A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 12. szám - Hézag a végrendelkezési törvényben - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban?

OG 99 maiad. Az ut. melyen itt haladni kell, nézetem szerint csak egy lehet. A modern jog tendentiája a megállapítási per kiterjesztése. Az előzök talán beigazulták, hogy annak egyenesen ez az absolut védelem a célja. Az első lépés tehát a megállapítási per olymérvü kiterjesztése, a mint azt a német perrend is ismeri. Az annak alapul fekvő anyagi jogi szabály a polgári törvénykönyvbe felveendő volna, körülbelül olykép, hogy minden jogosult, ha érdekében van, jogának birói megállapítását követelheti. Az így elért ítéletnek azonban nincs sanctiója és az ilyen pernek alperese, a mi jogunk szerint (K fent), sohasem a harmadik. Azért e helyett, ha a jogosult jogos érdekében van, neki meg kellene adni oly értelmű kötelező ítélet követelhetését, a mely a harmadikat tiltja el, mint alperest, a jogosulatlan rendelkezéstől, illetőleg kötelezi a felperesi jog elismerésére. Az igy elért ítélet sanctióval volna ellátandó, melynél fogva a jogosulatlanul zavaró mindazt, a mit e zavarás folytán a kötelezettől kapott, in natúr a lenne köteles a jogosultnak kiadni.4) Végre, mint jogellenes magatartás, az ily ingerentia kártérítési kötelességgel volna kapcsolatba hozandó. Ily rendezés, tudom, a subjectiv jog hatályossága terét nagy mértékben kitágítaná. De ebben én nem látok veszélyt: sőt ellenkezőleg. Utóvégre ez az, a n.ire az egész magánjog törekszik ; ez az, a mit már ma is a dologi jogok területét messze meghaladólag az élet postulatumai, «contra rationem juris», létesítettek (szabadalmi-, cég-, szerzői jog. névhez, hitelhez való jog stb.). S a midőn, érezvén gyengeségemet, a fenti elvek gyakorlati formulázását avatottabbakra bizom : magára ez irányelvre jó eleve utalni tán nem volt hiábavaló, s ez utalás talán nem is fog siker nélkül maradni. Belföld Ügyvédi mozgalmak. A budapesti ügyvédi kamara küszöbön álló tisztújító közgyűlése alkalmából a régi körpárt tegnap este Vetsey István elnöklésével igen látogatott pártértekezletet tartott. Az elnök ama bejelentése után, hogy az ellentétek békés megoldására irányult kísérletek nem vezettek eredményre, G y ő r y Elek, a kamara jelenlegi elnöke, élénk helyeslés mellett fejtette ki azokat az elveket, a melyek a kamarai választmányra odaadó tevékenységében irányadók voltak. A választmány sohasem kereste a zajt, a feltűnést, de időt és fáradságot nem kiméivé, az ügyvédség tekintélyét, erkölcsi színvonalát fentartani, emelni és jogos érdekeit megóvni, előmozdítani igyekezett és ezért visszautasítja azokat az alaptalan támadásokat, melyeket az úgynevezett reformpárt a lelépő választmány ellen intéz. Nagy Dezső emelt szót ezután és cáfolgatta a vádakat, melyeket a reformpárt mozgalma ürügyeiül használ. Kimutatta, hogy a kamara választmánya az ügykezelés legszigorúbb rendje és a legmesszebbmenő pontosság s gyorsaság mellett nemcsak hivatalos teendőinek teljesítésére szorítkozott, hanem saját kezdeményezéséből nagy feladatokat is oldott meg, a minek példái: az ügyvédi kamara házának létesítés;, az 1896. évi országos kiállítás alkalmával rendezett ügyvédi történeti kiállítás, az ugyanakkor tartott országos ügyvédgyülés, az ügyvédi rendtartásnak a megvalósuláshoz közel álló legújabb tervezete, a kamarai segélyalapnak jelentékeny gyarapítása stb. Azok a kívánalmak, a melyek a reformpárt programmjában foglaltatnak, nem uj keletűek, s a választmányt már régóta foglalkoztatják. Ezután az elnök előterjesztette a kandidáló bizottság jelöléseit. A bizottság a kamara elnökének: Győry Eleket, elnökhelyettesnek: Friedmann Bernátot, titkárnak: Nagy Dezsőt, ügyésznek: Pollák Illést, pénztárosnak: N o v á k Sándort jelölte; a választmány rendes tagjaiul pedig ezeket: Brüll Ignác, Burián Béla, Darvai Fülöp, Hauer Sándor, Kiss Albert, Meixner Emil, Schreyer Jakab, Somogyi Miksa, Szmik Lajos, Vámossy Károly, Wittmann Mór és Zsi g m o n dy Jenő; póttagokul : Berezeli Antal, Fittler Dezső, Kiss Karoly, Messinger Simon, Pap József és Szilágyi Artúr Károly. A gyülekezet a jelölést egyhangúlag elfogadta és megalakította a 150 tagból álló végrehajtó bizottságot, a mely a IV. ker. Irányi-utcában levő Sas-kör helyiségében tartja üléseit. A magyar jogászegyletben f. hó 11-én Dr. Reichard Zsigmond bpesti kir. tszéki biró felette érdekes és tanulságos felolvasást tartott «a bűncselekmények osztályozása k rim inol o g i ku s szempontból* cím alatt. Felolvasó, ki par excellence criminalista, igen kiterjedt irodalmi tevékenysége által a büntetőjog terén elég bizonyítékát adta, hogy bármely részével a büntetőjognak foglalkozzék is, abba mélyre hat. Felolvasása igazolta ezen feltevést teljesen. A nagyszámú hallgatóság mindvégig feszült figyelemmel hallgatta az érdekes felolvasást. *j Lehet, hogy az in natura teljesítendő kártérítés elvének felvétele folytán ez nem jelentkeznék mint különös szabály. Ausztria és külföld. Külföldi judicatura. Az úgynevezett negatív gyermekgyilkosság tényálladékát nem meríti ki a verdikt, ha csak azt állapítja meg, hogy az anya elmulasztotta a gyermeknek a születésnél a szükséges segélyt nyújtani; fel kell tétetnie azon kérdésnek is, hogy forgott e fenn ölési szándék. (Bécsi legfőbb ítélőszék 13,525/98.) Az ablakoknak politikai demonstráció céljából fenyegetéssel kicsikart kivilágítása megállapítja a magánosok elleni erőszak bűntettét az osztr. btv. 29. §. lit b. értelmében ía mi törvényünk 175. §-a). (Bécs semmitőszék 11,647/98.) Becsületsértést képez annak állítása, hogy valamely művelt földön gyakorló katonai csapat vezetője annak terményeiben rosszindulatból kárt okozott, még akkor is, ha a kár megtörténte bizonyittatott is (Bécsi semmitőszék teljes ülési határozata 13,820/98.) Mentő bizonyíték felvételét a biró nem utasíthatja vissza azon okból, mert neki a már meglevő terhelő bizonyítékok az ügy elbírálására elegendők. (Bécsi semmitőszék 12,876/99.) Nem képez csalást, hogy a munkás, ki betegsége cimén a betegsegitő pénztártól segélyt huz, a segély idején munkába áll. (Bécsi semmitőszék teljes ülési határozat 8,678/98. i Az újonnan kinevezett kath. plébános ünnepélyes fogadtatása, mely processióval és közös imával van egybekötve, a vallás nyilvános gyakorlatának tekintendő akkor is, ha nem canoni beigtatás. (Bécsi semmitőszék 9,368/98.) Közli: dr. Oláh Dezső, bpesti ügyvéd. Nyilt kérdések és teleletek. A büntetőjog köréből. (Kérdés.) A Btk. 407. §-áDan meg van állapítva, hogy határ jelham isi tás vétségét az követi el, ki valamely határkövet vagy határ megjelölésére szolgáló jelzőt vagy más tárgyat kárositási szándékkal megsemmisít, elvisz vagy más helyre áttesz. Ezen vétség elkövetője három évig terjedhető fogházzal büntetendő. A mezőgazdaságról és me zőr endőr s égr ől szóló 1894: XII t.-c. 93. §-ának b) pontja igy szól: «a ki magán-határ és tilalmi jeleket jogosulatlanul és szándékosan megsemmisít, elvisz, más helyre áttesz, megrongál vagy kiás> kihágást követ el és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Kérdés már most, hatályon kivül helyezte-e ezen későbbi törvény a büntető törvénynek fent idézett 4Ö7. §-át, miután a két szakasz tartalma egymást fedezi? Mert azon körülmény, hogy a btk. 407. §-ában a cselekedet minősítéséhez még a <kárositás*i szándék is kívántatik, külömbséget nem tehet az 1894 : XII. t.-c. 93. § b) pontjában körülirt cselekedet minősítése között, mert ez utóbbi minősítéséhez szükséges, hogy az jogosulatlan és szándékosan követtessék el, a mi kárositási szándék nélkül alig gondolható. A fenti kérdésre kérünk feleletet. Aliquis. Sérelem. A lugosi kir. törvényszék gyakorlatából. A «Jog» f. é. január hó 15-én megjelent 3-ik számában utánzandó példaként volt az ócsai kir. jbiróság azon előzékenysége megemlítve, melylyel a nála letétből bpesti felek számára kiutalt összegeket egyidejűleg, tehát hivatalból mindjárt átteszi a bpesti m. kir. állampénztárhoz, hogy a feleket a pénzfelvétellel járó felesleges kiadásoktól megóvja. Sajnos az országnak nem minden bírósága tanúsít ily előzékenységet, sőt akad bíróság is, mely egyenesen kimondja, hogy nincs hivatva a pénz kiutalványozásánál a felek kényelméről gondoskodni, vagyis más szóval, a bíróság nem tartozik a feleket a megkímélhető költségektől megkímélni. Ezen elv foglaltatik a lugosi kir. törvényszék mint tkvi hatóság 860/899 tkvi sz. végzésében, melyet egy, a kiutalt összegnek a perbeli képviselő lakhelyén levő lététpénztárhoz leendő megküldés iránti kérelemre hozott és melyet nem «utánzandó», de «nem utánzandó* példa gyanánt szórói-szóra idézek: «A kir. tszék mint tkvi hatóság ezen kérelem teljesítését megtagadja; mert eltekintve attól, hogy kérvényezőnek a pénzfelvétel végett Lúgosra utaznia nem kell, illetve nem múlhatatlanul szükségés, a kir. t v s z ék mint tkvi hatóság nincs hivatva a közvetítésre apénzkiutalványozásánál. a fe leknek a pénz fel-