Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig

hogy egészen teljes legyen az eszköztár, az ellenzék jelöltjének, Ludvigh Jánosnak diadalkaput állító polgárok, kik az ország címeréről — véletlenül vagy akarattal — lehagyják a „szent koronát”, „republikánusnak denunciáltatnak” és „csalfa szent agodalommal” vezércikkeznek „a forradalom rémeiről.”44

Egyenrangú ellenfél városában már ekkor, ha fegyverei nem is egyenlőek. De saját pártjának országos vezetőségénél is tud egyenrangúként fellépni, ha pártjának helyi érdekei indokolják. Maga mögött érzi a tömegeket s ennek hangot is mer adni. „Isten látja lelkemet, én soha semmit nem Ígértem a népnek. Mégis meglehetősen bíznak bennem... Engem, Szüts Ferenczet és Tóth Sándort, három iparost bízott meg a nép: hogy önökkel közvetlenül alkudozzunk, szükség esetén személyesen felmenve intézkedjünk.45 — írja Jókaihoz.

Levélben és táviratban többször is felkeresi pártjának országos vezetőségét, elsősorban Jókait, hogy személyes megjelenésükkel is segítsék elő a szegedi ellenzék választási sikerét. Jókai azonban nem jelenik meg, képviselőtársai sem. A balközép, ennek ellenére, győz. A győzelem, a részlegességében is imponáló győzelem, így valóban Bakay és az őt támogató alsóvárosi iparosok és parasztok érdeme. Erről majd több mint tíz év múlva, Bakaynak személyes bukása fölötti mérleg megvonásakor, maga a győztes kormánypárti értékelés is tanúbizonyságot tesz.

Az értékelés és tanúságtevés az 1869-es szegedi választás után ekkor azonban még Bakayé. Cikkei A „Hon”-ban mind a kormánypárt eszközei és módszerei, mind a lehetőségeit fel nem ismerő és ki nem használó ellenzék magatartása fölött megvonja a maga mérlegét. S teszi ezt olyan erkölcsi fölénnyel és politikai éleslátással, mely a vidéki dimeziókból rég kinőtt vezetők sajátja lehet csak.

A rövid pár hetes időkben egymást követő két cikk közül az első. „A választások után”46 a kormánypárti sajtó és vezetőknek a lezajlott eseményekkel kapcsolatos reagálásait értékeli ki. Világosan felismeri, hogy a kormánypárt valódi program nélkül csak a hatalom megtartására s ami ezzel együtt jár, a hatalom puszta haszonélvezésére képes, s a vele szembenállókkal szemben érvelésre nem, csak rágalmazásra. S éppen ezért számukra az ellenzéki választók „mind az éretlen néphez, a mezítlábas nyers tömeghez, a proletársághoz, a fűzfapárthoz tartoznak.”

S mivel a nagyobb távlat és koncepció nélküli kormányzás csak zsákutcát s általános csődöt eredményezhet mind a nép, mind a történelem előtt, Bakay is megvonja a mérlegét a korszak vezető tényezői: az uralkodó kasztok s a rendszer fölött. S a végső eredmény, a rendszer fölötti ítélete megfogalmazásában is annyira teljes és igaz, hogy ahhoz immár az egész színjáték befejezése, a rég összecsapódott függöny előtt sem tudnánk mást mondani. „Kezetekben volt a vezéri zászló, a sors adta kezetekbe, s ti azt sárba dobtátok, vagy gyáván, vagy érdem szerint kiadtátok onnan, ne zúgolódjatok a sors ellen, mert tiétek a mult, a népé a jövendő. Alkudja tok meg a magyar néppel, miként megalkuvátok másokkal, mert bizony rövid idő múlva belátjátok, hogy a föld nélkületek is megfordul sarkában.47

De nem kevésbé helytálló saját pártja vezetőiről, a választás alatt követett taktikájáról adott értékelése sem. „Válútra jutottunk.”48 — mondja már cikkének címében is, világosan jelezve az addig követett gyakorlat hibás és elégtelen voltát „Az ellen44 Közlemények. A szegedi ellenzéki (baloldali) központi bizottmánytól a választókhoz. Szeged, 1869. Bába Imre. 1. sz. 4. p.

45 Bakay Nándor: — Jókaihoz. Jókai Mór levelezése. Akadémiai Kiadó. Bp. 1875. (Levelezés II.) 448. levél.

46 Bakay Nándor: A választások után. A Hon, 1869. március 29. 7. évf.

47 Uo.

48 Bakay Nándor: Válutra jutottunk A Hon, 1869. május 26. 7. évf. 119. sz.

273