Rónay Elemér – Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története - Dél-Alföldi évszázadok 30. (Szeged, 2012)

RÓNAY (OEXEL) JÁNOS (1809–1867)

János nem sajnálta a költségeket. De nem csak akkor, amikor a lányok már nagyok voltak, hanem az előtt is nyílt házat vittek, amely alig volt vendég nélkül, akik igen fesztelenül érezték ott magukat. Gyakran szólt a cigányzene, Puka Jancsi makói prímás bandája játszott.35

De mielőtt Zomborra hazamentek lakni, és János Nagyszentmiklóson volt főszolgabíró, akkor is állandóan vendégeskedtek. Erről Dr. Schreyer Viktor velük közel egykorú oda való ügyvéd így ír: „Megemlékezem azokról a kedves évekről, amikor Zombori Rónay János kedves és szép feleségével Karácson Emíliával, mint főszolgabíró itt lakott. Rónayné volt a központja minden társadalmi mozgalomnak. Mióta Szentmiklós áll, nem voltak olyan fényes bálok, mint azok, amelyben ő volt a bálanya, de sikerültek is ezek, mert Emília nagyságának egy tekintete elég volt, hogy nemcsak az akkor itt állandóan tartózkodó huszártisztek gróf Vécseyvel, a későbbi aradi vértanúval az élén, de a civil ifjúság is tűzbe menjen. Örökké emlékezetesek maradtak azok a téli szánkirándulások Csanádra, Zomborra, amelyek után volt táncmulatság, ro- gyásig tele asztalokkal jó makói zene mellett, reggelig. Nagyon demokratikus érzésű nő volt Ő nagysága és az intelligencia minden árnyalata nála igen szívesen volt látva. Nagyon népszerű volt, ami ismét később főijének és még utóbb fiának is megkönnyítették a képviselővé való választását és még a Rónay Ernő szeretett képviselőnknek népszerűsége is az időtől fogva datálódik.”36 Ehhez hozzáfűzhetem még, hogy Kiss Ernő, aki szintén egyike az aradi 13 vértanúnak, egy időben szintén állomásozott Nagyszentmiklóson, és nagyon jó barátságban volt Jánosékkal. Mint Mili néni egyszer előttem említette, harmadik fiát Kiss Ernőre való emlékezésként kereszteltette Ernőnek.

A vendégeskedés otthon, Zomboron sem maradt abba. Abban az időben nagyon patriarchális élet folyt Zomboron. Szokásban volt, hogy a parasztesküvők után a násznép sorra járta az úri lakokat, s az udvaron táncoltak. Ilyenkor az uraság is közéjük vegyült, és a fiatalság, Jánosnak Marcsa és Lenke lánya vígan járták a parasztlegényekkel a csárdást. Táncolt ott akkor, aki csak akart, az urak, gazdatiszt, cselédség, mind együtt.37

A cigányzene mellett komolyzenei programokra is sor került náluk. Kiemelkedő és különleges esemény volt 1864. november 28-án Reményi Ede nemzetközi hírű hegedűművész zombori vendégjátéka, aki a megye városaiban tett fellépései sorában meglátogatta Rónay Jánosékat, és egy napot náluk töltött.38

Nem csoda, hogy a sok elemi csapás, a sok gyerek, a családi viszonyok, a folytonos vendégeskedés, a jótékonykodás, a politikai zavarok, a hadjárattal

35 Kassai (Kossitzki) Vidor emlékezései. Sajtó alá rendezte: Kozocsa Sándor. Bp. 1935.15. A makói cigányzenekarok, különösen Puka Jancsi (1814-1894) és zenekara rendszeres közreműködői voltak a környékbeli földbirtokosok által adott báloknak, estélyeknek. Felletár Béla: Makói prímások és zenészdinasztiák. Cigány zenészek a magyar nemzeti zene szolgálatában. Makó, 1997. 40.

36 Schreyer Victor: Nagyszentmiklós traditionalis monográfiája, i. m. 61.

37 Kassai Vidor emlékezései, i. m.

38 Felletár Béla: Makói prímások és zenészdinasztiák, i. m. 33.

163