Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
ciaország már köztársasággá is alakult, akkor magyar bírók a demokratikus elvek puszta olvasását halálbüntetéssel sújtották. A Martinovics-per a nemzet nagy része előtt ma is homályban van. Az iskolás könyvek éppen csak érintik a Vérmezőnek tragédiáját. Értesülésem szerint Varga Ottó137 történetkönyvében igazságosan megírta a pert, de a minisztériumban könyvének ezt a részét kihúzták. Hivatalosan úgy szeretnék feltüntetni, hogy Martinovicsék államfelforgatók voltak, s azért kellett bünhődniök. Legelőször egy német munka foglalkozott a hires perrel. Névtelenül 1800-ban jelent meg „Der Majestäts Process in Ungarn” cim alatt. (Felségsértési per Magyarországon.) Ha a kátéolvasásban felségsértést is lát, a vértanukról tisztelettel ir. A magyar Írók közül Fraknói Vilmos138 munkája legterjedelmesebb. Könyve 1880-ban jelent meg „Martinovics és társainak összeesküvése” címmel. Az iró gazdag adattal dolgozik, de szolgalelkü szellemmel. Valóságos kegyelethiéna. A vértanuk csontjából emelt magának lépcsőt a püspöki székbe. Kossuth Lajost is felháborította Fraknói elfogult bírálata, s a „Századokéban irt cikkében Fraknói jellemzését „psychologiai lehetetlenségének minősiti. Pulszky Ferenc139 is elitéli Fraknóit, s csak azt hozza fel mentségül: „hogy Fraknóinak a szerencse mindig kedvezett, jobb korban élt, mintsem érthetné a forradalmi küzdelmet, szemben egy minden reformot ellenző kormányrendszerrel.” Jellemző a mai magyar állapotokra, hogy a ki legyalázza a nemzeti függetlenség mártírjait, abból püspök lesz. A többi iró igazságos. Pulszky Ferenc „Martinovics és társai” cimü munkájában azt Írja: „A nemzet Martinovicsékban az uj kor eszméinek, a szabadságnak vértanúit tanulta tisztelni, s a bírák részrehajlatlanságát nem tudja fölfedezni e perben, mely I. Ferenc szerencsétlen uralkodását véresen vezette be”. Marcali Henrik140 most megjelent könyvében, „Magyarország történeté”-ben megírja, hogy pogány törvénytiprás volt Martinovicsék elitéltetése, mert társaságuk „irodalmi társaság volt, ha nem is politikai cél, de mindenesetre politikai eszköz nélkül”. 137 Varga Ottó: történetíró és tanár, szül. 1853., megh. 1917. Budapesten. Középiskolai tanári oklevele megszerzése után 1880-1891. aradi, azután budapesti főgimnáziumi tanár. Önálló művei : Aradi vértanuk albuma ; ... 138 Fraknói Vilmos: 1874-ig Franki Vilmos (Ürmény, 1843. február 27. - Budapest, 1924. november 20.) történetíró, váradi kanonok, arbei címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia titkára. 139 Pulszky Ferenc: Eperjes, 1814. szept. 17. - Bp., 1897. szept. 9.): politikus, régész, művészet- történész, az MTA tagja (1. 1838, r. 1840, t. 1841, ig. 1873). ~ Ágost és Károly apja. Miskolcon, majd Eperjesen tanult. 1832-ben elvégezte a jogot és jurátus lett. 1833-tól hosszabb utazásokat tett Itáliában, Ny-Európában. Mint jurátus az 1832-36-i ogy. ifjúsági mozgalmaiban vett részt, 1836-ban újból hosszabb utazást tett Ny- Európában. 1839 40-ben Sáros vm. követe. Az 1840- es években a Pesti Hírlap és az augsburgi Allgemeine Zeitung cikkírója, a reformellenzék tagja. 1848-ban pénzügyi államtitkár Kossuth mellett, majd a bécsi m. külügymin.-ban államtitkár, Angliába utazott, ahol eredményes sajtó- és eredménytelen diplomáciai tevékenységet fejtett ki Mo. érdekében. Emigrációban maradva Kossuthot elkísérte amerikai útján, 1860-ban megbízottjaként Torinóba ment. 1866-ban hazatért és Deák politikájához csatlakozott. Előbb Szentesen, utána Szécsényben választották meg Deák-párti programmal ogy.-i képviselőnek. 140 Marcali Henrik: (Marcali, 1856. ápr. 3. — Bp., 1940. júl. 21.): történetíró, egyetemi tanár, az MTA 1. tagja (1893). Tanulmányait külföldön (Bécs, Párizs, Berlin) is folytatta. 1878-tól a bp.-i gyakorló gimn., 1895-től a bp.-i egy. tanára. Haladó magatartása miatt a Tanácsköztársaság bukása után szabadságolták egy időre, majd 1924-ben végkielégítéssel elbocsátották. 222
