Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.

Veress Gyöngyvér Emese: Régen és ma Tavaszi ünnepkör a barcasági csángóknál

VERESS GYÖNGYVÉR EMESE Régen és ma Tavaszi ünnepkör a barcasági csángóknál Jó ideje tűnődöm azon, hogy mitől lesz egy tájegység, egy népcsoport vonzó a kutatók számára. Az erdélyi és határon túli néprajzosok még mindig tömegesen és nagy érdeklődéssel fordulnak a moldvai és gyimesi csángók, a kalotaszegiek vagy a mezőségiek felé, ugyanakkor a szórványmagyarság vagy az egykori határvidék lakossága alig akad kutatójára. így van ez a barcasági vagy ismertebb nevükön - bár a falvak szám tíz - a hétfalusi

1 csángókkal is. Zajzoni Rab István múlt századi

2 írásait követően a tájegység érdekes színfoltnak bizonyult kutatók és újságírók számára egyaránt. Ehhez hozzájárult a csángóság eredetének kutatása is, amely ez idő tájt fokozott hangsúlyt kapott. Orbán Balázs

3 leírása után 1903-ban napvilágot látott Kolumban Lajos A hétfalusi csángók a múltban és a jelenben című könyve, Horger Antal népmesegyűjteménye, valamint néhány tanulmány a ma is élő boricatáncról. A két világháború között leginkább egyházi lapokban

4 jelentek meg többnyire monografikus jellegű írások. A népszokások összefoglalása 1989-ig váratott magára, helyesebben Seres András

5 a 60-as években végzett gyűjtései csak ekkor jelenhettek meg. 1993-ban bekövetkezett váratlan halálával a Barcaság nemcsak ismertté vált szülöttét vesztette el, hanem egyetlen kutatóját is. Azóta néhány tanár próbálja diákjait gyűjtésre bíztatni, több-kevesebb sikerrel. Jómagam több, mint tíz éve foglalkozom ezzel a kérdéssel, szintén hol több, hol kevesebb sikerrel. Nem mondom, hogy menteni szeretném a menthetőt, inkább összeírni mindazt, amit az öregek mesélnek gyerek- és ifjúkorukról. Lejegyezni a ma élő szokásokat, amelyek természetesen a múltban gyökereznek, de már megváltozott formával és tartalommal tartoznak Hétfalu világához. A továbbiakban a tavaszi ünnepkör néhány szokását szeretném felvillantani a múlt és jelen tükrében, ám a teljesség igénye nélkül, hiszen gyűjtéseim sem tekinthetők még befejezettnek. A tavaszi ünnepkör első jelentős eseménye valamikor március 12-e, Gergely napja volt. A gyerekek bekopogtak a házakhoz és énekelve hívták a kisebbeket iskolába. Seres András szerint Krizba kivételével mindenütt megünnepelték a madarak napját, ám az itt következő krizbai szöveg cáfolja ezt. Szent Gergely Doctornak jeles ünnepén, Víg szível zengedez, víg szível zengedez Háládatos seregünk nevezetén Mert jó tanítónak kegyes példája tündöklik őbenne, Tündöklik őbenne már minket is intvén az oskolába. Hát velünk ti is örvendezzetek jó apák és anyák, Jó apák és anyák az Istent áldjátok és ditsérjétek Hogy köztünk is állítatott oskolát és hív tanítókkal