Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 2. [r.]

113 A két intézménynek pusztán felszínes egybevetése is myombán mutatja, hogy a jogegységi perorvoslat, jelentőségében és hatályosságában, nem állítható párhuzamba az ujrafelvétellel s hogy az előbbi — mai fejlődési fokán — még igen távol áll attól, hogy ideális jogeszköznek tekintessék. Ennek oka túlnyomóan maga a törvény, amely a jogkérdésben való jogerős tévedés revízióját csupán a jogegység érdekében engedi meg, — annak érvényesítéséből a peres érdekelteket kizárja, egyetemesként azt az elvet állítja fel, hogy >az ezen perorvoslat tárgyában hozott határozat „a felekre rendszerint nem bír hatállyal ', — végül a jogi tévedés revízióját a törvény megsértésének rendkívül vitatott fogalmához füzi. Ezek a meghatározások a revíziót oly szűk térre szorítják s a perorvoslat használatát annyira személytelenné teszik, hogy e jogintézményt sokan nem is tekintik valóságos perorvoslatnak. Franciaországban a bírói gyakorlat lassanként abban állapodott meg, hogy ennek a jogeszköznek nemcsak a törvény, hanem az igazság érdekében is helye van (non seulement dans l'intérét de la loi, mais encore dans l'intérét de la justice); célja tehát nemcsupán a törvény téves alkalmazásának elméleti kiigazítása, hanem a hibás birói cselekményeknek valóságos és hatályos kijavítása.5) A Kúria gyakorlata azonban nem fejlesztette ki a jogegység érdekében használható perorvoslatot az anyagi igazság érvényesítésére rendelt általános jogeszközzé, hanem a törvény megszorító értelmezésiével annak jelentőségét inkább csökkentette, lami annál sajnálatosabb tény, mert a polgári perrendtartás életbeléptetéséről szóló 1912. évi LIV. t.-c. megalkotása és az 59.200/1912. I. M. számú rendelet kiadása után ez a jogintézmény úgyis -sokat vesztíett eredeti jelentőségébül. A hivatkozott jogszabályok ugyanis (a „jogegység" voltaképeni megóvását a döntvényezési eljárás feladatává teszik, amelynek során a jogegységi tanács olyan a gyakorlatban felmerült elvi kérdéseket dönt el, amelyek tekintetében ellentétes állásfoglalások itörténtek a legfelsőbb biróság részéről is, amelyeiknél tehát a törvény értelmezése valóban vitás. Ezzel szemben a jogegységi perorvoslat folytán hozott határozatok tulajdonképen cs'ak olyan esetekre vonatkoznak, amelyekben csak az alsóbbfokú bíróságok és pedig a törvénynek nemvitás értelmezése kérdésében tévedtek. Azok a birói döntések azonban, amelyeik jogi tévességgel a törvény nemvitás értelmével helyezkednek szembe, nem annyira a jogegységet, mint inkább az anyagi igazságot, a polgárok jogvédte érdekét veszélyeztetik és sértik meg. Azoknál tehát külön interpretálásra és megállapításra nincs is szükség, hanem azok inkább orvoslásra szorulnak. A törvénysértés fogalmát illetően ia jogegységi tanács kiét olyanhatározatot hozott, amely e jogintézmény sorsát megszabta. A BHT. XI. kötetébe 735. szám alatt felvett B. I. 660/1922. számú Ítéletében kimondotta ia jogegységi tanács, hogy „nincs helye jogegyíj Mendelónyi: A jogegység érdekében baisznáilható perorvoslat intézménye a gyakorlatban. 1916.