Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 3 (1997) 1-2. sz.
Veress Gyöngyvér Emese: Régen és ma Tavaszi ünnepkör a barcasági csángóknál
És hív tanítókkal megáldotta az ő szép kitsiny nyáját ... felnevelkedvén jó keresztényekké, jó keresztényekké ... nagy lelki kintset nyervén küldjétek hát gyermeketeket hogyha szelídségben hogyha szelídségben akarjátok felneveltetni Jertek hát gyermekek az oskolába No vígan barátim, no vígan barátim Jer menjünk egy szível az oskolába. 6 Hasonló szövegre sehol sem bukkantam. Mivel Kolumban Lajos gyűjtése egyezik a Magyar Néprajz VII. kötetében közöltekkel 7 , elképzelhető, hogy dédanyám lejegyzett éneke csak adaléka volt a teljes színjátéknak, amely egyébként - amint a két gyűjtés is ezt igazolja - országszerte egységes iskolai szokás volt. A mostani gyerekeknek már nem jelent semmit Gergely napja, ám a tavasz első igazi ünnepe azért ma is az ifjúságé. Virágvasárnap nemcsak Jézus Jeruzsálembe való bevonulását jelenti, hanem a felnőtté válást is. Miután előző este a „kikérdezésen" számot adtak a vallásórákon tanultakról, ezen a napon konfirmálnak a VII. osztályos lányok és fiúk. Régen a lányok ekkor öltötték fel először a sárigcérnás inget, azaz a sárga cérnával hímzett hámosrokolyát a pirossal hímzett gyerekruha helyett. Ma azonban fehér ruhában, fejükön koszorúval, a fiúk pedig öltönyben tesznek vallomást a hitükről és kérik a gyülekezetet, hogy vegye fel felnőtt tagjai közé. Ettől a naptól kezdve keresztszülők lehetnek s a csángó népnél a keresztszülő szerepe csaknem a szülőkével egyezik. A konfirmáció-oktatásért a gyerekek húsz tojást „fizetnek" a lelkésznek és tízet a kántornak, aki énekelni tanította őket. Orbán Balázs szerint húsvétkor adták a tojást és megfestve, ma viszont már az is előfordul, hogy nem tojást adnak, hanem annak az árát. Napjainkra a konfirmáció is családi ünneppé változott: az istentisztelet után minden megkonfirmált igyekszik haza, hogy otthon népes vendégsereggel ünnepelhesse felnőtté válását. Újabb szokás az ajándékozás is. Ilyenkor kapják a lányok az első arany ékszerüket (a közelmúltban a kösöntyűt 8 és a bogláros övet), de többnyire pénzt ajándékoz mindenki. Bácsfaluban mesélték, hogy ebéd után a megkonfirmáltak megint összegyűltek, hogy együtt játszanak vagy táncoljanak, amely vasárnapon délutánonként egyébként is szokás volt. Ilyenkor többnyire páros- vagy körjátékokat játszottak, amelyek még nekünk ismerősek. 9 Különösebb tájjellege talán csak a következő játék szövegének van: „Tigaras, tigaras, 10 Kinek a háta varas, Uccu neki fuss el." Valamikor a konfirmáció kötelességekkel is járt. Kolumban Lajos a következőket írta könyvében: „Régebben a legény, leány szoros fenyítéke alatt állott az egyháznak; mert a konfirmálás után tagjává kellett lenni a legénynek a legény-, a leánynak pedig a leánytársaságnak." Egyúttal közli az egyes társaságok rendtartását is. A megkonfirmáltak nemcsak a társaságok tagjai lehettek egykoron, hanem mint felnőttek, eljárhattak már bálba, guzsalyosba, a legények természetesen a „korcsomába" és udvarolni is.
