Közgazdaság és pénzügy, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 9-10. szám - A csepeli kikötő középeurópai jelentősége

132 mely nem hozza meg gyümölcseit és hogy sürgősebb szükségletek kielégítésére kellene a rendelkezésre álló tökéket felhasználni, mint ily nagyméretű és bizonytalan jövőjű vállakózáshoz. Különösen erősödtek ezen ellenvetések, mikor az eredetileg az építkezésben részes magántőke, (a francia SchneiderCreuzot csoport, mely 1923-ban az pHammal együtt alapította az építkezésre konoessionált társaságot) attól visszavonult és az állam az építkezést teljesen magára vállalta. Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy amennyiben a kikötöépitkezés rentabilitása, szükségessége és célszerűsége akárcsak egy távoli jövő számára reális elgondolásban biztosítottnak tűnik, ugy az ilyen irányban elhangzott kifogások és ellenvetések nem állhatnak ma sem vele szemben helyt. Ugyancsak kétségtelen azonban, hogy biztosítottnak a terv létjogosultsága a távolabbi jövő számára is csak akkor tekinthető, ha megteremtetnek az ehhez szükséges gazdasági és egyéb természetű előfeltételek, — miásszóval ha a kikötöépitkezés nem izoláltan, hanem egy nagyszabású és egységes elgondolásu gazdasági és szorosabban vett közlekedési programm egyik pontjaként szerepel, mely fokozatosan megvalósul. — 'Az ellenkezés nem irányulhat tehát magában a tény ellen, hogy az állam pillanatnyilag nem rentábilis vállalkozást kezdeményezett és vitt a kikötő megépítésével keresztül. Adott körülmények között, — a fenti fenntartással — ez nemcsak lehetőség, hanem szinte kötelesség volt számára. Az ily természetű feladatokat és problémákat nem szabad tisztán magángazdasági szemszögből nézni, mert igy tekintve indokolatlannak, mert veszteségesnek tűnnek oly vállalkozások, melyek közgazdaságilag eminens szükségességet jelenthetnek. Ezeket kell, hogy az állam vállalja magára és itt közrejátszik az a körülmény is, hogy rendszerint olyméretü feladatokról van ezó, melyek megoldása általános érdekből sem bizható egyedül a magángazdaságra. Hangsúlyozzuk tehát: A csepeli kikötő gazdasági jelentősége nem bírálható a jelen adatai szerint, mindig fenntartva a fenntemlitett programm megvalósulását, nem ítélhető el pusztlán azért, mert a jelen számára túldimenzionált és indokoltnak látszik megépítése, bár a vállalkozás mint olyan ma veszteséges, nem gyümölcsöző befektetés. Véleményünk szerint azon előfeltételek és korrelátumok, melyek a kivánt programmban bennfoglaltatnak, oly szorosan függnek ^össze ugy az egész tervvel, mint keresztülvihetöségével és életképességével, hogy a kikötő építésének igazi jelentősége éppen ebben rejlik. Döntő erejű és kényszerítő kezdeményezője lesz egy olyan hatalmas gazdasági programúinak, melynek megvalósítása azután magának a kikötőnek létjogosultságát es életképességét indokolni fogja. Ezen programm fötartalma, — és erre kívánunk az alábbiakban bár vázlatosan reámutatni —, két főpontban foglalható össze; ezek: a forgalmi terület megszervezése és nagyobbitása és a dunai hajózás1 általános felfejlesztése technikai