Tanulmányok Csongrád megye történetéből 26. (Szeged, 1998)
Blazovich László: Az Alföld 14–16. századi úthálózatának vázlata
Amíg a Dunát az alföldi szakaszán végig kísérte a mellette települt városokat ösz- szekötö nagy út, az Alföld fő folyója, a Tisza mellett másképpen alakult a helyzet. A síkságra érkező folyó széles ártereket képezve, mély bevágódás nélkül kígyózott Szolnok térségéig ősztől tavaszig, az állandóan fagyos időszaktól eltekintve, átjárhatatlanná téve a mellette fekvő vidéket, nyáron pedig a felgyülemlett por és homok akadályozta a forgalmat. Fontos útvonal nem is alakult ki egyik oldalán sem, és jelentős települések sem keletkeztek mellette. Az ártér peremén létrejött falvakat helyi jelentőségű utak fűzték egymáshoz. Eme folyószakasz mellett a gázlók és révek (Roff, Abád, Polgár, stb.) játszottak nagy szerepet, amelyek az észak-déli és kelet-nyugati irányba tartó forgalmat biztosították. Mellettük települések is születtek.9 Szolnoktól délre a Tisza mentén már fontosabb utak haladtak. A folyó jobb oldalán Szolnoktól Alpáron, Csongrádon és Szeren át vitt az út Szeged felé, onnan pedig Kanizsán és Adorjánon keresztül Zenta irányába, majd pedig Péterváradra. Az említett helyeken révek is működtek, amelyek a túlsó partra segítették át a kelet-nyugati irányba utazókat.10 11 A folyó másik (bal) oldalán helyi jelentőségű utak kötötték össze a településeket, mint például Hódvásárhelyt, Mártélyt, Szegvárt és Szentest, ám nem egy helyen, mint például a Marostól délre csak az átkelőhelyek (Zentarév, Becse) voltak jelentősebbek. A Maros jól bevágódott medre mentén mindkét oldalon út vezetett Lippa felől Szeged irányába, amelyek a folyó partjához közel fekvő mezővárosokat kötötték össze. Az északi oldalon Déva felől Sólymos, Pálülése, a sórakodóhely, Szombathely, Arad, Pécska, Nagylak, Apátfalva, Makó volt az útirány. Makót elhagyva az út csak néhány apróbb településig ért, mivel a Maros és a Tisza ártere az állandó átjárást Szeged felé az év nagy részében megnehezítette. Eme úton menetelt Dózsa serege is a Maros völgyében Apátfalva és Nagylak között," majd később ezen haladt tovább Csálya érintésével Arad felé. Lippáról a Maros déli oldalán Sződi, Zádorlaka és Kerekegyház érintésével lehetett Csanádra jutni, innen Keresztúron és Szőregen át Szegedre, Bébről Zomboron át pedig Makóra.12 Dózsa, miután kettéosztotta seregét, annak egyik része éppen ezen az úton érkezett Zádorlak elfoglalása után Lippa alá.13 A Körösöket kísérő utakról csak töredékes információink vannak. A Fehér-Körös bal partján Brád és Borosjenő felől Zarándon és Nadabon keresztül Gyulára haladó út egy szakaszát említik Görhe 1394. évi határjárásakor, amikor a Székudvar felé menő útról szólnak.14 Gyula és Békés közötti folytatása Maró határán át haladt.15 Szarvastól a Korógy mellett vitt ez az út Szentesig és a már említett Böldi-révig.16 A Fekete-Körös menti útról, amely Belényes felé vezetett, nincs információnk, annál inkább használták 9 Kisújszállás város története I. Szerk. Dr. Szabó László. Kisújszállás, 1986. 23-53. p. 10 ÁMF II. 206., 703., 886. p. 11 BARTA GÁBOR — FEKETE NAGY ANTAL: Parasztháború 1514-ben. Bp., 83., 97. p. 12 ÁMF II. 167. p. 13 Barta — Fekete Nagy 1973. 100-101. p. 14 A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Szerk. Blazovich László. Szeged, 1996. 118. p. ,s ÁMF I. 498. p. 16 Uo. 886. p. 53
