Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 20. (Szeged, 1993)
Szeged szobrai. Bevezetés
tem Ady téri épületében, megállapíthatjuk, hogy a korszak talán legfontosabb művei éppen a murális műfajokban születtek, főként egyházművészeti témákban. A korszak kiemelkedő fontosságú értéke — a Dóm tér éke — a Nemzeti Emlékcsarnok.3 A hazai emlékműállító gyakorlat mindmáig egyedülálló vállalkozása; legközelebbi, de szerepében mégis távoli elődje a főváros millenniumi emlékegyüttese. Amellett, hogy történelmi arcképcsarnokként tudatformáló erő, egyben a portré- és emlékműszobrászat érdekes tárháza is. A Nemzeti Emlékcsarnok megépülése nyomán kezdték Szegedet a szobrok városaként emlegetni. Ebben a korszakban indult hódító útjára a díszítő szobrászat. Ekkor került helyére a Széchenyi téren a város legszebb díszkútja, kapta meg Szeged a Szent György-szobor másolatát és ekkor készült a Fonóasszony is. Nagyszabású szobortervek ötletei is ebből a korból maradtak ránk. Az alsóvárosi templom köré tervezték a Hunyadiak emlékligetét számos szoborral. E törekvés jegyében került a templom falára a bautzeni Mátyás-dombormű szerény minőségű másolata. A turanista eszmék lázában egy hatalmas Árpád-emlékműegyüttes terve is megszületett. E korszak, túlméretezett vállalkozásai ellenére, jelentősen gazdagította a város köztéri alkotásait. Ez idő tájt kaptak első ízben polgárjogot a szegedi köztereken a friss kortársi művészeti törekvések, és ezzel ellensúlyozták is a korábbi eklektikus-romantikus emlékegyüttes egyeduralmát. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚTÓL NAPJAINKIG A második világháborút követő másfél évtized nem sok újat hozott Szeged köztéri szobrászatában. Sietve elkészültek a szovjet hősi emlékművek a Széchenyi térre, ám e gyarapodáson kívül csak visszafejlődést tapasztalhatunk, hiszen a Horthy-korszak emlékműveinek lebontására is ekkor került sor. Lefödték Aba Novák freskóját, megsemmisítették az irredentizmus és a Horthy-korszak ideológiáját képviselő emlékműveket, buzgó sietséggel több emlékszobrot — legtöbbet méltatlanul — eltávolítottak a Nemzeti Emlékcsarnokból. Az ötvenes évek végén az egyház és az állam megromlott viszonyából fakadóan a legtöbb szakrális szoboremléket, muráliát eltávolították vagy áthelyezték. Az első világháborús emlékművek zömét is ekkor bontották le. A Nemzeti Emlékcsarnokból eltávolított szobrok helyére esetenként szerény jelentőségű személyek portréi kerültek. Mivel Szegedet a korabeli politika csekély jelentőségű határvárossá fejlesztette vissza, kevés építkezésre került sor. Az ötvenes évek elején a Stefánia sétány szobrait eltávolították, hogy helyet teremtsenek az ország első Lenin —Sztálin emlékművének. A kérész életű emlékművön kívül lényeges változásról alig tudósíthatunk, legföljebb Tápai Antal Erkel Ferenc- és Katona József-szobrait említhetjük pozitív példaként. A hatvanas évek beköszöntével és Szeged hirtelen elhatározott fejlesztésével rövid időn belül gyöke3 DM 1935. ápr. 7., DM 1942. aug. 14. Szeged a 99 szobor városa címmel közli, hogy a Nemzeti Emlékcsarnokban 81 szobor van; ezek az állam tulajdonában vannak; a város közterein 18 szobor áll. 12
