Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - A magyar-holland szellemi kapcsolatok

1929 5 Április 16 lett meg négy mértföldnyi utat; erre diligen­ce-ot használt s ezzel tett meg további három mértföldet; eztán lóra kellett ülnie s így lova­golt két mértföldnyi utat, majd újra kocsira ült s így ment Linzig. Linztől hajón tett fel­felé a Dunán két mértföldet, azután ismét kocsin egy mértföldet. Aschach-nál útja ke­resztülvezetett a Dunán s most lóháton tett meg négy mértföldet, majd újra hajón Pas­sauig öt mértföldet. Az utazási eszközöknek ez a változatossága — hogy egyszer hajón, majd lóháton, majd mindenféle kocsin kellett mennie, — egész Majna melletti Frankfurtig tartott, ahova a napló írója augusztus 2-án érkezett meg. Frankfurttól az út már egyszerűbb volt, itt az úgynevezett navis ordinariat használta, vagyis a rendes szállító hajót, amellyel két napi utazás után Frankfurttól Kölnbe érke­zett, anélkül, hogy valami különösebb ese­mény fordult volna elő útjában. Kölntől augusztus 6-án folytatta útját tovább s három nap múlva déltájon elérte a holland határt. A határon való átjutás azonban nem volt valami könnyű: először vámot kellett fizetni, s a vámos felesége nem engedte meg a hajó áthaladását mindaddig, amíg a mi naplóíró diákunk — éppen úgy, mint a többi utasok — az 1 és 1/2 stuiver vámot meg nem fizette. Hasztalan hivatkozott diákunk a maga stu­dens-előjogaira, a vámfizetés alól nem sike­rült megmenekülnie. A határállomástól tovább folytatta útját, de a szél oly erős volt és a hullámok oly ma­gasan jártak, hogy a hajós kényszerülve volt egy vendégfogadó mellett kikötni, s két óráig várni. Csak estefelé csendesült meg a szél, úgy hogy újra útnak indulhattak, s az uta­sok, — habár még akkor is folytonos aggoda­lom közepette — 7 óra körül értek Arn­heimbe. Arnheimtől egy órai szünet után tovább hajóztak, de már nem jutottak el az éj le­szállta előtt Wijk bij Duurstede-ig, hanem kénytelenek voltak egy vendégfogadó mellett kikötni, s itt a szabad ég alatt tölteni az éj­szakát. Másnap reggel haladtak tovább, s dél­felé elérték Wijk bij Duurstede-t, ahol ebéd­jüket elköltötték, amely személyenként tíz stuiverbe került. A vámmal — amelyet amint az útleírásból látjuk, követeltek — itt már valamivel köny­nyebb dolguk volt. Wijk bij Duustede előtt újra vámot kívántak tőlük, de — amint a napló mondja — visszautasítottuk a követe­lést és nem fizettünk semmit. Wijk bij Duur­stede után két órányira Uttrecht előtt újra bajuk volt a vámmal, bezárták előttük a hidat, de ha hajójuk nem mehetett is tovább, az uta­sok tudtak magukon segíteni; leszálltak a ha­jóról, csomagjukkal együtt, s a híd másik ol­dalán lévő Uttrechti hajóra szálltak, s így ki­kerülték a vámfizetést. így érte el diákunk augusztus 10-én utazá­sának célját. Az egész út Debrecentől Ut­rechtig több mint öt hétig tartott, s 130 ma­gyar, vagyis 157 holland forintba került. Magyar-holland szellemi kapcsolatok kifejlődése Amint ebből az útleírásból láthatják tisztelt Hölgyeim és Uraim, a holland egyetemek lá­togatása a XVII. és XVIII. században oly ne­hézségekkel volt egybekötve, hogy méltán csodálkozhatunk azon, hogy e nehézségek da­cára nem egyesével vagy kettesével, hanem tömegesen keresték fel ifjaink ezeket az egye­temeket. 1748-ban a Franeckeri egyetemen 23 magyar tanuló hallgatott egyidejűleg, da­cára, hogy ez az év volt az aacheni békekötés éve, amelyet az osztrák örökösödési háború előzött meg, amely háború alatt még a közön­ségesnél is nehezebb volt ellenséges földön át Hollandiába kijutni. A beiratkozott magyar tanulók száma Leydenben kerek hatszázra te­hető, ugyanennyien keresték fel az uttrechti egyetemet; Groningenben mintegy harmad­félszáz volt a magyar hallgatók száma, s a kis Harvack is 372 hallgatót számlált tanulói so­rában. Legszámosabban látogatták azonban if jaink a franeckeri egyetemet, melyen az egyetem fennállásának kerek kétszázada alatt több mint 1200 magyar ifjú volt beiratkozva. Kezemben volt egy kötete a franeckeri tudori értekezéseknek, melyben 12 ilyen értekezés volt egybekötve, ebből nyolc magyar egyetemi hallgató volt. Nyilvános jele ez annak, hogy if jaink igyekeztek azokat az éveket, amelye­Az ország első faiskolája IÍISII Budapesti irodája: flv /INDRASSY Ét ?4* Szállít mindenféle gyü­mölcsfát, rózsát, díszfát, díszcserjét; évelővirágot, szőlővesszőt stb., stb. (2010) Nagy, képes, oktató árjegyzéket ingyen küld [ tgil példán;/ ára 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom