Tanulmányok Csongrád megye történetéből 2. XIX. század (Szeged, 1978)

Papp János: Bakay Nándor indulása és politikai pályája – a végső kudarcig

zék nem szervezkedett. Volt kerület, amely keresve keresett kebelében nem található ellenzéki jelöltet, s a párt elfeledett ilyent felállítani; választottak Deák-pártit. Volt kerület, a hol népszerűtlen emberek erőszakoltattak a párt által, s akik óhajtva valá- nak, mellőztettek, akadályoztattak.”49 — áltapítja meg, de egyben a végeredményt is: „a bement vezérek tábortalan tábornagyok lesznek, s a táboruk vezértelen csapat; a mely valamely határozott csapathoz, vezérrel bíróhoz fog csatlakozni.”

E meglátásai végeredményeiként variálja újból és újból: „Nem csak Szegeden, hanem az ország legnagyobb részében az ellenzék olyan elemekből áll: a melyek határozott politikát követelnek.”50 Ekkor még bízott a bihari pontokat valló ellenzéki Tiszában, helyesebben: programjában. Amit hibának tart, az egész cikkének summázata is: „Régen hangoztatják a kormánypárt lapjai, hogy a balközépnek nincs programja. Azonban ez nem áll. Azonban épen az a hiba, hogy van programja, de ezen programot szigorúan és lelkiismeretesen maga a vezérkar sem tartja meg.”51 E cikkek végső kicsendülése a közösügyes politikai Magyarország álharcaiból való egyre fokozódó kiábrándulását jelzi. Még számos évig sodorja magával a megszokás, az eszmék és formák hullámverése, melyekbe oly rég ágyazódott, s talán az is, hogy egyszerűen nem tud még elképzelni más keretet, mint az ismert régit. Ám a következő években már kezdi megfogalmazni azokat a politikai s társadalomformáló' gondolatait, melyek, ha nem is egyetemesen újat, de sajátosat és egyénit jelentettek a kor megszokott s megkövesült eszmerendszerei között.

V

Bakay politikai fejlődésében 1869 végével nagy fontosságú változás következik be. Felelős szerkesztője lesz a hetenként kétszer megjelenő Tiszavidéki Újságnak. A „Nemzetgazdászati és népművelődési közlöny” alcímmel ékeskedő lap nem sokáig él, egy teljes évet sem. S ez idő alatt is szüntelenül küzdenie kellett puszta létezéséért, alacsony példányszáma miatt. E mellett nem maradtak el időről-időre a hatóság okve- tetlenkedései sem.

A lap bevallottan a szegedi ellenzék szócsöveként indult. Mert az bár Szegeden komoly társadalmi bázissal rendelkezett s az 1869-es választáson győzelemre vitte Ludvig Jánost, nem rendelkezett állandó sajtóorgánummal. S a közben kormány- pártivá átvedlett Szegedi Híradó tendenciózus és minden erkölcsi gátlástól mentes támadásaival szemben teljességgel védtelen maradt. Ezért félő volt, hogy az ellenzék vezető embereinek állandósult erkölcsi-politikai lejáratása végül a tömegeket is szétzülleszti a „megverem a pásztort s szét széled a nyáj” rég bevált elve s gyakorlat szerint.” ...végre mi beláttuk, hogy ezen lélek és időt emésztő harcz, a hol az egyik fél lefelé szüntelenül gáncsol és ártalmaz, fölfelé dicsér, hízelkedik, és mint az alsóvárosi diadal kapunál, még árulkodik is; végre is megbuktatja közügyeinket. Elhatároztuk, hogy más oldalról is megvilágítjuk a közkérdéseket, s a lapot megindítottuk.” — 52 írja programadó indoklásában.

Bakay e lap szerkesztésében is óvatos és mértéktartó, mint mindig, ahogy ő mondja: „Tervünk őszinte és nemes vala, megróni minden közmulasztást, a mi a

49 Uo.

5* Uo.

51 Uo.

52 Bakay Nándor: A közbéke érdekében. Tiszavidéki Újság, 1870. február 10. 2. évf. 12. sz. 1. p. A lap főmunkatársa Rubin Miksa volt, feltehetően azonos a Kretovics József visszaemlékezésében szereplő „Rubin úrral”. MMTVD 1. köt. 48. p.

274