Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza
A domborzat. A város életében rendkívüli szerepet játszott a Tisza vízjárása. Tartósan lakott helyek csak az évenkénti kétszeri áradástól mentes kiemelkedéseken jöhettek létre. A Felsó'városban pl. a közlekedés gyakran csónakokon zajlott, a 6 fd sziget között csak kisebb átjárások voltak.157 Az árvíz utáni általános feltöltés a középkori település domborzati nyomait eltüntette. Ennek a domborzatnak az első és egyben utolsó, korszerű módszerekkel készült szintvonalas térképe — a Kir. Biztosság 1879. évi felmérése158 azonban megőrizte a régi domborzatot. Az 1:5000 léptékű, félméteres szintvonalakkal ellátott térkép szintvonalai — a síkrajz nélkül is — szinte pontosan kirajzolják a település főbb tömbjeit. A korai térképekkel egybevetve arra következtethetünk, hogy a tiszai vízmérce — akkori — nullpontja felett 5,5—6,00 m körül lehetett a Tisza árvízszintje. Vagyis ezek a szintvonalak körülfogják a szokásos áradások alkalmával szár azon maradó — településre alkalmas — szigeteket (lásd 2. sz. térkép). Az 1816-ban készült térkép, amely az 1816-os és 1770-es árvíz elöntéseit mutatja, ezzel egyező megállapításokhoz vezet159 (3. sz. térkép). Györífy István használta először ezt a módszert a karcagi határban a kunhalmok és telephelyek vizsgálatánál. Ő mutatott rá arra, hogy az Alföldön főleg a vízrajzi viszonyok tanulmányozása adja kezünkbe egyes emberi telepek keletkezésének és fejlődésének nyitját. Az alföldi embernek a mi szemeinkkel alig észrevehető emelkedések és hajlások jelzésére külön- külön műszava van.160 Az 1816-ban készült árvízi térkép egyébként XVIII. sz. közepére utaló állapotokat mutat. Rajza pontatlan és kezdetleges. Beépítettségében kicsit kevesebbet tartalmaz, mint az 1776-os Bállá Antal-féle térkép.161 Figyelemre méltó, hogy vízrajzi térkép létére az 1731-ben emelt, — a mai Aradi vértanúk terétől az Április 4. útján Alsóvárosig vezető162 — töltés rajzát csak a Bokor utcáig ábrázolja. így a térkép eredetije ebből a korból is származhat, s csak vázlatosan egészítették ki később. A XVIII. sz.-i vízjárta helyeket jól kimutatja, s ezáltal a középkori várost is behatárolja. A Királyi Bizottság 1880. évi talajfúrásai is tájékoztatnak a korábbi domborzatról163. Jellegzetes feltöltődést mutat a Szt. György tér és Zárda u. környéke. A vízszintes altalajra rakódott kultúrrétegek dombszerűen emelik ki ezt a területet. A Dugonics tér helyén korábban mélyedés volt, amelyet mesterségesen emeltek a környező térszínig. A Juhász Gyula u. és Takaréktár u. sarkán a rétegszelvényből világosan kiolvasható a XVIII. sz.-i várárok nyoma. Felsővároson a Római körút felé a kultúrréteg erősen elvékonyodik. A Kossuth L. sugárút vonalán a feltöltés erősebb stb. A domborzathoz hasonlóan a történeti síkrajzi adatokat is számba kell vennünk. A XVIII. sz. legjobb térképét Bállá Antal készítette Szegedről 1776-ban.164 A kitűnő térképnek kiváló ismertetését Csongor Győző közzétette. A következőkben különösebb kommentár nélkül közöljük a térkép átszerkesztett változatát. Az 1850-es tér- 167 168 167 Reizner I. k. p. 184. 158 Forrás 1879/2. 169 Forrás 1816. 160 Györffy István, Alföldi népélet. Bp. 1983. p. 264—265. 1,1 Forrás 1776/1, 1776/2. 168 Reizner I. k. p. 330 = Szeged v. tanácsi jegyzőkönyve 1732. évi 103 lap, s az 1731—32. évi számadások. 168 Talajfúrások Szegeden, Szeged, 1880. A Királyi Bizottság kiadványa, kézirat helyett. (Szeged, Somogyi könyvtárban, hiányosan). 164 Forrás 1776/1, 1776/2, közli: Csongor Győző 1968, 1969,1970. 30
