Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 9. szám - A Felvidék visszatér

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA vek tiszteletének szimbóluma. A Csehszlovákiáról leszakított terület Európának visszaadott terület. Ami Csehszlovákiából, mai államrendszere mellett megmarad, az a szovjet hatalmi területe, tehát az eszmei és erkölcsi Európán kívül esik. A magyar revízió magyar vonatkozásban szintén nem csupán területi kérdés, hanem a magyar lélek kérdése is. Ahhoz, hogy a magyar lélek teljes legyen, szükségünk van az egész magyarságra. Szükségünk van a Dunántúl bölcs nyugalmára, kemény koppányi magyarságára, mély keresztény kultúrájára. Szükségünk van az Alföld lelkére, mely Petőfit, és szükségünk van a Felföldre, mely Kossuthot, Madáchot, Mednyánszkyt és Szinyei Mersét adta, szükségünk van Kassára és vértanúira, szükségünk van szabadsághőseire, szükségünk van Erdélyre, nagy politikusaiért, a Bólyaiakért és Brassaiakért, Gábor Áronjaiért. Nekünk szükségünk van minden magyar lélekre, hogy magyarságunkban teljesek legyünk. Nincs másképpen: mi a földünket nemcsak a benne, vagy rajta fekvő terményeiért, hanem az ott és csakis ott termő lélekért akarjuk visszakapni. Lennénk bár a világ leggazdagabb népe, lenne bár miénk a föld minden aranya, olaja, búzája és bora, szegények lennénk a magyar lélek teljessége nélkül. A magyar életnek nagy baja minden vonalon, hogy megszűnt a magyarság nagy lelki és szellemi teljessége. A magyar tenger több, különálló kis tóra szakadt, melyek egymással alig-alig közlekedhetnek. A háború után ezt hamarjában nem lehetett észrevenni. A menekültek a csonka ország területére elhozták az egész magyarság lelkét. De a menekült lelke már tele van keserűséggel, tele van a hontalanság mérgével és egyensúlytalanságával. Mégis, szellemi téren a menekültek serege itt, a csonkaországban, egy darabig eltüntette a magyarság legnagyobb veszteségét, a lelki csonkultságot. De szétszaggatottságunkban nemcsak mi száradunk el, hanem, talán még jobban, elszárad a csonkaországból elszakadt magyarság is. Bármily erőfeszítéssel élt is az erdélyi, felvidéki, vajdasági magyarság, bármily csillogó volt is irodalmi működése, ennek a teljes magyarsággal való folytonos érintkezés nélkül, összeolvadás nélkül, provinciális jelentéktelenségbe kell süllyednie. Nemcsak a magyar föld, a magyar lélek megmentéséről is szó van. A szétszaggatott magyarság sohasem nőhet oly magasra, egyik részében sem, mint a teljes életű magyarság. Mi, magyarok mindig megőriztük magunkban a romantikát, vagyis más szóval, a távoli teljesedés váratlan ajándékának hitét. Mi a földben a lelket szeretjük, a földnek azt az erejét, mely a lelket teremti. Mi nem uralkodni akarunk a földön, mi szeretni akarjuk a földet, mely nekünk valóban szülőanyánk. Mi nem élhetünk a föld bármely pontján, minket nem lehet ide, vagy oda telepíteni, kicserélni. Mi csak a magyar földön és csak a teljes magyar földön élhetünk lelkes életet. Minden más körülmény között csupán számok vagyunk. Mi földi hazánkban égi hazánk mását érezzük. Csak itt élhetünk és halhatunk. Lehet, hogy az a vágy, melyet egy szóval revíziónak nevezünk, nálunk nem mindig hangos, nem mindig fenyegető, de kiolthatatlan, örökös, elmúlhatatlan. A teljes magyarság kívánása az utolsó magyar életével vész el. Mi életünkkel Európa szellemét, a keresztény művelődés szellemét akarjuk gazdagítani. Érezzük hivatásunkat, a teljes, el nem száradó magyarság lelki hivatását. Csehszlovákia sorsa közelebb hozza a magyar kívánság teljesedését. De sohse szabad megfeledkeznünk arról, hogy küzdelmünk nemcsak a magyar föld, hanem a magyar lélek teljességéért is folyik. A teljes magvar föld és a teljes magvar lélek: a teljes magyar igazság. P. M. A Felvidék visszatér Az első békekötés gyors és durva lebonyolításában a szétdarabolt Magyarország koncait dobiák ebek harmincadjára. A rettentő csapás alatt a magyar lélek nem az átok, hanem az imádság erejéhez fordult. A csapás nem törte össze, hanem az égi reménységhez emelte: — Hiszek az isteni örök igazságban. Ez az igazság most közeledik. A magyar reménység most teljesedik. A Felvidék visszatér! A második, müncheni békekötés szellemeink kell Magyarországot feltámasztania, s az elkövetett igazságtalanságot jóvátennie. A húsz éve vérző Magyarország elveszett fiait követeli. Nem lehet kételkednünk már abban, hogy a Felvidék hozzánk viszatér. Sokáig hallgattunk és tűrtünk a halálos esapásokból feltámadó Európa békességéért és jóvoltáért. Türelmünk eddig áldozat volt. A mai naptól kezdve megbocsáthatatlan és érthetetlen közöny lenne, a nemzet végső elfásultságának borzasztó jele. De nem várunk tovább. Magyarország igényei a Felvidék visszaszerzésére a legősibb jogcímen alapulnak A mai Európa kialakulása óta ez a terület a trianoni békéig mindig a történelmi Magyarország szerves része, magyar föld, magyar lé* lek volt. S nemcsak mi akarjuk a Felvidéket, a Felvidék is repesve kívánkozik hozzánk. Az elcsatolt magyarság szenvedése is volt akkora, hogy a legelemibb erkölcs alapján is követelhesse elnyomói igája alól való felszabadítását. A müncheni konferencia szellemének, mely végképp megsemmisítette a versaillesi békét,, meg kell semmisítenie a trianoni békediktátumot is. Az a három hónap, mely alatt Prágának — a müncheni értekezlet utasítása szerint — meg kell egyeznie lengyel és magyar nemzetiségeivel is, — csak a magyar szenvedés szükség nélkül való meghosszabbítását, a cseh és bolsevista düh elkeseredett tombolását jelenthetné. A lengyel elszántság, mely nem ismer maga fölött szuverénitást, már teljes elégtételt vett ma gának. Most már mi következünk. Nem engedhetjük a Felvidék szenvedéseinek három hónapf meghoszszabbítását.