Tanulmányok Csongrád megye történetéből 3. (Szeged, 1979)

Bárány Ferenc: Az álmunkás pártok kísérlete a viharsarki agrárszegénység „nemzeti alapon” történő megszervezésére a Horthy-korszak első évtizedében

sokat a régi pártvezetés és Csizmadia elleni támadások levették napirendről, a nacionalista propagandát is felfüggesztették. Valószínűleg így is demonstrálni akarták a párt progresszív jellegét, hogy a szociáldemokrata párt felé hajló szegényparasztokat, földmunkásokat könnyebben megszerezhessék. Andaházy-Kasnya Csizmadia „eredeti” politikája folytatójának vallotta magát. — Kísérletét azonban nem koronázta tartós siker, a Munkáspárt együtt maradt, sőt az 1922-es évben a választások alatt megerősödött. A megújításban központi szerepet játszott a fiatalabb, energikus és Csizmadiánál jóval koncepciózusabb dr. Dénes István, fővárosi ügyvéd, akit e szerepre a felsoroltakon kívül orosházi származása is alkalmassá tett. (Apja Orosházáról vándorolt Erdélybe.)

3. A Munkáspárt az 1922-es országgyűlési választásokon, a hatóságok fellépése a vesMlyes méreteket öltött mozgalom ellen

Dénes István 1921 végén, 1922 elején tűnt fel a pártban. Először a párt ügyésze, majd a párt új lapjának „A rög”-nek főszerkesztője, a Munkáspárt tényleges vezetője.

Dénes vezetése alatt a Munkáspárt a korábbinál is erőteljesebb földreform-propagandát folytatott. Ennek hatását mindenekelőtt az teszi érthetővé, hogy akkor kezdődött a földreformtörvény végrehajtása, ez idő tájt jelentkeztek már az ellentmondások is, a parasztság-földmunkásság körében valóságos földszerzési láz uralkodott, amelyet a párt agitációja persze maga is fokozott.

Dénes földreformmal kapcsolatos nézeteit szocializmus- és forradalomellenesség, nacionalizmus és utopisztikusság jellemezte. A történelmi Magyarország területi csökkenésének okát abban látta, hogy a környező nem magyar népek földhöz jutottak és így gyorsabban szaporodtak, azaz a magyar állam alapjait aláásó csendes földreform folyt. A revízió feltétele ebből következően a magyarság földhöz juttatása, hogy az gyors szaporodásra legyen képes. A föld, szerinte a termelés különleges tényezője, azt nem lehet szaporítani mint a tőkét. Ennek megoszlásától és kezelésétől függ az egész nép és az állam léte. Erkölcsi szempontból kifogásolható, „Isten akaratával” ellentétes, hogy egyesek kezében rengeteg föld halmozódott fel, sok ezer ember pedig nem tud megélni. A haza védelme is azt követeli, hogy lehetőleg minél több embernek legyen földje. Abban a kérdésben, hogy a kisüzem, vagy a nagyüzem-e a termékenyebb, igen figyelemre méltó módon érvel: „...nem az a fontos, hogy a nagy vagy a kisbirtokos termel-e többet, hanem az, hogy kik élvezik egyáltalán a termelés gyümölcseit?”43 (Kiemelés az eredetiben) Hiába termelne a nagybirtok 6 q búza helyett 20 mázsát holdanként, a szegénynek abból sem jutna nagyobb darab kenyér

Dénes szigorúan a föld magántulajdonának alapján állt, elutasította a kollektív tulajdon eszméjét. „A föld népe a maga józan eszével tisztán látja, hogy a föld csak egyéni kezelés mellett művelhető helyesen és teljes odaadással”.44

A Nagyatádi-féle földreformról megállapítja, hogy „csak azért csinálták, mert a magyar nép azt követelte, s e követelés elől az ellenforradalmi, a reakciós kormány s a nemzetgyűlés sem térhetett ki. E törvény inkább taktikai lépés volt, mint komoly törekvés”.45 Adatokkal támasztja alá nagyon is könnyen bizonyítható igazát.

Dénes István Henry George alapján a földértékadót tekinti annak a csodaszernek, amely megoldja a földreform problémáját. A progresszív földértékadó megszüntetné a földjáradékot, a földbirtokosok igyekeznének megszabadulni felesleges és

43 Dr. Dénes István: A földreform Magyarországon és a földreform jelentősége. Bp., 1923.20. 1.

44 I. m. 40. 1.

45 I. m. 41. 1.

169