Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
gyár szív egy-egy köztársasági akna volt, tele keserűséggel, szabadságszeretettel, elszántsággal, s a debreceni robbanás új eget és új földet teremtett. A pogány zsarnokság az oltárokat újra lerombolta, de az Isten, a népfelség eszméje nem halt meg. Valahányszor szabad lélegzethez jut a nemzet, azonnal éledni kezd a republikánus tűz. Az 1905-iki nemzeti ellenállásban már köztársasági érzések is nyilvánultak. A vezérlő-bizottság elnökének, Kossuth Ferencnek szive - ez a különben antiforradalmi szív - is tüzet fogott az izzó levegőben, s a Revue Bleueben120 1905. julius 8-án azt Írja: „Ország nélkül nincs király, de a nemzetek királyok nélkül is megvannak”. Lapunkat is a nemzeti szükség, az élő, jogait érző köztársasági eszme parancsa teremtette meg. Nem haragszunk a Pesti Hírlap cikkírójára. Kedélyes egy ember lehet. A köztársasági eszméről nem vesz tudomást. A világtörténelmi eseményekből sem csinál kásust. Szerinte a francia forradalom, ez a minden idők legnagyobbszerű, krisztusi drámája nem volt egyéb, mint „Páris véres mulatsága”. Lamartine szavaival tanítjuk meg a történelmi igazságra: „A forradalom öt évig tartott. Ez öt év öt század Franciaországra nézve. E forradalom nyomán a világosság a látóhatár minden pontján feltűnik egyszerre. Az előítélet hátravonul. A zsarnokság remeg. A trónusok összeomlanak. E forradalom az emberi értelem ügyéért ezerszerte dicsőségesebb, mint a hadsereg későbbi diadalai. Ez a világnak elidegeníthetetlen igazságokat hódított meg, az emberi uralom határát szélesítette. E forradalom véréből született új életre a köztársasági eszme. Az eszmék emberi vérben növekednek. A revelátiok vérpadokról szállanak alá. Valamennyi vallás vértanúk által isteníti magát”. Legyenek áldottak a magyar köztársasági eszme szentjei: a Vérmezőnek, az aradi Golgohának vértanúi! 120 Revue Bleue: Politikai és Irodalmi Lap, 1883-1913 között. 209
