Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Szabadkáról (Bács)Madarason át Baja felé húzódott a határvonal, ugyanis mindkét helyen déli szláv neveket jegyeztek le az 1570-es években.

39 Az etnikai határ Duna menti szakaszának kijelölését megerősítik a kalocsai náhijéről készült 1548-as török összeírás adatai.

40 A fent leírt határvonal jelzi a déli szláv népességnek a 16. század végéig északi irányban kirajzolódó akciórádiuszát, ugyanis ezen vonaltól északra főképp a Homokságon már aló. század második felében téres vidékek lettek lakatlanok, ott mégsem találkozunk szláv nevekkel a forrásokban. Bizonyára a két nagy város: Kecskemét és Szeged lakossága hasznosította e pusztákat. A Maros folyót is éppen csak átlépték a szlávok, északabbra azonban nem húzódtak. A bemutatott helyzetkép azonban rövid idő elteltével a 15 éves háború eseményei következtében újra módosult. A 15. és 16. századi népmozgások, amelyek az Alföld déli részén játszódtak le — az északi és keleti területeket nem érintették —, befolyásolták a városok népességének alakulását. A helyzet változása azonban nem sematikusan, hanem korszakonként változó és egyedi módon történt. Sajátos az Al-Duna melletti Keve (Kovin) esete. A virágzó mezővárosba raguzai, azaz dalmata kereskedők érkeztek, akik akárcsak Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovica), Budán, Nagybányán és Sárospatakon létrehozták kereskedő telepüket.

41 A török veszedelemre hivatkozva I. Ulászló király engedélyével költöztek később, 1444-ben a Csepel-szigeti Ráckevére.

42 Magukkal vitték nyilván a hozzájuk csatlakozó, velük kapcsolatban álló szerbeket. A 15. században nemcsak egyéni vagy csoportos bevándorlók érkeztek. Balkáni hadjáratairól Hunyadi János ugyancsak hozott magával déli szlávokat, akik egy részét hódvásárhelyi birtokán telepítette le. 1455-ben kiadott oklevelében ugyanis megparancsolta a hódvásárhelyieknek — Márton fia Ferenc bírónak, az esküdteknek, továbbá az ott élt összes népnek valamint a magyar és szláv (tam hungaris quam sclavis) jobbágyoknak —, hogy Szentkirály birtokot adják vissza a Gyáli Kakasnak és rokonaiknak.

43 A vásárhelyi déli szlávok emlékét a 16. század második felének török adóösszeírásai őrzik. A település utcanevei között 1560-ban, 1570-ben és 1579-ben szerepel a Kanizsa utca, az első összeírásban pedig a Kazsó utca is.

44 Az előbbinek a jelentése: „hercegé, kenézé", az utóbbié: „bunda, bekecs".

45 A szláv eredetű utcaelnevezések még a 16. század második felében is őrizték eredeti lakóik nevét, jóllehet ez idő tájt az utcáknak magyar lakói voltak.

46 Amíg számos utca illetve városnegyed neve Vásárhelyen a középkorból áthagyományozódott a 18. század idejére, addig a két szláv eredetű utca neve az idők múltával kitörlődött az emlékezetből.

47 A Brankovics családdal rokon Jaksicsok közül István és Demeter 1464-ben kapta Nagylakot, a Maros parti mezővárost és a hozzá tartozó uradalmat Mátyás királytól. A Szerbiából érkező új földbirtokosok jobbágyaik jelentős részét magukkal hozták, akiket 39 Uo. 40 VASS 1979. 7-60. 41 TUBERO 1994. Bevezetés. 7. 42 SZAKÁLY 1991. 14. 43 KÁROLYI OKLT. 306. 44 VASS 1980/a. 19-20., 28-29. 45 FNESZ 1997. I. 702. II. 191-192. 46 VASS 1980/a. 28-29. 47 HMV története I. 367-369. A vonatkozó részt Kruzslicz István írta.