Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 8. szám - A magyar-holland szellemi kapcsolatok

Magyar Külpolitika <V. szóm ket külföldön töltöttek, tanulmányaikra jól felhasználni. Ezzel rótták le azt a nagy szívességet, amelyet az iskolák vezetőségei s főkép az illető tartományok rendjei jótékony alapítványok létesítésével tanúsítottak velük szemben, mert csak ezek az alapítványok tették lehetővé, hogy az aránylag szük viszonyok között élő magyar diákság ezeket a külföldi egyetemeket ilyen nagy számban felkereshette. Leydenben 6 magyar ifjú kapott szállást, kosztot, ruházatot, könyveket, s útiköltségül 300 holland forintot. Utrechtben 15, Franeckerben 20 egyetemi hallgató ellátást vagy ahelyett kosztpénzt; Groningen teljes ellátáson kívül 30 forint útiköltséget fizetett; Harvak 2 egyetemi hallgató részére adott szállást és kosztot; Amsterdam ugyanazokat az előnyöket nyújtotta a magyar hallgatók részére is, mint az Atheneum egyéb hallgatói részére. Ezeken az illető egyetemek kuratoriumai által kezelt és rendelt stipendiumokon kívül voltak magánosok által létesített alapítványok is, melyek közül felemlítjük az Anna van Everwijn és Dániel Bernhardt által létesített alapítványokat, melyek ma is fennállanak, s melyekből az utrechti egyetemen ma is három magyar ifjú kap jelentős — ezidőszerint 1200 holland forintnyi — segélyt. Kiszámíthatatlan az a hatás, amelyet a szellemi kapcsolatok révén a holland egyetemek látogatása előidézett. Mert a holland szellem és kultúra hatása ifjainkra nem szorítkozott tisztán csak az egyetemi évekre, hanem az irodalom révén továbbra is és állandóan éreztette a maga hatását. Nem érdektelen talán, ha felemlítem, hogy tudományszomjas ifjaink nemcsak lelkükben hozták haza azokat az ismereteket, amelyeket külföldi tartózkodásuk alatt megszerezhettek, de könyvekben is igyekeztek maguknak állandóan biztosítani a tudományszerzés forrását. Bod Péterről, kinek a magyar protestáns egyház történelmét tárgyazó kéziratát 1889-ben találták fel a leydeni egyetemi könyvtárban, s adták ki leydeni egyetemi tanárok, fel van jegyezve, hogy 700 kilogramm súlyú könyvvel jött haza. Egy másik magyar egyetemi hallgató 1500 kilogramm súlyú könyvet hozott vissza hazájába, s ha elgondoljuk, hogy maga az utazás is micsoda fáradsággal volt egybekötve, elképzelhetjük, hogy ekkora tömeg könyvnek hazaszállítása mennyire fokozta az út nehézségeit. E könyvek legnagyobb része a különböző kollégiumok és főiskolák könyvtáraiba került, s érdekes látni ezekből a könyvtárkatalógusokból, hogy vannak XVII. és XVIII. századbeli holland könyvek, melyek Magyarországon nagyobb számban találhatók fel, mint magában Hollandiában. Nem tisztán csak az egyetemi hallgatóknak kinn tartózkodása, s holland könyveknek országunkba hozása tartották fenn azt a szellemi kapcsolatot, mely Hollandia és Magyarország között a múltban fennállt, de jelentékeny mérvben hozzájárult ehhez az a körülmény is, hogy számos magyar könyv jelent meg holland könyvkiadóknál és könyvnyomtatóknál. A holland könyvnyomtatás — mint az általánosan tudva van — a XVII. században érte el a maga valódi virágkorát. Elég csak az Elzevirekre és Blaeukra rámutatnom, mint igazi nagy dicsőségeire a holland könyvnyomtatás művészetének. A magyar biblia ismételten megjelent Hollandiában. Apácai Cseri János kolozsvári tanár Magyar Enciklopédiája — az első ilynemű — Utrechtben Vaesberger könyvkiadónál jelent meg. S így egy egész csomó magyar munka valószínűleg azon a réven, hogy a szerzők holland egyetemen jártukban közvetlen is megismerkedtek a kiadókkal vagy könyvnyomtatókkal. A leghíresebb magyar könyvnyomdász, Misztótfalusi Kis Miklós, mint-egyetemi tanuló a híres Blaeuhoz állott be tanoncnak, hogy elsajátítsa a könyvnyomtatás technikáját. Ami neki anynyira sikerült is, hogy betűi a legszebbek közül valók voltak, amelyeket a XVII. század nyomdászata produkált s a pápának és az örmény királynak elismerését szerezték meg számára. Politikai kapcsolatok a két állam között A kapcsolatok azonban nem szorítkoztak tisztán csak tudományos térre, hanem már a XVII. század elején látjuk nyomát annak, hogy politikailag is befolyt Németalföld a magyar viszonyokra, s Bethlen Gábornak követe ismételten megjelent Hágában, hogy a 30 éves háború első éveiben a magyar követendő politika felől a németalföldi vezetőemberekkel tanácskozzék. Még inkább érezteti azonban a németalföldi politika a maga befolyását országunk politikai helyzetére I. Lipót uralkodása alatt, kivel egyébként Németalföld hoszszú ideig tartó szövetségben volt. A Wesselényi-féle összeesküvés — jóllehet az összeesküvők kizárólag a katolikus arisztokrácia tagjai közül kerültek ki, — kedvező alkalmul mutatkozott arra, hogy a protestáns egyházat az összeesküvés vádjával illetve, az egyház vezetőit elhallgattassák, s ezzel magának az egyháznak életét megbénítsák. Németalföld ekkor utasította Bécsben székelő követét, Gerard Hamel Bruymings-t, hogy a császárt, egyben magyar királyt a protestánsok üldözésének abbahagyására birja. S mikor a követ fellépése nem vezetett eredményre, sőt a protestáns prédikátorok egyrésze Nápolyba gályákra adatott el rabokul, utasította a nagy holland admirálist, Michiel de Ruyter-t, hogy a nápolyi alkirály gályáján raboskodó magyar prédikátorokat szabadítsa meg. De Ruyter, ki ekkor mint a spanyol király szövetségese ment a Földközi tengerre, hogy a francia király hajóhadával megütközzék, tényleg végrehajtotta a parancsot, s 1676 február 11-én