Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
röndbe. Ez most mán röndbe van, aszonta. Akkor mögint mögverte a tüskösgallya, aszonta, most már ötessék röndösen, majd helyregyün. Harmadnap mán röndbe vót a tehén. (Vörös Ernő, Hódmezővásárhely) 133. Ezt a nagyanyánkul hallottam, hogy elvitték a tehénnek a tej it. Aszongya, kimöntek a konyhaajtón, hát látják, hogy a mezsgyén mén egy illető, fehérrel van letakarva. Aztán bemén a nagyanyám, mondja a Jani bátyjának: Jani bátyám, gyüjjön csak ki! Kigyün. Nézze, ahun mén a mezsgyén egy fehér valaki. Ejnye, az angyalát neki, aszongya, ez biztos itt vót m inálunk, aszongya, evinni a tehénnek a hasznát. Hát aszongya: gyere Panna, hozzad a sajtárt, aszongya, és fejjük mög a tehenet. Hát bemönt az én nagyanyám, kihozta a sajtárt. Aláült a tehénnek, de rúgott a tehén, vágott a tehén, nem állta, hogy fejjék. Akárhogy akarták, hát nem gyütt a tej a csöcsibü. Hát oszt aszongya: no, Panna, valamennyit csak fejjé, ha mindjárt egy pár csöppet is. De rúgott, vágott a tehén. Két rúd közé tötték a tehenet, úgy bírták fejni. Aztán azt a kis tejet kivitték a vályúba, oszt akkó aszonta az én nagyanyámnak, hogy eredjé ki a gyöpre, és hozzá gilicetüsköt. Akkó be- leöntötték a tejet a vályúba, oszt ekezdték verni avva a gilicetüsökke, mert az olyan szúrós, nagy tüskéi vannak. Verték a tejet nagyon, azt a kis tejet, ami a vályúba vót. Hát egyször gyün a mezsgyén az asszony a szomszéd tanyábul. Aszongya: Pannikám, ne verjétök mán, aszongya, azt a kis tejet, ami a vályúba van, mert énnéköm már az összes testöm össze van verve, hogy sörkedözik a vér. Hát ez a szomszédasszony, ez vitte el a tehénnek a hasznát, a tej it. (Balogh Józsefné, Mindszent) tejdarahohmal (késsel) 134. Én láttam egy esetöt, amin ott vótam. Az asszony kivezette a tehenet és odakötötte a fáhon, és akkó szépen hozzáfogott fejni. Mikor a fejésbe belekezdett alig egy liter tejet fejt. Hozzáfogta a vérös tejet adni. Az asszony mögijedt, eszaladt egy másik bűbájos asszonyhon, és aszonta, hallja,magának a tehene mög van rontva nagyon. Aszonta, nem is fog több tejet adni. És akkó osztán aszonta, de vögyön elő egy kést, egy edénybe dütsön egy kis tejet. Mikó a tej fómi kezd, vagdalja a késsé a tűzhelyön. Mindaddig míg csak ki nem forr. De az illetőt ne engedje be, akárhogy könyörög, mer aszongya, mén az gyufáér, valamiér, hogy a tehén helyregyüjjön. Osztán a tehén annyira jobban lőtt, hogy mögállta a további fejést, de nem löhetött a tejit hasznáni sömmire, úgy mög vót rontva. (Zákány József, Hódmezővásárhely) 60
