan régi, mint a biróság, olyan nemes, mint az erény és olyan szükséges, mint az igazság. Valóban, tisztelt Együttes-ülés, a polgáriasodon társadalommal biró államban, az igazságért folyó örök küzdelemben egymástól elválaszthatatlanul áll a homloktérben két tényező : biró és ügyvéd. Abban a drámában, a mely az igazság és jog érvényesítéséért folyik, bár más szerepben, törvény által dill'erentiált más feladatokkal, más helyzetekben és más fegyverzettel, de azonos fő czéltól hevítve működik közré mind a kettő. Az igazságnak, mely a szervezett állami rendben élő társadalom naprendszerének középpontjában forog, mellék-bolygója egyaránt a biró és ügyvéd, csak a rendszerbe való osztályozásuk külömbözik. Azonos főczéltól vezéreltetve, habár más a forgásuk kijelölt pályája, együtt, egymással való szüntelen kölcsönhatásban haladnak és útjaik sohasem keresztezhetik egymást. A fejlődésükben is ott vannak a közös vonások. Mind a kettőnek a múltja ugyanabba a két korszakba osztható be. Az írásbeliség és a szóbeliség, vagy talán találóbban; a papir és az élet korszakába. És semmi sem mutatja inkább egy törzsből való sarjadzásukat, mint a sorsuk közössége a két korszakon át. A papir korszakban egyformán nélkülözte hivatása lehelő érvényesülésének — és a mi ezzel egyet jelent — az igazság érvényesíthelésének fel-' tételeit a papírra koriátozolt, a némaságra kárhoztatott és egymástól elkülönített biró és ügyvéd. Talán ebben az időben is kaphatta «türelmes» epilhetonját a papir, a mely egyformán néma béketűréssel tartotta hátát, hogy libellusokat írjanak rá, avagy határozatokat és nem jajdult fel sem akkor, ha a kellőnél nagyon sokkal többet és igen rosszat, sem akkor, ha a szükségesnél nagyon sokkal kevesebbet és szintén igen rosszat írtak reá. Hogy ezzel szemben mi más a helyzete úgy a bírónak, mint az ügyvédnek az új korszakban, azt ecsetelni igazán felesleges lenne az előtt a szerencsés birói és ügyvédi generatio előtt, a mely a sommás eljárási törvény gyalogösvényén most fog rátérni az 1911. évi I. t.-czikkel a szóbeliség és közvetlenség széles és egyenes országútjára, a mely — hisszük és reméljük — az igazsághoz könnyebben elvezet. Azonos főczélú hivatásában, egymásra utalt működésének fő-