Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)

IV. A kiegyezéstől az első világháborúig

díszbandérium és száznál több fellobogózott kocsi várta a neves vendéget. Fogadásán részt vettek a függetlenségi elvű polgárok is. A pártvezetőség előzőleg ugyanis úgy foglalt állást, hogy az ünnepségen Jókait az írót, amíg mint író szerepel megéljenzik, de mihelyt követjelöltként lép fel, csak néma tisztelettel szemlélik szereplését. A zöld ágakkal díszített kompról lelépő írót Kiss Zsigmond, a Szabadelvű Párt elnöke köszöntötte. Az üdvözlő beszédet az „egybesereglettek egy szívvel, egy lélekkel kiáltott harsány éljene követte”. Jókai megköszönte az irányában, mint író iránt tanúsított hódolatot, majd felkérte az egybegyűlteket, hogy őt ezúttal ne mint írót, hanem mint „a politikai téren fáradozót tekintsék, ki azért jött, hogy az Alföld e szép, nagy és gazdag városának polgárait megnyerje a Szabadelvű Pártnak”. Figyelmeztette párthíveit, hogy „az írónak hozott tisztelgésből származott elragadtatást ne használják fel arra, hogy mások kebeléből kiirtsák politikai meggyőződésüket”. A korabeli tudósító elbeszélése szerint „a fent előadott jelenet után a harsány éljenzés megritkult, s bár Jókait minden léptén nagy tisztelgő tömeg környerzte, az éljenek nem voltak valami harsogók”.

A következő napon Jókai megtartotta programbeszédét a piactéren. Részletesen beszámolt a pártfúzióról, a Szabadelvű Párt létrejöttének körülményeiről és az új kormány kinevezéséről. A délután folyamán meglátogatta a kaszinót, az olvasókört és a Széchenyi-ligetet, este pedig színielőadáson, majd díszes társas vacsorán vett részt. Június 15-én reggel Szentesről Hódmezővásárhelyre utazott, ahol szintén jelöltként léptette fel a Szabadelvű Párt.166

Jókai távozása után tovább fokozódott a pártok küzdelme. Egymást érték a pártértekezletek, teljes erővel folyt a korteskedés. A 48-as Függetlenségi Párt fő törekvése arra irányult, hogy megnyerje a kormánypárttól tartózkodó volt balközép-párti polgárokat. A kormánypárt — a figyelmeztetés ellenére — Jókai hírnevéből igyekezett fegyvert kovácsolni, de nem idegenkedett egyéb eszközöktől sem. Híre terjedt például, hogy a szentesi takarékpénztár alkalmazottai azzal fenyegették meg a választókat, hogy amennyiben nem a kormánypárti jelöltre szavaznak, felmondják tartozásaikat. Nem tekinthető véletlennek az sem, hogy hajsza indult a Függetlenségi Párt vezére, Buday József ellen. Néhány nappal a választások előtt a városi tanács határozatilag kimondta, hogy Buday József pénztámokot a váltsági pénztári főkönyv vezetése körül tapasztalt mulasztásai miatt nem tartja alkalmasnak a pénztárnoki teendők további ellátására. A közgyűlés június 24-én kimondta hivatalából való azonnali felfüggesztését. Buday József fellebbezést nyújtott be, amelyben meggyőzően cáfolta az ellene felhozott vádakat, s kijelentette, hogy az ellene indított tanácsi eljárás mögött nyílt támadás rejlik anyagi és erkölcsi tönkretételére. Ezt támasztotta alá az is, hogy a vizsgálat során őt meg sem hallgatták. A közgyűlés Buday fellebbezését alaki okokra hivatkozva elutasította. 167

A július 5-én megtartott választás felfokozott érdeklődés közepette ment végbe. Az előcsatározások során már sejteni lehetett, hogy szoros eredményre van kilátás. Mindkét párt maximálisan mozgósította híveit, s ez meg is mutatkozott a választás eredményén. A választójogosultak közül 1033-an adták le szavazatukat. Ebből Simonyi Ernő 524-et, Jókai Mór pedig 509-et nyert el, tehát minimális szavazattöbbséggel ugyan, de az Egyesült 48-as és Függetlenségi Párt jelöltje került ki győztesen. A rend166 SZL, 1875. június 13., június 20.

167 CSML (SzF) 147, 151, 191/1875. Közgy. jgyk.; SZL,. 1875. június 20., július 25.

111