Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Mályusz Elemér: Miért lettem történész? A kéziratot sajtó alá rendezte,a bevezetőt írta és jegyzetekkel ellátta Soós István

EMLÉKIRAT

Tíz éves koromig, amíg tehát a korombeliek szokása szerint válogatás nélkül mindent összeolvastunk, semmi különösebb vonzalmat nem éreztem történeti tárgyú elbeszélések, „regények” iránt. Rablóhistóriák névtelenül megjelent vásári füzeteit lélegzet visszafojtva olvastam, amikor Benedek Elek meséit és munkáit jobb híján és unatkozva forgattam. A ponyvák közül, a Patkó Bandik és Sobri Jóskák históriái mellett1 Ubrik Borbála története vitte el a pálmát rémségek történetében. Egy lengyel apáca históriája, akit valami kolostori vétség miatt befalaznak, félig éhen hal, megőrül amíg kiszabadul börtönéből.2 Nem felejthettem el, mert Mamám később is emlegette, micsoda révületben voltam napokon keresztül.

De ez csak kuriózumnak számított, testvéreim, Apám, Anyám derűs elnézéssel, nevetve fogadták hóbortomat. Mert egyébként olvasmányaim túlnyomó zöme abból a tömegből került ki, amit egy, a mienkéhez hasonló „nagy család” tagjai, maguk is könyvkedvelők, összehordtak. Persze már — tömegében — módjával, mert hát az órákra készülés, dolgozatírás sokkal-sokkal kevesebb időt hagyott nekik könyvolvasásra, mint nekem. így az akkor divatos Verne-regények, fantáziát élénkítő eredeti illusztrációikkal, meg Jókai domináltak. Két évi vakáció, Nautilus, Névtelen sziget, Francia zászló máig felejthetetlen emlékeim. Jókai ismertebb munkáit (Magyar nábob, És mégis mozog a föld etc.) bizonyára éppen úgy remekműnek tartottam, mint pajtásaim — bár a mi értékmérőnk egyes-egyedül az „értékes” jelző árnyalati hangsúlya fejezte ki — a 48-as csataképek kötetét3 is sokszor elolvastam, bár a Gyémántper4 túlságosan unalmasnak is tűnt fel, többször olvastam — soha sem folyamatosan — az ötvenes évek valamiféle tömegkiadásában, illusztrációival megjelent történeti összeállítását, csupa XIX. századi díszmagyarba öltözött hősi őseink históriáját. Ami a Képes Krónikából a magyar köztudatba átment, azt számomra is Jókai fogalmazta meg.5 Volt otthon egy népszerű Petőfi-összes költeményei, sok képpel, de ugyan kikével, ki tudná megmon1 A gyermek Mályusz Elemér a századelőn kiadott „Magyar mesék és ifjúsági olvasmányok könyvtára” sorozat köteteit forgathatta, melyek részben híres-hírhedt magyar betyárok, így Patkó Bandi és Sobri Jóska történeteit dolgozták fel. Ld. erről az alábbi kiadványokat: Patkó Bandi, a híres rablóvezér élete és halála. Bp., [1908.]; Sobri Jóska, a híres ún. betyár kalandjai, vagy a magyar Rinaldó Rinaldini. Bp., [1905.]

2 ERŐS VINCE: Ubrik Borbála a befalazott apáca. Bp., [1890 körül] (Mulattató és hasznos olvasmányok a magyar nép számára 42.)

3 Ezernyolcszáz negyvennyolcz. Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz története képekben. Egykorú képek, okiratok, eredeti kézírások, ereklyék, nevezetes nyomtatványok, művészi emlékek. Ezer képek. Szerk. Jókai Mór, Bródy Sándor, Rákosi Viktor. Bp., 1898.

4 Utalás a gróf Zichy Ödön ellen 1848 őszén lefolytatott perre. L. erről a 3. sz. jegyzetben említett mű 178. oldalát.

5 A diák Mályusz Elemér minden valószínűség szerint Jókai „A magyar nemzet története regényes rajzokban” c. művéből merítette a magyar középkorra vonatkozó ismereteit.

7