Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 9. szám - A moldvai csángó-magyarok

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA jukat és magatartásukat. A revízió politikáját ne­kik is el kell fogadniok s nem szabad magukat a versaillesi diktátorok örököseinek tekinteniök, ha meg akarják menteni Európát s vele együtt saját hazájukat és birodalmi érdekeiket. A moldvai csángó-magyarok Irta: Dr. Baumgartner Sándor Az erdélyi magyarok tőszomszédságában él a körülbelül százezer lélekszámú magyar eredetű csángó. Ó-Románia Moldva tartományának nyu­gati részén a Serét és Tratos völgyében, a Kárpátok keleti oldalán terül el az a 150 falu, amelyben ez a nagyszámú magyarság él. Nagy számmal vannak tiszta magyar falvak, jó nagy részük azonban együtt él a románokkal, a harmadik része kisebb csoportokban román falvakban lakik. Hallatlan politikai elnyomás és etnográfiai nehézségek miatt nagy részük elvesztette anyanyelvét, s csak 100.000-en bírták mindmáig megtartani ősi magyar nyelvüket. Azok is, akik nyelvben elrománosodtak, megtartották magyar öntudatukat. A hivatalos ro­mán álláspont szerint egyedül a származás az igazi kritériuma a nemzetiségnek s ennek alapján a moldva csángó-magyarnak, még az a része is, amely nyelvben elrománosodott, román szempontból is magyar nemzetiségű. A csángókkal dr. Wichman György finn egye­temi tanár, dr. Weigand Gustáv lipcsei egyetemi tanár, valamint a román Rosetti Radu történetíró foglalkozott részletesen a magyar tudósoktól telje­sen függetlenül. A moldvai csángó-magyarok vallásban telje­sen különböznek az őket környező orthodox ro­mánoktól, mert egyetlen egy hitközséget kivéve, maga a román nép is Moldvában a katholikus val­lást magyar vallásnak (religia ungureasca) hívja, még az othodoxot román vallásnak (religia ro­máneasca). A moldvai csángó-magyaroknak van egy ki­ejtési sajátságuk, amit átvettek tőlük az őket kör­nyékező románok is. Erre Weigand Gustav, az előbb említett lipcsei egyetemi tanár lett figyel­messé, aki 1894. és 1902. között beutazta az összes románlakta területeket és feltűnt neki, hogy a Bacau (Moldva egyik megyéjének székhelye a Seret-folyó mellett) környéki román nyelvben az „s" (sh) és „cs" (tch) helyett következetesen „sz" és „c" hangot használnak. A megoldást abban ta­lálta, hogy a bacau-i magyarok magyar nyelvében meg van ugyanez a selypítő sajátosság. S mivel a románok sehol másutt ezt a nyelvi sajátosságot nem használják, hanem csak e csángó-magyarok között és környezetében, tehát a selypítés eredete a román nyelvben is csupán csak a csángó-magyar nyelvforrás lehet. A csángó-magyarok nemcsak kiejtési sajátság­gal rendelkeznek, hanem szókincsük is a legősibb magyar szókincshez tartozik. Érdekes sajátosság, hogy a moldvai csángó-magyarok ősi szókincse megegyezik a legnyugatibb (Mura-melléki) magyar nyelvhatár ősi szókincsével. A moldvai csángó-magyarok néprajzi szem­pontból teljesen elütnek az őket környékező romá­noktól. Típusuk a magyar fajéval megegyezik, bár viseletben és külső szokásokban már nagyrészt al­kalmazkodtak az őket környékező románokhoz. Ezek után fölvetődik a kérdés, hogy a nyelv, vallás, típus, valamint nemzeti öntudat szempont­jából a románoktól teljesen elütő csángó-magyar nép mikor került jelenlegi lakóhelyére. A csángók, mint már említettük, Erdély tőszomszédságában élnek három központ (Román, Bacáu és Tőrgul­Ocna) körül. Csak a Kárpátok választják el őket az erdélyi székelyektől. Mivel azonban a Kárpátok két szorosán, az ojtuzin és a gyimesin összekötte­tésben állanak egymással, a Kárpátokat inkább ösz­szekötő, mint elválasztó tényezőnek vehetjük, mert a Kárpátok szolgáltak hátvédül a keletről jövő tö­rök-tatár támadások idején s ezen szorosokon át szivárgott át állandóan az erdélyi székelység a moldvai ősmagyar telepekre. A csángók a román történetíró, Rosetti Radu szerint is előbb éltek, vagy legalább is a román fe­jedelemség megalapításával együtt jöttek a Serét és Tarajos völgyébe. A legújabb kutatások szerint a Beszterce és Szamos völgyén át összefüggésben voltak a szamosvölgyi magyarsággal is. Eszerint nem fér kétség hozzá, hogy a történelem folyamán a moldvai csángó-magyarok kompakt egészet al­kottak a magyarországi és erdélyi magyarsággal. A csángóknak a románok előtti moldvai tar­tózkodásuk mellett tanúskodik az, hogy a csángó­magyarok foglalják el a Serét és Tarajos termékeny völgyét. A termő völgyeket pedig rendszerint az először bejövő nép szokta elfoglalni. Azonfelül Moldva helyrajzi nevei a Serettől egész a Kárpát­csúcsokig oly nagy számban magyar eredetűek, hogy az elfogadható magyarázatát csak abban nyerheti, hogy a magyarok lakták ezt a vidéket a románok előtt. A román Rosetti föl is dolgozta Linóleum, viaszosvászon- és szőnyegáru legjobb és legolcsóbb HAAS I^IPÓT szíik üzletében • VII.. KákÓCZÍ-ut 34. Telefon: 1 120-14 Tés 1-310-89

Next

/
Oldalképek
Tartalom