Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
48-as párt (László Imre) 1110 szavazat Balközép-párt (Jókai Mór) 398 szavazat Deák-párt (Kerkápoly Károly) 218 szavazat A szélsőbaloldali 48-as párt tehát elsöprő győzelmet aratott. Az ellenpártok megkísérelték ugyan László Imre mandátumának megtámadását, de eredménytelenül. Említést érdemel, hogy Hódmezővásárhelyen szintén 48-as képviselőt választottak, a megye további három kerületében pedig a Balközép-párt jelöltjei győztek. Vagyis Csongrád megyében a Deák-párt teljes vereséget szenvedett.157 5. A PÁRTVISZONYOK ALAKULÁSA. AZ 1875. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS Az 1872. évi országgyűlési választás kudarca után a Balközép-párt fokozatosan közeledett a kormányon lévő Deák-párthoz; Ghyczy Kálmán tevékenysége révén egyre többeket foglalkoztatott az egyesülés gondolata. 1873 nyarán felerősödött a fúziós törekvés, emiatt a Balközép-párt november folyamán részekre szakadt. A párt „programhű” balszárnya elítélte a kormánypárthoz való csatlakozás szándékát, ezért Mocsáry Lajos és CsávolszJcy Lajos vezetésével kivált a Balközép-pártból. A balközép bomlása kiélezte az ellentéteket a 48-as párt különböző árnyalatai között. Nyilvánvaló volt, hogy komoly politikai sikereket csak akkor érhetnek el, ha sikerül a kiegyezéssel elégedetlenek széles táborát összefogni, erős egységes ellenzéki pártba tömöríteni. A megvalósítás módját illetően azonban nem tudtak megegyezni. A Kossuth támogatását élvező Sirnonyi Ernő és Heljy Ignác által vezetett csoport a 48-as párttal való egyesülésre igyekezett megnyerni a balközépből kilépett baloldali csoportot. Ennek érdekében engedményekre is késznek mutatkoztak. Megítélésük szerint nem a 48-as pártba kell befogadni a Balközép-párt elvhű tagjait, hanem a 48-as névről lemondva, közösen, egyenrangú felekként, új pártot kell alakítani, amely a függetlenséget tűzi zászlójára. Ez megfelelt a Kossuth által kidolgozott parlamenti ellenzéki párttaktikának, mely szerint az összes ellenzéki erőket a függetlenségi zászló alatt kell egyesíteni, tekintet nélkül arra, hogy az állami önállóságot békés parlamenti eszközökkel, vagy újabb függetlenségi harc útján kívánják megvalósítani. Irányi Dániel és csoportja nem fogadta el ezeket az elképzeléseket. Helytelenítették a 48-as párt nevének megváltoztatását, és ragaszkodtak ahhoz, hogy a balközép programhű balszárnya a programazonosság alapján olvadjon be a 48-as pártba, s rendelje alá magát az Irányi-féle pártvezetésnek. A különböző 48-as árnyalatok küzdelméből a Simonyi-Helfy-csoport került ki győztesen. 1873 decemberében a 48-as párt képviselőinek többsége elfogadta a Mocsáry-Csávolszky csoporttal való együttműködést Függetlenségi Párt néven. Az új párt megalakításának előkészítése 1874 márciusában felgyorsult. A 48-as párt március 21—22-i értekezletén határozatiig kimondták a párt megszűnését, s közös programmal egy párttá alakultak Egyesült Közjogi Ellenzék elnevezés alatt. Az Irányi vezette kisebbség nem fogadta el a határozatokat, s kinyilatkoztatta, hogy továbbra is 48-asok maradnak. i57 CSML (SzF) 8/1872. 48-as Népkör választói, jgyk.; 12/1872. Központi választói, jgyk.; Szentesi Lapok, 1872. június 30.; Szentesi Lap, 1872. szeptember L, szeptember 29. (a továbbiakban SZL) 107
