Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)
RÓNAY JENŐ (1854–1921)
tériteket a valóságtól eltérőleg a nagy közönség tudomására, mintha a hmvá-sárhelyi közgyűlés a DMKE botránya lett volna. [...] A tisztiszék pártatlan bizottság által vizsgáltatta meg az összes vádakat és a vizsgálat eredménye felette megnyugtató volt, mindennek dacára az egyesület igazgatósága nem támogatta az elnökség javaslatát, és nem akarta a saját táborunkból támadt árulkodókat a magyar bíróság ítélőszéke elé állítani. [...] Nem terjeszkedhettem ki jelen búcsúlevelem során annak a fejtegetésére, hogy vájjon az elnökségnek vagy az igazgatóságnak van-e igaza, hanem csak egyszerűen konstatálnom kell azt, hogy az egyesületet vezető két faktor nézetei nem egyeznek meg. És éppen azért késztet az igaz szeretet, mellyel a DMKE feladata iránt viseltetem, visszavonulásra, hogy így módot nyújtsak új elnökválasztás útján az elnökség és igazgatóság közötti nézet-egység helyreállítására. ”83 November 25-én ülés volt Szegeden, amelyen felolvasták Jenőnek az elnökségről való lemondó levelét. Az ülés egyhangúan bizalmat szavazott úgy Jenőnek, mint Gallovich Jenő főtitkárnak. Jenő lemondását azzal indokolta, hogy mivel az elnökség és az igazgatóság között nézeteltérés támadt, arra nézve, hogy a Hódmezővásárhelyen történteket, amelyeket a hírlapokban ferdén állítottak be, minő eljárás indíttassák, lemond. Az elnökség ugyanis sajtópert akart indítani, míg az igazgatóság úgy döntött, hogy megelégszik a tisztiszék által lefolytatott vizsgálat nyilvánosságra hozatalával. Az igazgatóság a lemondás bejelentésére azt határozta, hogy küldöttséget meneszt Jenőhöz, felkérvén, hogy azt vonja vissza. Az 1907. december 22-én Szegeden tartott közgyűlés - amely hivatva volt új elnököt választani, és amelyen a támadók is jelen voltak - egyhangúan Jenőt választották meg újból elnöknek és ezt meg- sürgönyözték. Jenő azonnal válaszolt, hogy a választást nem fogadja el. A DMKE aztán olyan agilis elnököt többet nem kapott, mint Jenő, és a szépen fejlődésnek indult intézmény lassú sorvadásnak indult, majd pedig 1913. november 23-i igazgatósági ülésen válságba jutott. Ezen az ülésen ugyanis, melyen Jenő elnökölt, bejelentették, hogy báró Dániel Ernő az elnökségről lemond. Andreics [János] min. tanácsos, az új budapesti osztály elnöke hevesen támadta a szegedi központot, hogy átirataiban folyton dorgálja az új osztályt a régi és feloszlatott osztály adósságaiért, és kijelentette, hogy amennyiben a központ a jövőben nem hagy fel ezzel a szemrehányással, úgy ő maga azon lesz, hogy a belügyminiszter vizsgáltassa felül a DMKE működését, és annak vagyonkezelését. Javaslatára az igazgatóság egyhangúlag elhatározta, hogy bizottságot küld ki a DMKE-t érintő különféle közművelődési, birtokpolitikai, ipari és kereskedelmi részletkérdések pontos kidolgozására. Az elkeseredett Gallovich Jenő főtitkár erre bejelentette, hogy a 10 évi munka megőrölte az idegeit, és kéri, hogy 1914. július í-jétől évi 4000 koronás nyugdíj mellett nyugdíjazzák. Ezt a kérelmet a legteljesebb morális elismerés mellett teljesítették. Másnap, november 26-án a Szegedi Híradóban egy hosszú * *3 Uo. 1907. nov. 26.3. 464
