Labádi Lajos: Szentes város közigazgatása és politikai élete 1849–1918 - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 22. (Szeged, 1995)
IV. A kiegyezéstől az első világháborúig
Az Egyesült Közjogi Ellenzék a Függetlenségi Párt előkészítőjének számított. Az 1874. május 17-én Budapesten megtartott országos népgyűlés elfogadta a különböző ellenzéki árnyalatokat egyesítő függetlenségi programot. Ebben követelték az állami önállóság kiterjesztését, a közös hadsereg, közös minisztériumok és a delegációk eltörlését; síkraszálltak az elemi demokratikus jogokért, a széleskörű választójogért, az állam és az egyház szétválasztásáért, a megyei önkormányzati rendszer sértetlen fenntartásáért, az ország területi és politikai egységének megőrzéséért. Alapvető céljuk az ország teljes függetlenségének parlamenti úton való kiharcolása volt. Ennek kifejezéseként az Egyesült Közjogi Ellenzék felvette a Negyvennyolcas Függetlenségi Párt nevet. Az új párt vezetője Mocsáry Lajos lett. Nem egész egy év elteltével hangzott el Tisza Kálmán parlamenti beszéde, amelyben feladta a Balközép-párt programját. 1875. március 1-jén a Deák-párt és a Balközép- párt hivatalosan egyesült, s felvette a Szabadelvű Párt nevet.158 A pártviszonyokban bekövetkezett változások helyileg is éreztették hatásukat. Az országos sajtó tudósításai mellett a szentesi pártvezetők közvetlenül is informálva voltak a központban történt eseményekről. László Imre országgyűlési képviselő levélben számolt be arról, hogy az 1874. március 21—22-i pártértekezleten a 48-as párt egyesült a volt balközép „néhány lelkes tagjával”, és jelezte, hogy az egyesülés „még tágabb értelemben tovább is történend”. A március 26-i keltezésű levelében azt tanácsolta, hogy a szentesi 48-as kör üdvözölje néhány sorban az elvhű ellenzék egyesülését. Tudatta továbbá, hogy az egyesült ellenzéki központ májusban egy országos népgyűlést szándékozik összehívni, s erre elvárják a szentesiek küldötteit is. A május 17-i Pesten tartandó országos ellenzéki gyűlésre a szentesi 48-as népkor részéről Buday József és Aradi Lajos választmányi tagokat delegálták. Buday József május 25-én számolt be a pesti eseményekről. A kör választmánya magáévá tette az ellenzéki gyűlés valamennyi határozatát és tisztelgő levelet intézett a Függetlenségi Párt elnökéhez. Ezen túlmenően határozatilag kimondta, hogy a pesti gyűlés határozatait 200 példányban kinyomtatja, s kiosztja a körtagok és a lakosok között.159 A függetlenségi program lelkes fogadtatása ellenére Szentesen is — akárcsak országosan — gondot okozott a névváltoztatás kérdése. Többen ellenezték a 48-as körnevének függetlenségi körre történő változtatását. Attól tartottak, hogy az új név forradalmi töltete miatt — hiszen 1849. április 14-re emlékeztet — a hatóságok akadályokat fognak gördíteni a szervezkedés elé. A bizonytalankodást jelzi, hogy a 48-as népkör választmánya csak 1874 októberében tűzte napirendre az átkeresztelés ügyét, de döntés ekkor sem született. A névváltoztatásról döntő közgyűlés időpontját november 15-re tűzték ki. E határozattal egyidőben levél érkezett László Imrétől. Ebben sajnálatát fejezte ki, hogy a Függetlenségi Párt végrehajtó bizottságának felhívása ellenére a szentesi 48-as kör késlekedik a nevét függetlenségi körre változtatni, majd hosszan agitált a névváltoztatás mielőbbi végrehajtásának érdekében. A névváltoztatás ügyében meghirdetett közgyűlés a megjelentek csekély száma miatt elmaradt. Az új időpontot november 22-re tűzték ki. A fennmaradt jegyzőkönyv 158 Tóth Ede: A Függetlenségi Párt megalapítása. Századok, 1963/5. sz. 985—1013. o.; Mérei Gyula: A magyar polgári pártok programjai (1867—1918). 360. o.; Magyarország története 6/2. 860—862., 1227. o. 159 CSML (SzF) 48-as Népkör iratai — László Imre levelei; 3—4, 9—11/1874. 48-as Népkör választm. jgyk. 108
