Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében

jobbra és nem balra tettek engedményeket, ha a kormány számára kényes kérdésről volt szó, vagy ha politikailag nehéz helyzetbe kerültek.

Csizmadia a halálos politikai döfést Ruppert Rezsőtől kapta, aki a nemzetgyűlésben felfedte az Igazság c. lap és a kormány kapcsolatát. Csizmadia erre csak azzal tudott felelni, hogy Ruppert „hazudik”, és ő minden eszközzel meg akarja akadályozni, hogy a földmunkásság — úgymond -— a bolsevizmus karjaiba menjen, még ha Ruppert az ellenkezőjét akarja is.37 Csizmadia ezzel lehetetlenné vált a földmunkások előtt, akik még szocialistának hitték, kényelmetlenné saját pártja vezetőinek és alkalmatlanná a kormány számára, amely egyébként is a szociáldemokratákkal megkötendő paktum létrehozásán munkálkodott.

Augusztus elején a párt tekintélyes vezetői Andaházy-Kasnya Béla, Wohlmuth Ernő és Kálmán Imre elhagyták a párt süllyedő hajóját. Az orosházi országos értekezletről ugyan még úgy tudósít az „Igazság”, hogy ott Csizmadia bizalmat kapott, de ennek már nem volt jelentősége.38 Az orosházi liberális sajtó azonban világosan, az igazságnak és nyilván a közvéleménynek megfelelően fogalmazott: „Szépen indult embersors tragikus bukását láttuk és éreztük előre a piactéren mind... Gyönyörű, irigylésre méltó életpálya delelés nélküli végét, kimúlását láttuk, mely mint a hnom szivar eloszló füstje csak undorító bagószagot hagyott hátra”.39 Szeptember 20-án az „Igazság” már Csizmadia neve nélkül jelenik meg mint „független politikai napilap”. A Népszavában Vanczák János érzelmes rímekben parentálta el.40

Csizmadia bukása után Rásonyi Papp Gedeon kezdte meg a párt újjászervezését. Mint a párt elnöke december elején „A rög” címmel lapot adott ki, amelyet néhány szám után átvett a Magyarországi Munkáspárt. Szervezeti újításokat is bevezettek. A pártvezetőségi üléseket vidéken tartották és nyilvánosan, de csak a vezetőségi tagok szólalhattak fel. így is közelebb akartak kerülni a tömegekhez. Rásonyi azonban nem bizonyult arra alkalmasnak, hogy pártvezető legyen. A kiszombori választási kerületben november elején elszenvedett kínos kudarca is mutatta ezt. Mint gazdag paraszt és volt végrehajtó nem tűnt túlságosan népszerűnek a földmunkások és kisbirtokosok előtt.41

Andaházy-Kasnya és a kivált csoport azzal kísérletezett, hogy új pártot hozzon létre. Az új pártot mint Magyarországi Független Munkáspártot emlegették. Bázisát elsősorban Andaházy-Kasnya mindszenti választókerületének pártszervezetei jelentették, de a hódmezővásárhelyi és az orosházi földmunkásokhoz is erősen közeledett. Az utóbbit megkönnyítette, hogy Kincses Ferenc megnyitotta előtte az orosházi „Alföldi Paraszt Újság” hasábjait. Cikkeiben mindenekelőtt elhatárolta magát a kormánytól és attól a munkáspárti gyakorlattól, hogy tömegeket szállítson a kormánynak. Bírálta a földreformtörvényt, amelyben szerinte ezer és egy mód van arra, hogy a jogos igények kielégítését meggátolják. Leleplezte a kerületében előforduló visszáságokat, a hatóságok erőszakoskodását, a párt vezetőinek csendőrségi zaklatását.42 Mindebben új az, hogy a szociáldemokrácia- és a forradalomellenes támadá37 Orosházi Közélet, 1921. július 13.

38 Igazság, 1921. augusztus 5. és 9. Csizmadia még itt és ekkor is azt bizonygatta, közeledik a forradalom veszedelme. A Munkáspárt kötelessége lenne, hogy vigyázzon, de a miniszterek neki, Csizmadiának nem hisznek, mint annak idején Petőfi Sándornak. Orosházi Közélet, 1921. augusztus 8. és Alföldi Paraszt Újság, 1921. augusztus 11.

39 Orosházi Friss Újság, 1921. augusztus 11.

40 Népszava, 1921. október 7. Vanczák János: Valakinek — akit szerettünk és aki hitét veszté c. versben. A hírlapi tudósításokból kiderül, hogy a politikai bukás Csizmadiát a fizikai vég felé lendítette. Mértéktelenül ivott és teljes rezignációba süllyedt. A Parlamentbe nem járt be.

41 Makói Friss Újság, 1921. november 2. Mindössze 104 szavazatot kapott.

42 Alföldi Paraszt Újság, 1921. augusztus 18., október 6., 23., 27., 30., decemberi 59. és 60. szám.

168