Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
Nagylakon és az uradalom 85 falujának egy részében telepítettek le. 48 Az itt élt magyarok mellé helyezett szlávok utódait helyükön találhatták a 16. század közepén beköltözők, hiszen a defterekben — mint említettük — népes vegyes lakosságú településként jelent meg Nagylak aló. század második felében. Sajátosan alakult azon városok helyzete, mint például Becse, Becskerek és Temesvár, amelyek aló. század közepén mélyen a hódoltságba kerültek. Amint a korábbiakból láttuk, Becsén és Becskereken a kor demográfiai viszonyaihoz képest jelentős magyar etnikum maradt túlélve a török hatalomátvétel idejét. Hasonló helyzet lehetett 14. századvégi bírájának, Posztós Mihálynak nevéből és katolikus templomából következően korábban magyar lakosságú Temesvárott, ahol a várban lévő hat utca közül a négy törökből megfejtett neve (Piac, Halász, Tessőd és Nagy) magyar etnikum jelenlétére utalt a 16. század második felében. 49 A felsorolt adatok arra engednek következtetni, hogy a nagyobb helyeken, a mezővárosokban jobban megmaradt a magyar etnikum az olyan területeken, ahol már homogén szláv népesség élt. Míg a városok és nagyobb települések a magyar etnikum megtartó helyeinek bizonyultak a török hatalomátvétel után a szláv közegben, addig a déli szlávok a magyar városokban nehezen vertek gyökeret. Láttuk, miként hagyták el Vásárhelyt, más helyekre, amelyek meglehetősen közel estek az újonnan kialakult etnikai határhoz, mint például Szeged és Kecskemét, be sem költöztek a 16. század végéig, amint a török adóösszeírásokból kiderül. 50 Nem találunk déli szlávokat Gyulán sem annak 1566. évi elfoglalása után. Még akkor is erre kell gondolnunk, ha Szegeden megjelentek képviselőik a török katonaság ellátói között, és néhány tucat földművelő ugyancsak helyet foglalt soraikban. A városba a vár közelébe törököket telepítettek, az ő névjegyzékükben fordul elő egy-két szláv hangzású név, 51 mint török katonák illetve martalócok érkeztek oda. A keleti szemléletmódból fakadó megoldással a vár vagy erősség közeléből bizonyára védelmi, katonai szempontokat figyelembe véve kiűzték a magyar lakosságot, és helyükbe saját katonáik családját illetve az őket kiszolgáló polgári lakosságot költöztették az üressé vált házakba. Ez játszódott le Szabadkán, ahová déli szlávok érkeztek, Szegeden a várnak az 1552-es sikertelen visszavételi kísérlete után és Gyulán a vár elfoglalását követően. 52 Az akciók a városok lakosságának átstrukturálódásával, az eredeti népesség jelentős vagyonvesztésével és a városkép leromlásával járt, mert az új lakosok mit sem törődtek azon épületek állagával, amelyekbe költöztek. Bár a 16. században jegyezték le nevüket, eredetük korábbi időkre vezethető viszsza: mivel a Tót utcák neve, amelyeket — Makón, Simándon és Szegeden — magyar és török adóösszeírók jegyeztek le, még a középkorból ered. 53 Az utcanév vagy családnévből származott, vagy tótokat, azaz déli szlávokat, szlovéneket, vagy horvátokat takar. Mi az utóbbi két etnikumra gondolunk, hiszen a szerbeket nem illették a közép48 BOROVSZKY 1900. 49 Engel Pál szíves közlése. PETROVICS 1996. 91-99. 50 VASS 1979. 26-50. KÁLDY-NAGY 1985. 347-350. 51 KÁLDY-NAGY 1982. 41-54. 52 VASS KÉZIRAT. SZEGED története 1. 551-552. A vonatkozó részt Szakály Ferenc írta. KÁLDYNAGY 1982. 41-54. 53 MAKÓ története 1993. 200. A vonatkozó részt Szakály Ferenc írta. CSMÉ I. 151. VASS 1979. 23., 42. KÁLDY-NAGY 1982. 371-372.
