Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - A Kárpátok

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 A Kárpátok Irta: Nyíry László ny. vezérkari ezredes. Angol lapok egyöntetű híradásai szerint Stalin néhány héttel ezelőtt szűkebb munkatársai előtt a következő kijelentést tette: — Szovjet-Oroszország tekintete jelenleg nemcsak az ország belseje felé irányul, hanem egyúttal a Kárpátok felé is, különösen ma, amikor a Dunavöigyének politikai helyzete mindinkább összezavarodik. Stalin szándékai előttünk nem ösmeretlenek! Csak a legutóbbi időkben is bőségesen tapasztalhattuk, hogy a szovjet véres keze mindenüvé elér, ahol a „zavarosban halászni lehet". A szovjet a világforradalom fáklyáit lehetőleg az egész világon el akarja szórni, de különösen ott, ahol mint például a spanyol polgárháborúban, vagy a Távol Kelet fegyveres mérkőzéseiben, kilátása nyilik. hogy a hadviselő felek elvérzéséből hasznot húzzon. Az amerikai Hearst-lapok rendszerint jól értesült külpolitikai rovatvezetői úgy tudják, hogy a szovjet elzárkózása az európai ügyek elől csak látszólagos jelenség és a világ diplomáciájának félrevezetését szolgálja. Stalin pánszlávizmusa, illetve ilyen irányú tevékenysége nemsokára jól látható körvonalakban bontakozik ki. De az is köztudomású, hogy a szovjet diplomácia vezetői a legutóbbi időkben nem is egyszer hangsúlyozták, hogy egy a németek által megtámadott Csehszlovákia, a Szovjet segítségére minden körülmények között igényt tarthat. Ezeknek szemelőtt-tartása mellett és Középeurópának jelenlegi, még mindég nem eléggé tisztázott külpolitikai helyzetében nem lesz érdektelen röviden a Kárpátok világpolitikai jelentőségé vei foglalkoznunk, amely ma éppen Magyarországgal kapcsolatban talán egész Európa békéje szempontjából önkéntelenül is az egész világ érdeklődésének előterébe nyomulhat. A Kárpátok, mint tudjuk, úgyszólván a történelmi idők kezdetétől egy olyan hatalmas gátat képeztek, amelyen Kelet barbárainak rohama a nyugati műveltség ellen nem egyszer tört meg a magyarok hősi ellentállása folytán. Saját bőrükön tapasztalhatták ezt a tatár hordák és később az ozmánok janicsárjai is! A Kárpátok a világháborúban is nagy szerepet játszottak. A német bajtársakkal vállvetve, hősiesen küzdő magyar-osztrák seregek önfeláldozó vitézségén kívül a Kárpátok hatalmas akadálya állította meg az orosz gőzhengert a háború első évében és akadályozta meg abban, hogy kozákhadtesteivel elárassza Magyarország szent földjét, az Alföldet! Az 1914. évi véres harcokban kimerült és megtizedelt magyar seregek, az üldöző orosz tömegek elől lépésről lépésre tervszerűen hátrálva, a Kárpátok gerincén találtak olyan állásokat, amelyekben az ellenség irtóztató túlerejével szemben eredményes ellentállást fejthettek ki. Jól emlékszünk még, milyen nagyarányú előkészületeket tett a Kárpátok védelmére 1914—15ben Conrad, hogy a szövetségesek déli szárnyát biztosítsa és a németek hadműveleteit Franciaországban lehetővé tegye. Dukla, Verecke, Uzsok és a többi hágókat eleinte rosszul felszerelt népfelkelők védték. De a hatalmas orosz gőzhenger mindezek dacára tovább gördült nyugat felé! Az orosz hadvezetőség Becs és Berlin elfoglalására készült és ezt minden áron meg kellett akadályoznunk! 1915-ben pedig az ellenség újból a magyar határokon állott, hogy benyomuljon a nagy magyar alföldre. A központi hatalmak seregei ismét csak a Kárpátok nyújtotta kiváló védőállásokat használták fel az ellenállás megszervezésére. A Kárpátok jelentőségét a német hadveze tőség is felösmerte. Falkenhayn a Linsingen vezetése alatt álló „német déli sereget" bízta meg azzal, hogy a magyar-osztrák seregekkel együtt az oroszokat a Kárpátokból kiverje. így a háború súlypontja 1915-ben a Kárpátok bérceire és ormaira tolódott el, amelyek a magyar dicsőség örök hirdetőivé váltak. Az orosz vezérkar, felösmervén a Kárpátok hatalmas akadályát, igen nagy erőket dobott oda. A központi hatalmak nem utolsó sorban ennek köszönhették, hogy az ellenség a Kárpátok barrierje által lekötve, nem gondolhatott egy nyugati irányban, Bécs és Berlin felé folytatandó előnyomulásra és hogy ennek folytán a Kárpátok eltérítették őt íőhadműveleti céljától. Az eddig elmondottakból a következő következtetéseket vonhatjuk le: 1. A Kárpátok a történelmi idők néptusáiban nagy szerepet játszottak, különösen ott és akkor, ahol hódítási vágytól fűtött keleti népfajok indultak támadásra nyugati irányban. 2. A Kárpátok azonban Kelet áradatait csak abban az esetben tudták feltartóztatni, ha azt nemzeti érzésű, egységes összeállítású és nemzetfenntartó tulajdonságokkal bíró népek vitéz katonái védték. Vizsgáljuk meg ezek után, röviden, mi a mai helyzet a Kárpátok területén. Csehszlovákia, ez a mesterségesen összetákolt államalakulat, amelynek cseh népessége összlakosságának csupán 40%-át képezi, a lehető legelönytelenebb katonapolitikai helyzettel bír. Különböző nemzetiségekből, mozaikszerű összeállított hadseregével csak igen nehezen védhetné meg földrajzi alakulatát, amely egy 970 kilométer hosszú olyan hídhoz hasonlít, amelynek nyugati pillére német, keleti, magyar talajban nyugszik és amelyet vele érdekellentétes államok vesznek körül. A szovjettel szoros katonai szövetségben állván, minden körülmények között mint ennek fel vonulási bázisát kell tekintenünk Középeurópa ellen, amely körülmény könnyen lehetővé tenné, hogy szovjet csapatok a Kárpátokat hátbatámadhassák, mi által azoknak, mint hatalmas természetes védővonalnak hagyományszerű kihasználása egy Kelet felőli roham kivédésében, könnyen lehetetlenné válhatnék. De Csehszlovákia még az esetben sem lenne képes a Kárpátokat megvédelmezni, ha ezt a szovjettel szemben, valóban akarná is. Nemzetfenntartó képességek és tulajdonságok nélkül, minden belső egységet nélkülözve, egy jobbára nemzetiségekből álló hadsereggel vajmi nehéz lenne egy, az aránylag igen csekély mélységi tagozású Karpátukrainába betört szovjeterőket feltartóztatnia, különösen, ha Románia a Titulescu féle