Polner Zoltán: Csillagok tornácán. Táltosok, boszorkányok, hetvenkedők - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 29. (Szeged, 2001)
Jegykendő a forgószélben (Boszorkánytörténetek)
135. Ha a tehén megbetegedett, kérem szépen, vérös tejet adott, akkor elmöntek, aki így tudott bíbájoskodni. Akkor mondta az asszonynak, hogy hozzon egy liter tejet, de hozzon három piros almát is. Akkor a tejet fólfor- ralta. Mikor forralta a tejet, imádkozott, és késsel így körösztbe szabdalta. Mindönfele. Na, kérőm szépen, mikor mögvót, visszaöntötte az üvegbe, oszt mögmagyarázta az asszonynak vagy az embömek, ki vitte a tejet, akkor mögmagyarázta neki, hogy mán pedig vigye haza. A hátát dörzsölje avval a tejjel bejó erősen, és egy-egy almát ötessön mög a tehénné. Ezt háromszó mög kő ismétölni, és azután majd möggyógyul a tehén. Dehogy mit imádkozott, mit nem imádkozott, ezt én nem tudom. (Molnár József, Baks) 136. Eztet magyarázta neköm az az asszony, akit horgásztunk hozzá ehhöz az asszonyhon. Magyarázta neköm, mikó arrú vót szó, hogy a tej nem jó. De ehhöz nehéz hozzájutni, ehhön a dologhon.- A te apád olyan lókupec embör vót. Gyün, mén a gyüvőmenő nagy utakon. Ha patkót tanál az úton, azt ott ne hagyja, akármilyen, de ha hétlyukú patkó, azt előhozza! Akkó eztet kilencsző mög köll szentöltetni, a patkót. Akkor amikor a mán nem akar a tehén aláereszteni, rúg, vág, akkor gyújtsad be a kemencét. A feleségöd fűtse be a kemencét, te mög fogd a baltát. Tüzesijje mög a feleségöd abba a kemencébe azt a hétlyukú patkót. Faragja, verje a vályúba. És vagy ódámén vagy otthon mögdöglik és szenved az a valaki, aki a tehenet bántotta. Az én anyám, amikó mán a tehén rúgott vagy nem adott rendesen tejet, aszonta, embör tüzelj a kemöncébe! Fejtünk tizet vagy tizenkettőt. Ez a tehén nem eresztött alá. Ezt a tejet, aszongya, be köll tüzelni. De pirosra be köllött a kemince fenekit fűteni. Beöntötte az apám a tejet oda, anyám mög a baltával darabolta a piros patkót a vályúba, és vót aki odamönt. Ott vót a tőszomszédukba egy öregasszony. Annak mög olyan tehene vót, mint az ujjam, azt fejte kint a tallón, mindönütt rettentő nagy fejő tejeket. És odamönt az anyámhon.- Mit csináltok mán, ne bántsatok! Az anyám aszonta, ha ódámén agyonvágja, oszt nem bírt sömmit se csinálni, csak mögmeredt. (Paplogó Lajosnó, Öttömös) 137. Hallottam, hogy édesanyám kiment fejni reggel. Este semmi baja se vót a tehénnek, kiment, hogy megfeji a tehenet. Hát kérem véres tejet adott. Akkor nem tudták, hogy mi a baja. Persze aggódtak, keresték, hogy hát ki csinálhatott neki valamit vagy hát mi történt. Oszt akkor édesapám is kiment és haragudott, dühöngött, hogy hát mi lehet az. Nagyonjó fejőstehén vót, hogy vérös a teje. Akárhogy próbálták, egy napig, két napig fejni, mindig véröset, olyan csúnya nyálkás valamit adott. És akkor édesapámnak valaki mondói
