Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)

Blazovich László: Az Alföld 14–16. századi úthálózatának vázlata

világ később készült utolsó lenyomatára, ugyanis még a nagy újkori átrendeződés előtti időszak képét őrizték meg.2

A középkorban az Alföldön a főutak egyik nagy csoportja a terület főfolyóinak (Duna, Tisza, Maros és Körösök) vonalát követte többnyire az ártér és az ármentes magasabb részek határvonalán futva. A pesti réven, amely a kelet-nyugati irányban utazók legfontosabb átkelőhelye volt a jenői, az óbudai és a megyeri révek mellett, átkelt és a Duna mellett haladó budai országút (publica via) Dajt (Majosháza) érintve a Csepel-sziget mellett Dömsödig tartott, majd onnan Szalkon és Apostagon keresztül jutott Soltra, ahonnan Baján és Bátmonostoron át Bodrogra, majd a Mosztonga-ér mellett Doroszlón és Csörögön át Bácsra ért. Bácsról Péterváradra vitt az út, amely Titelnél kelt át, és Vojla-n (Pancsova) keresztül jutott Kevébe, innen pedig Krassóvárba. A sza- lánkeméni vagy tüdői réven át ugyanakkor Szalánkeménbe lehetett jutni.3

Az út egyik csomópontja Bial falunál alakult ki, ahol egyrészről elágazás volt Akasztó felé, ahonnan a mai Szabadszállásnál kanyarodott le az út Halas felé. Ezen útból indult ki a Kolonba (Izsák) vezető út is. Másrészről Bialból a mellette lévő réven keresztül Csepel-szigetre érkezett az utazó. Itt Százhalomnál és Lórévnél lehetett átjutni a Dunán, a folyó másik ágán pedig a keviek nyertek engedélyt átkelőhely nyitására. Lejjebb Dömsödnél és Szigetfőnél majd Apostagnál is át lehetett kelni a Dunán. Apos- tagnál kelt át az, aki Fehérvár felől Szeged és Erdély irányába kívánt menni. Solt és Pataj között Hartánál volt rév, Kalocsa átkelőhelye pedig Szentbenedeknél állhatott. Kalocsáról talán Halmon és Csornán át Akasztó felé lehetett eljutni, délebbre pedig egy besenyő útról szólnak a források.4

Közlekedési csomópontként működött Bodrogvár, ahonnan a Dunát követő útról Baranya megyébe kelhettek át, valamint innen indult a Tisza menti Becséhez vezető út, és észak felé Hájszentlőrincen át Kalocsa irányába, amely a Szeged felől Szabadkán át érkező káliz útba csatlakozott.5

A következő csomópont Bács volt, amelynél a magna via-ról dél-nyugatra leágazás vitt a geréci réven át Valkóvár felé, dél-keletre pedig Lugason és Földváron át Újlak irányába. Bácsból számos helyi út vezetett a Duna felé — amelyek átkelőhelyei ismeretesek — és más irányba. A Bácsból Péterváradra vezető úton Futak felé volt leágazás.6 Pancsalnál (Pancsova) a főútról letérve Barladon át Becskerekre lehetett menni, és talán a homokpusztán keresztül is vitt út Maxond felé.7 Krassóvárról északi irányba Maxond, Gyanó, Érdsomlyó és Szerdahely felé vittek az utak.8

2 SZABÓ JÁNOS GYŐZŐ: Árpád-kori falu és temetője Sarud határában. I. A történeti földrajzi kép. Az Egri Múzeum Évkönyve XI-XII. Szerk. Bakó Ferenc. Eger, 1974. 25., 43-51. p. Nagyszénás. Fejezetek a község történetéből IV. Szerk. Czeglédy Mihály. Nagyszénás 1996. 19-20., 51. p. 3-8. kép. A vonatkozó rész Szatmári Imre munkája. JANKOVICH B. DÉNES — MEDGYESI PÁL — NtKOLlN EDIT — SZATMÁRI IMRE — TORMA ISTVÁN: Magyarország régészeti topográfiája. Békés megye régészeti topográfiája IV/3. Szerk. Jankovich B. Dénes. Kézirat. 1993. Murony 10/25. sz. lelőhely. Telekgerendás 12/14. sz. lelőhely.

Györffy ÁMF II. 342. p.; I. 703., 206. p.; III. 311., 475. p.; TRINGLI ISTVÁN: Pest megye a késő középkorban. Kézirat. In: Pest megye történeti monográfiája I. Sajtó alatt.

4 Györffy ÁMF II. 342. p.; Tringli István, Kézirat.

5 Györffy ÁMF I. 703. p.

6 Uo. 206. p.

7 Györffy AMF III. 311-312. p.

8 Uo. 475. p.

52