Tanulmányok Csongrád megye történetéből 24. (Szeged, 1997)

Giczi Zsolt: Az 1938-as Szent István jubileumi év Szegeden. A szegedi katolicizmus történetéhez

pestről Szegedre kísérő előkelőségek: Mészáros János általános érseki helynök, a Szent Jobb őre; Szakács János udvari várplébániai káplán; Czapik Gyula kanonok, pápai pre- látus; Bangha Béla, a neves jezsuita egyházi újságíró és író; Huszár Károly volt miniszterelnök, aki Banghával együtt az Actio Catholica országos alelnökei közé tartozott; és mások. A nagyállomáson lezajlott ünnepélyes fogadás után a szegedi papság emelte vállára a két szent ereklyéjét és megindultak velük az Indóház térre. Ott a kísérők menetbe fejlődtek fel, és kikanyarodtak a Boldogasszony sugárútra.42

Ekkor már a város katolikus templomainak minden harangja zúgott, kivéve a Fogadalmi templom tornyában levő Hősök harangját. A menetet egy szakasz lovasrendőr nyitotta meg. Utánuk tizenkét fehérruhás lány lépdelt és virágszirmokat szórt az útra. A mögöttük haladó szegedi női szerzetesrendek tagjai kezükben rózsafüzért és imakönyvet tartva vonultak. Kis távolságra tőlük a honvédzenekar következett, a „Hol vagy István király” kezdetű egyházi éneket intonálva. Ezután a katonai díszszázad és a tisztikar lépései csattantak az út kövezetén. A fehér karinges kispapok és áldozópapok csoportja égő gyertyákkal vette körül a Szent Gellért-ereklyét, amely után az alabárdos, pirosbélésű és fehérgalléros köpenyt viselő testőrök, valamint a rohamsisakos, szuronyos-pus- kás honvédek díszkíséretében haladt a Szent Jobb. Mögötte Mészáros János érseki helynök lépkedett teljes egyházi díszben. Őt követték a Szent Jobb budapesti kísérői és a nagyállomáson az ereklye fogadására megjelent előkelőségek. A Boldogasszony sugárút végén csatlakoztak a menethez a Szent Szív-körmenetben résztvevők és a Hivatásszervezet díszgyűlésének közönsége. A feldíszített sugárút két oldalán az iskolásgyerekek sorfala mögött igen nagy számú érdeklődő figyelte a felvonulást. Méltóságteljes lassúsággal ért el a menet a Hősök kapujához, s a kivilágított boltív alatt a Szent Jobb egy percre megállt. Abban a pillanatban elhallgattak az addig zúgó harangok, a Fogadalmi templom tornyában azonban megkondult a Hősök harangja.

A következő állomás a Gizella tér (ma Aradi vértanúk tere) volt, melyen rengeteg ember várakozott. A teret övező püspöki palota, a hozzá csatlakozó egyetemi épületek, a piarista gimnázium, a Horthy Miklós Kollégium és a tanítói intemátus valamennyi ablakában gyertyák égtek. A Gizella térről a Szent Gellért-kapun át ért be a díszmenet a Dóm térre, ahol a Fogadalmi templom homlokzata a teret körülvevő épületekkel együtt pazar kivilágításban ragyogott. Mintegy 45 000 fős tömeg fogadta a téren a Szent Jobbot egyházi, nemzeti és városi zászlók sokasága alatt. A Fogadalmi templom főbejárata előtt két emelvényt állítottak fel a Szent Jobb és a Szent Gellért-ereklye számára. Az emelvényeket bíbor drapéria borította, és rejtett alsó világítással szerelték fel őket. Még inkább hatásossá tette a látványt, hogy a templom főkapuját kitárták. így „a Fogadalmi templom kivilágított belsejének mély perspektívájában szinte elveszett a tekintet.”43 Az emelvényektől jobbra teljes egyházi omátusban foglalt helyet dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök. Kíséretében helyezkedtek el az egyházmegyei papság vezetői. Az ereklyék mögött a Szent Jobb kísérői és a helyi előkelőségek ültek.

Amint mindenki elhelyezkedett, rövid egyházi szertartás kezdődött. Utána Szeged város hatósága és lakói nevében dr. Tóth Béla polgármester-helyettes tartott ünnepi beszédet. „Ez előtt a szent ereklye előtt — Isten csodálatos akaratából 900 éven át is épen

42 Délmagyarország, 1938. június 28. 3. p.

43 A Szent István Emlékév, 240—241. p.

119