Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 20. (Szeged, 1993)
Szeged szobrai. Bevezetés
ben. Deák Ferenc és Széchenyi István szobrának fölállításával kiteljesedett a nemzet nagyjait felsorakoztató emlékműegyüttes. A városkép pedig nagyjából máig változatlan formában fogadta magába a fölsorolt neobarokk, eklektikus vagy historikus stílusú emlékműveket. Néhány kisebb jelentőségű, itt föl nem sorolt emlékművel, szoborral olyan köztéri együttes alakult ki Szegeden, amely kivételes összhangba került a várost meghatározó korabeli építészettel. A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT E negyedszázad a háborús összeomlás és a trianoni trauma ellenére a szegedi szobrok váratlanul gazdag gyarapodását hozta. Szeged a trianoni határokkal elveszítette korábbi szerepét, és határvárossá lett. A kolozsvári egyetem Szegedre telepítésével (1921), majd a huszas évek végén a klebelsbergi kultúrpolitika eredményeként a várost a magyar kultúra kitüntetett szerepkörű központjává fejlesztették. Hatalmas és látványos építkezések kora következett el; megépült a fogadalmi templom; Rerrich Béla tervei nyomán kialakult a Dóm tér, az Aradi vértanúk terének épületegyüttese, a Hősök kapujával. Sok más gyarapodás mellett éppen ezen építkezések nyomán jutott a város kivételes értékű köztéri alkotások birtokába. A Hősi Emléket Megörökítő Bizottság kezdeményezésére 1917-ben törvény tette kötelezővé hősi szobrok, emlékművek, emléktáblák létesítését. Kezdetben kisebb emlékművek születtek. Szinte minden egykori laktanyába, gimnáziumba, nagyobb közintézménybe jutott belőlük. Különös változatosságban, ötletgazdagságban széles műfaji skálán valósultak meg. A sokféleségben megszületett egy remekmű is. 1937-ben Szeged a korszak legjelentősebb első világ- háborús emlékművével gyarapodott: Aba Novák Vilmosnak a háború valódi arcát víziószerű látomásokkal megjelenítő hatalmas freskójával. Ennek jelentőségét meg sem közelíti a hazai emlékművek átlagszínvonalán megoldott Margó Ede Bajtárs imája című szoborkompozíciója, vagy a nemes egyszerűségével megható emlékjel, Sebestyén Endre emlékkeresztje. Az utolsó, Gách István 1943-ban fölavatott huszáremlékműve esetében már csupán katonás külsőségek megörökítésére futotta az emlékműállító akaratból és a szobrászi képzelőerőből. Emlékművek készültek más célzattal is. Horthy Miklós szegedi megindulásának egyharmadnyi fres- kófölület jutott Aba Nováknak éppen emiatt lefö- désre ítélt művén. Az ellenforradalom 20. évfordulójára allegorikus emlékmű került a Dömötör-torony oldalába, Zala György megformálásában. A Délvidéknek az anyaországhoz való tartozását demonstrálandó céllal készült az irredenta országzászló is. Az építkezésekhez figyelemre méltó épületdíszítő alkotások társultak. Az élre mindenképpen Rerrich épületeinek díszei kívánkoznak, különösen, ha más szerepe mellett díszítő célúnak tarthatjuk a Nemzeti Emlékcsarnok szoboregyüttesét is. A fogadalmi templom néhány fülkeszobra, különösen a főhomlokzaton lévők mellett a síkművészeti alkotások jelentősek, Márton Ferenc mozaikjai, egyáltalán a korabeli egyházi művészet gazdag föltárulkozása és az üvegablakok. A Dömötör-torony Aba Novák festette freskói szintén jelentős értékek. Ha ide számítjuk még Vinkler László petőfitelepi templomfreskóit is, a Szent Imre kollégiumban és az egykori polgári fiúiskola lépcsőházában lévőket, továbbá Kontuly Béla sajnos elpusztult falfestményeit az egyeli
