Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
Seminarium ecclesiae - GYŐRI L. JÁNOS: Gondolatok a korszerű magyar protestáns műveltség tartalmáról
ség helyett pedig a szociális gondoskodás gondolata kapott nagyobb hangsúlyt, s az ószövetségi gyökerű biblikus történelemszemlélet elemei is elvilágiasodtak (a prófétát fölváltotta a forradalmár). A racionalizálódó, majd liberalizálódó teológiai gondolkodás a 18-19. század folyamán egy olyan kultúrprotestáns magatartás létrejöttét eredményezte, mely szerint „az egyházak legfontosabb feladata a társadalmi és kulturális szerep". 5 Nem véletlen, hogy jelentős 18. század végi és 19. századi protestáns teológusaink szinte kivétel nélkül a világi műveltség terén alkottak maradandót. A teológus Bél Mátyás, Tessedik Sámuel, Erdélyi János, Baksay Sándor, Ballagi Mór, Szilády Áron, Tompa Mihály vagy Szász Károly írásainak szellemisége, a bennük megszólaló protestáns erkölcsiség lényegileg nem különbözik a nem teológus kortárs írók, Kölcsey Ferenc, Arany János, Jókai Mór vagy Kemény Zsigmond gondolatvilágától. Sőt ami még meglepőbb, erkölcsi alapú érvrendszerükben szépíróink talán erőteljesebben visszanyúlnak a reformáció forrásvidékéhez, mint teológus kortársaik (itt elsősorban az Arany-balladákban vagy a Buda halálában megnyilvánuló erkölcsi igazságtételre 6 , Kölcsey Himnuszának biblikus érvelésére és Keménynek a forradalom utáni történetfilozófiai érvrendszerére gondolunk). A magyar protestantizmus - hitbeli gyökereiről lassan leszakadva - így termékenyítette meg az újkorban az egész magyar közgondolkodást. Tehette ezt egyrészt azért, mert a hazai protestantizmus jogi értelemben ekkor vált a római katolikus felekezettel egyenrangúvá, ami nyilván komoly szellemi energiákat szabadított föl, másrészt meg azért, mert történelmi okok miatt magasan számarányán felül vállalt részt a magyar oktatásügyben. A 20. század elején részben még a kultúrprotestáns szellemiség kiteljesedése figyelhető meg, például Ady Endre, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond 7 vagy később Németh László 8 gondolatvilágában, másrészt viszont a hazai protestantizmus életében is megjelennek a hitbeli megújulást sürgető irányzatok, melyek elégedetlenek az egyház egyszerű kulturális szerepvállalásával. Makkai Sándor, Ravasz László vagy Révész Imre a hitéleti és a kulturális misszió összekapcsolásán fáradoznak, miközben a hitvallásos magyar kálvinizmus újjáélesztését szorgalmazzák. Sebestyén Jenő holland hátterű történelmi kálvinizmusa egészen gyakorlati módon hangsúlyozza az élet egészének megszentelését, beleértve a hit és az erkölcs mellett a kultúrát, a politikát és a gazdaságot is. Mindkét hazai protestáns felekezet teológiai gondolkodására számottevő hatást gyakorol a század első felében Barth Károly újreformátori teológiája, amely a hit és a kultúra kapcsolatát inkább semlegesnek tekinti, amennyiben a teológiát a kinyilatkoztatási teológiára redukálja. 9 Részben talán e teológiai irány erőteljes hazai recepciójának is köszönhető, hogy a század második felében, a marxista ideológia nyomására a hazai protestantizmus komolyabb külső ellenállás nélkül mondott le iskoláiról és egyéb műveltségformáló intézményeiről. 10 A magyar protestantizmus történetében újszerű jelenség a 20. században azoknak a fundamentalisztikus kegyességi irányzatoknak a megjelenése, amelyek a Szentírásra hivatkozva szükségtelennek tartják az egyház társadalmi és kulturális szerepvállalását, azaz a hit szempontjából a világi műveltséget semlegesnek, olykor egyenesen károsnak minősítik. 11 A hazai protestantizmus 20. századi sokszínűsége egyúttal a hitnek és a műveltségnek a korábbiaknál bonyolultabb, összetettebb - többnyire még alapos elemzésre váró
