Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 2. [r.]

114 ségi perorvoslatnak ott, ahol a konkrét tényállások a törvényes tényálladékok keretébe való beillesztésének felismerő, mérlegelő és értékelő birói munkájáról van szó, mert ia bíróságok szabad kogniciója u jogegységi perorvoslat tárgya nem lehet. A jogegység érdekében használ ható perorvoslat jogi alapja ugyanis olyan általános jelentőségű, elvi súlyú törvénysértés, amelynelk meghagyásával ia jogszolgáltatás egysége veszélyeztetve van, amelynek megszüntetése nélkül az igazságszolgáltatás téves irányokba terelődik, amellyel a biró a törvény akaratát meghamisítja és amely miatt ia biró törvényalkalmazása a jogrendet sérti." A BHT. VI. kötetébe 739. szám alatt felvett B. I. 3103/1920. számú jogegységi határozatban pedig a következők foglaltatnak: „Nincs helye jogegységi perorvoslatnak, ha a bíróság nem a törvényt sértette meg helytelen értelmezéssel vagy más módon, hanem a tényállást mérlegelte olyannak, amely a félre nem értett és meg nem sértett jogszabályt ki nem meríti", — mert „a birói mérlegelés lehet helyes, lehet helytelen; ha helytelen s törvényt is sért, arra való a perorvoslatok rendes útja, hogy ennelk segélyével az esetben a törvény helyesen alkalmaztassék, — viszont a jogegységi perorvoslat kerete és köre csak az, hogy a törvénysértés elvontan és elvi alapon megállapíttassék és kiküszöböltessék." ,,A jogegységi perorvoslat tárgyául szolgáló törvénysértés megállapítása ugyanis épen abban különbözik a rendes perorvoslat folytán való jogi döntéstől, hogy ennél a konkrét esetnek ikonkrét jogi értékelése történik meg, amannál ellenben a törvény helyes értelmének megállapításával egy általános elv mondatik ki, amely azután minden esetre nézve áll és irányadó." Az idézett jogelvek azonban komoly aggodalmakra adnak okot. A Bp. 441. §-a szerint jogegységi perorvoslatnak bármely büntető biróságnak olyan jogerős határozata vagy egyéb intézkedése ellen helye van, amely a törvényt megsértette. Nem gyökerezik tehát a törvényben az a megállapítás, hogy a jogegységi perorvoslat jogi alapja valamely olyan általános jelentőségű és elvi súlyú törvénysértés, amely az említett határozatokban tautológiával kifejtett következményekkel jár. A jogegységi perorvoslat ilyértelmü értékelésével nem is egyezik a jogegységi tanácsnak az 1924. évig követett gyakorlata, amelyről Finkey Ferenc azt mondja,6) hogy az addig hozott ,,970 határozatnák több mint egyharmada, csaknem a fele, csekélyebb jelentőségű, elnézésből eredő törvénysértéseikre vonatkozik. Szintén nagy része, közel egyharmada a határozatoknak, a hatáskör hiánya miatt hozatott. Aránylag a legkisebb tömeget képezi az érdemleges, a valóban elvi kérdésekben hozott határozat." Kétség fűzhető ahhoz a felfogáshoz is, hogy a jogegységet valóban csak általános jelentőségű és elvi súlyú törvénysértések veszélyeztetik, mert könnyen elképzelhető olyan törvénysértés, amely sem nem elvi °) Dr. Finkey Ferenc: íA törvénysértés fogalma a büntetőjogegységi perorvoslatban. Budapest, 1924.