Kőszegi Barta Kálmán: Kései kuruc - Dél-Alföldi évszázadok 29. (Szeged, 2010)
MAGYAR NEMZET
bakáinak megvillanó szuronyaitól. A békés fejlődés áldásos munkájára való fejedelmi biztatáskor a végtelen nyomornak és szenvedésnek királyi jókívánsága csendül meg fülünkben. Szürke, felleges volt a lelkek égboltozata a koronázás emlékének ünnepén! Betelt az én profécziám. A lelkek szürke fellegében én a jövő ragyogó napját látom. A nemzeti önérzetnek, a történelmi hivatottságnak, a szabadságszeretetnek napját. E felleg rejti méhében az akaratot, az öntudatot, az elszántságot. Az utczák csendjében a nemzeti önérzet diadalmas ébredését hallottam. A hétköznapi ruhában Magyarország függetlensége százszorszent munkájának ünnepi köntösét láttam. A ki nem tűzött zászlók helyébe Kiss Ernő véresre lőtt mellényét, Kossuth szemfedelét varázsolta elém a lázas képzelet. Fényes, ragyogó ünnepe volt a szivemnek! Ha a munkában olyan erős lesz akarata a nemzetnek, milyen méltóságteljes volt önérzete az ünnepléskor, úgy nem aggódó várakozással, hanem ujjongó reménynyel nézhetünk a jövő elé. Ha az ünnep csendjében megdobbanó szive olyan fenséges marad a munka zajában is, akkor e munka a nemzeti fejlődésnek örök áldásává lesz. Az ünnepen megmutatta a nemzet, hogy mer - nem tenni. Mutassa meg a munkában azt, hogy tud is, akar is, mer is tenni, cselekedni. A lelkek fellegéből áldó harmatot, termékenyítő esőt várunk, de ha kell, villáma is legyen! Száraz a föld. Az alkotások földje. Uj erőt nem kapott. A régit kiszipolyozták. Hitet, reményt, bizalmat vetettünk, aratásra várunk. Aratás előtt nem ünnepelünk. Hanem dolgozunk. Dolgozunk becsülettel, szorgalommal. Nem feledjük ugyan a múltat, de nem törjük bosszún az eszünket. Szivünkbe rejtjük a múlt annyi gyászos emlékét, s nem engedjük, hogy azt rikító ünnepi köntösbe öltöztessék. Nem mutogatjuk sebeinket, de nem is hálálkodunk érte. Várunk. Türünk. Nem ujjongunk, de kétségbe sem esünk. Nem ülünk örömünnepet, de halotti tort sem rendezünk. A koronázás negyvenedik évforulójánál megálltunk egy napra. E nap nem lesz koporsója a múlt nehéz szenvedéseinek, és nem lesz bölcsője egy szebb jövő reményeinek. Azért nem időzött sokáig a nemzet. Azért nem parádézott. Reánk más, nagyszerű napok várnak. Nem az ünnepnek, hanem a munkának napjai. Annak a munkának, mely hivatva van megteremteni a nemzet igazi ünnepét, a függetlenség, önállóság kivívásának szent ünnepét. Akkor, csak akkor fogunk ünnepelni! Addig dolgozunk! MAGYARNEMZET 1907. junius 14. Erdők zúgása. Irta: Dr. Nagy György Megmozdultak a székelyföldi erdők! Kérni jönnek, hogy az ártatlan rabságból felszabadittassanak! Az összes székelyföldi közbirtokosságok kiküldöttei az erdők hazájából, a szegénységében is kedves otthonból hosszú útra indulónak, hogy a földmivelésügyi miniszter előtt is kifejezést adjanak annak a jogos panasznak, annak az igazságos kérésnek, mely mindnyájunknak panasza, mindnyájunknak kérése. 165
